2003.03.05 13:22
Szerző: hurki
Kedves Erazmusz!
Tanácstalanságomban írok, hátha tud segíteni mi zajlik éppen a szervezetemben. 3 éve lesz lassan, hogy nem sikerül összehozni a babát. Folyamatosan történnek dolgok, nem is türelmetlenkedek csak nem értem már magamat sem.
Tehát a vizsgálatok kimutatták, hogy valószínûleg pco és magas prolaktinom van, az MR hipofízis adenómát mutatott ki, a bromocriptin nem használt, nem vitte le a prolaktint. Ezek után megmûtöttek, ronda egy pco volt, és valamivel lejjebb is ment a prolaktin értéke, de még mindig duplája mint a határérték. Idõközben a férjemnek is volt hereviszér mûtétje sikeres volt de sajna nem használt annyira mint szerettük volna, így inszemre javasolták, miközben még egy utolsó biokémiai vizsgálatot is végeznek, majd az eldönti mi lesz. Míg erre vártunk, hogy ne teljen az idõ feleslegesen nekiestünk az elsõ inszeminációnak. A pco mûtét után tudom, hiszen az ultrahang mutatta, hogy volt tüszõérés, a hõgörbék teljes összevisszaságot mutattak. Azt követõ ciklusban már rendezettebb volt a hõgörbe már-már három fázisúnak mondható, csak a ciklus második felében 36,8-on megállapodott a hõm, és ott stagnált 36,2 –n repedt meg. Ezek után vágtunk bele az inszeminációs felkészítésbe és remekül indult minden. 2*1 clostit 5 napig, napi 1 bromocriptint kellett szednem. Elõször 3 tüszõ volt, majd kettõ maradt meg belõle, szépen nõttek, szabályos szerkezetûnek is tûnt, a nyálkahártya is 10 mm volt. A tüszõk 22 és 23 mm-es állapotukban megrepedtek, LH teszt mutatta elõre, ultrahangon pedig már látszott, hogy nincs éles kontúrja, nyák is volt, én meg nagyon boldog. A doktor megcsinálta az inszemet, mondta mindent rendben talált.
Tehát nem volt szükség profasira és utrogestant sem használtunk, hogy meglássuk mi történik. A 18. cn-on kezdtem a hõmérõzést.
18-19-20-21 cn-on 36,9 volt a hõm,
22 cn-on 37,1 volt a hõm
a hasam görcsölgetett végig, volt egy tompa alapfájdalom benne végig, most is van olyan érzékeny nagyon rossz 1-1 kátyúba belehajtani, olyan mintha egy nagy lufi lenne a méhemben aminek érzékeny a széle és ha megnyomódik akkor máris fáj. Ilyen volt végig. Aztán a 23.cn-on reggel arra ébredtem, hogy ki vagyok takarózva és nagyon fázok, nem tudom van-e összefüggés szerintem nincsen de azért leírom, 36,6-t mértem. Aztán való napon éjszakáztunk, 24.cn-on hajnalban feküdtem, alig aludtam 36,7-t mértem és érdekes módon a szurkálós görcsök megszûntek, maradt a tompa fájdalom. Ezt követõen a 25.cn 37.0, 26.cn 36,9, 27.cn 36,8 a hõm. Tegnapi szex óta van piros meg barna de nem sok még, de a fájdalom még mindig tart. Sõt mensis fájdalom érzésû. Hasam méhem feszít, érzékeny de nem görcsöl egyáltalán.
Ezek után kijött a biokémiai vizsgálat eredménye miszerint valami alfa..értéke nem jó a férjemnek ami alaki deformitást és mozgásbeli lassúságot okoz. A doki szerint ilyen esetekben a lombik szokott sikerülni, de nem zárja ki az inszemet sem, de õ a lombikot ajánlaná.
Nem tudom mi volt ez a görcsölgetés, a hõmérséklet ilyen drasztikus esése, majd visszament 37-re rendesen de nem görcsölt, ellenben végig fájt és fáj a hasam. Az inszem elõtti 3. cn-i hormonos vérvétel eredményben csak a prolaktin volt magas, az LH-FSH viszonylag jók voltak 7-8 körül most pontosan nem emlékszem. Nos ezek után érzem kicsit tanácstalannak magam. Nem zárkózok én el a lombiktól sõt szeretném hogy sikerüljön, csak éppen nem akarok belefogni valamibe amire esetleg a szervezetem még nincsen felkészülve. Kérem ha csak sejti mi lehetett ez ami végbement bennem, és Önnek mi a vélemyénye a lombikról a mi esetünkben, kérem válaszoljon. Köszönettek Hurki