Én még adós vagyok Nektek egy kisregénnyel, íme:
/Abszolút naturális és őszinte./
ÉLETEM LEGSZEBB ÉS EGYBEN LEGNEHEZEBB NAPJA
AVAGY
EGY ÚJ ÉLET SZÜLETÉSE
Minden 2007. április 10-én éjjel kezdődött. Már előző nap du. is fájdogált a hasam, de gondoltam, ez a szülés közeledtével (40+3) természetes, már nem is mertem konkrétan reménykedni. Persze azért este megborotválkoztam. J
Szóval éjjel 1-től kezdve eléggé fájdogált a derekam, de mivel ezt is csinálta korábban, már ez sem volt újdonság. Sokat pisiltem, ez is megszokott volt. Anyák is távozgatott már jó pár napja, bár most véresebb volt, emiatt picit meg is ijedtem, de a szakirodalom szerint ez is rendjén való. Ill. kicsit ment a hasam, ezt is jó jelnek vettem.
Aztán 3 után felkeltem, hátha ülve picit jobb. Kezembe vettem egy órát, hogy méricskélek. A fájdalom végül is nem volt erős. Olyan, mint nekem korábban a mensis derékfájás, abszolút elviselhető volt. Akkor lepődtem meg, mikor a stopperórát 4-5 percenként nyomogattam és 1-1 fájás 1-1,5 percig tartott. De ez még ekkor bőven elviselhető volt. Tanakodtam, tanakodtam. A fájás ugyan gyakori, de egyáltalán nem vészes. Aztán picit kezdett erősödni. Mondom, csak össze cuccolok, mondtam Petinek is, hogy lezuhizok, aztán bemegyünk, lesz, mai lesz, csak attól féltem, ha mégsem szülünk, bent fognak. A pakolászás közben azért már jött 1-1 erősebb fájás, de még mindig bőven tűrhető volt.
A kocsiban azért már nem vigyorogtam, mikor fájás alatt rámentünk 1-1 úthibára …
A szülőszobára fel kellett csengetni, én így jelentkeztem be:
- „Jöttünk szülni, talán …”
05:20
Fent egy szülésznő megnézte a babaszívhangját és adott hálóinget. Aztán menni kellett amniora. Egy nagy, hentes méretű fiatal doki vizsgált. Az amnion szokás szerinte feszítettem magam, úgyhogy csinálta vagy 10 percig, közben forgatta a szemét és láttam a fején, hogy gondolja magában, hogy „na ez egy jó hisztis kismami”. Méhszáj 1 ujjnyi volt.
Aztán kaptam egy vajúdó fakot, ahol feltettek CTG-re.
kb. fél 7
Feltárult a függöny, miközben vki. mondja, hogy „itt is van egy ismerősöd”. Judit, a szülésznő kukkantott be. J
Az nst nem mutatott erős fájásokat, sőt, 2-3-asokat. Kérdeztem is Juditot, hogy ez mutatná a fájáserősséget? Azt mondta, csak a gyakoriságot nézik, az erősséget nem. A gyakoriság meg megvolt 4-5 percenkén. De aztán, hogy kicsit a hasamra szorítottam a fejet, már látszottak szép 30-40-50-es fájások. De még ezek is tök elviselhetőek voltak.
Mondtam Juditnak, hogy a szülészdoki, Szilvi fél 8-ra vár lent amnio-ra, úgyhogy szóljon már le neki.
kb. 8 óra
Megérkezett Szilvia is, ő is csinált amnio-t. Nála az az 1 ujj már 2 ujj volt.
Mondta, hogy letesznek osztályra, ha akarom, sétálgassak, stb. De azért annyira nem volt már kellemes a derékfájás, hogy annyira sétálgathatnékom lett volna. Így maradtam.
kb. 9 óra
Elküldtek az előkészítőbe ŕ beöntés.
Gondoltam, innen már nincs visszaút, ma már Anya leszek!
Itt már rendesen fájt a derekam. Csak úgy tudtam elviselni, hogy masszíroztam fájás alatt és az ágyra támaszkodva dülöngéltem.
kb. 10 óra
Ismét vissza a vajúdóba, ahol új ágyat kaptam, kicsit nyugisabb helyen. Ismét nst, erősödő fájásokkal, 60-70-esekkel.
Jöttek közben a fájdalomcsillapítási módokról mesélni, de ekkor már tudtam, hogy kérem az eda-t. Hamarosan jött is az anaesztes.
Az ágy szélére kellett ülni, domborítani, ami fájó alhassal nem egyszerű. Peti fogta a fejem. Szinte semmit nem éreztem. Viszont a lötyi beadása után 1-2 perccel már zsibbadt mindenem és a fájdalmat mintha elvágták volna. Még poénkodtam is, hogy hozzanak egy tv-t.
Kaptam oxitocint is, hogy a fájások ne álljanak le.
Közben volt burokrepesztés is, ágytálba. Ki lett Timcsa körül nyomkodva a jó kis meleg vizecske.
Persze, mikor felálltam még jól bokán pisiltem magam. J
A fájdalomcsillapítás egyébként olyan jól sikerált, hogy még arról is megfeledkeztem, hogy a kézfejembe kanül van kötve, így egy feltápászkodás alkalmával szépen kitéptem …
Dél körül
Székelési ingert kezdtem érezni, de mondom, annyit voltam már wc-n, nem lehet, hogy kakilni kell. Aztán a ctg-t figyelve összeraktam, hogy az inger a fájásokkal jön … Be is pánikoltam, mert azt tudtam, hogy amíg nem vagyunk tágulva, nem lehet nyomni, mert reped az ember. Úgyhogy elkezdtem szépen pihegve szuszogni, ahogy mondták, mikor jött az inger, hogy visszatartsam.
Ekkor is még csak 2 ujjnyi voltam. Bár a baba feje szépen lent volt.
Aztán 1-2 óra múlva már nem ment a visszatartás. Éreztem, hogy nyom a szervezetem és nekem is csak az segít, ha nem ellenkezem és hagyom nyomni … Nyüszögtem, de nem segített …
Jött Szilvia, méhszáj 3 ujjnyi, még mindig kevés …
Szülés előtt nem sokkal
Nagyon nem tudtam már visszatartani a nyomást. Mondtam is Szilviának és Juditnak, hogy nem megy, nyomnom kell. És erre jött a megdöbbentő válasz, akkor nyomj!
Úgyhogy megfogták a lábam és szóltak, mikor jött a fájás és én nyomtam, ahogy csak bírtam. Pár ilyen 3-as nyomásos fájás után Szilvia elment, Judit mondta, hogy nyomjak tovább, fogjam a térdem és nyomjak. Én megszólaltam: „Magamtól?”. Mármint úgy értve, hogy senki nem diktál, nem fogja a lábam?
Kis idő múlva Szilvia is visszatért és egy nyomás után megszólalt, hogy „nincs sok haja”. Hirtelen nem tudtam, hogy kint a feje vagy mi van? De még csak a csatornában volt.
Ekkor mondták, hogy megyünk át a szülőágyra és vagy kinyomjuk vagy vákuum …
Áttápászkodtam a szülőágyra és nagy levegő után nekifogtunk a kitolásnak. Fájás csúcson én nagy levegő, nyomás ezerrel, Judit és még vki. alkarja pedig préseli a hasam. Én pedig üvöltök, de vmi. hörgő-morgó állati hangon. Nem is a lenti feszítés fájt, hanem ahogy a hasamat nyomták. (Az eda miatt semmi fájást nem éreztem, csak a székelési ingert.)
Aztán a 2. 3-as nyomásra kibukkant a fejecske.
És a következőre megszületett PöttömTimcsa!
A feszítés után hihetetlenül jó érzés volt, ahogy kicsusszant a kis csomag és elmúlt minden fájdalom.
3 700 gr és 50 cm (Bár Peti 3 070 gr-ra emlékezett, de Szilvia mondta, hogy érezésre annál bőven több volt, így kis utána járás után kiderült, hogy valóban 3 700 gr.)
Nem is mutatták meg, hanem rögtön tették a vizsgáló asztalra, mondták, hogy bekakkantott. Én oda tudtam hozzá nyúlni és pont elcsíptem a kis szaros lábát.
Utána vitték is fürcsiztetni, összekészíteni.
Közben én megszültem a lepényt 1 fájásra. Na, ez nagyon jó érzés volt! Mint egy jó meleg kaki.
Jött egy csecsemős megkérdezni a nevét.
Aztán Apuka visszatért a karján a csöpp lányával:
- Valaki mondja meg, hogy hogy tudom letenni ezt a babát!
De aztán felvilágosították, hogy sehogy, tartogassa szépen!
Aztán Timit elvitték a csecsemőosztályra egy kis vizsgálatra, többek között azt gondolták, hogy egy ekkora baba nem nőhetett bennem csak akkor, ha cukros …
Megkezdődött a stoppolásom is. Kaptam még eda-t, így szinte semmit nem éreztem, max. 1-2 öltést. A hímzés jó hangulatban telt, beszélgettem Szilviával is, volt ott egy rezidens doki, az is nagyon kedves volt.
Az őrzőben
Áttettek egy örzős ágyra és kitoltak az örzőbe. Kis idő után már erősen kezdtem hiányolni az én kis tündérkémet.. De hamarosan meg is érkezett. Megpróbáltuk mellre tenni, de 2 cuppantás után nem szívott tovább. A csecsemős otthagyott minket próbálkozni, de nem sok sikerrel. Szerencsére nem üvöltött, így tudtunk pár fotót is csinálni ...
Sok tejcit kívánok továbbra is. Már nagyon várom,h. legyen otthon netetek. 
Nagyon örülök,h. már sikerült a szopi, gyakoroljátok csak sűrűn!!:lol:
Tehát,amit anyu tüdejéből vettek mintát, abban nincsenek rákos sejtek!! 
Arra nem gondoltál,h. színvak volt a nő??? 
még a szeme sem áll jól
