2002.10.15 15:50
Szerző: panda
Én átéltem egy császárt farfekvés miatt. Hüvelyi úton szerettem volna szülni (2. szülés), az orvosom bele is egyezett, ha 3-3,5 kg körüli súlyú lesz a baba, elég erõs és hatékony fájásaim lesznek, és könnyen fogok tágulni. Mert õ medencevégû fekvésnél sose alkalmaz fájáserõsítést, és szülésindítást. (Megjegyzem, egy ismerõsöm a faros babáját indított szülés mellett, oxitocinnal szülte, hát, nem sok köszönet volt benne.) Beleéltem magam, aztán az utolsó UH 3,8-4 kg-nak mutatta. Az orvosom javaslatára letettem a hüvelyi szülésrõl. Tudni kell, hogy az elsõ babám, bár fejvégû volt, 2 órai kitolási szak után vákuummal született, tehát ott is felmerült némi téraránytalanság, pedig õ csak 3,4 kg volt. Jún. 8-ra voltam kiírva, de nem jött a babus, ezért 10-én befeküdtem a klinikára.
Szintén orvosi javaslatra az EDA mellett dönöttem -a dokibácsi altatóorvos is, ért hozzá, és én teljesen megbíztam benne. 12-én hajnalban megindult a szülés, az éjszakás szülésznõ csinált egy CTG-t, de az nem mutatott fájásokat, ezért elküldött aludni. (Vizsgálat semmi, pedig nem lõször szültem, tudtam, mi történik, ellenben a nõvérkével, aki még sosem szült, bátran jóslófájásoknak bélyegezte az én igencsak valódi fájásaimat.)
Vizitnél mondtam, hogy szülök, persze nem hitték el, látva a CTG eredményét, de kiírtak néhány vizsgálatot. Miután rám se néztek, és már irtóra szenvedtem, megkérdeztem, hogy ki vizsgál meg, és mikor. A saját orvosom, de még nem szóltak neki, de csinálnak egy új CTG-t, és ha az mutat fájásokat, szólnak az orvosomnak. Hát, mutatott... 2,5-3 perces, 95 százalékos méhösszehúzódások. Amikor megláta a szülésznõ, otthagyott a csodába, letépte a papírt és elrohant telefonálni a dokinak. Persze, nem lehetet elérni. Mire megérkezett, megvizsgált, kiderült, hogy 3,5 ujjnyira nyitva a méhszáj. Azt mondta, hogy aludni fogok, nincs idõ az EDÁ-ra. Utána csak a fejvesztett kapkodás, elõkészítés ezerrel, miközben félpercenként kérdezték, hogy nem kell-e még nyomnom. Nem kellett, de a bikaerõs fájások is épp elegek voltak. Fönt a szülõszobán, mikor az altatáshoz készítetek elõ, még majdnem engem szúrtak le, hogy miért várta ilyen sokáig, most aztán kapkodhatnak. Aztán felvilágosítottam õket, hogy én idõben szóltam, csak épp senki nem hitte el, hogy szülök. A lényeg, hogy még idõben történt minden, egészséges kisfiam születet 3850 g-mal és 56 cm-rel, 35cm-s fejkörfogattal. Bár néha elgondolkodom, mi lett volna, ha kifutunk az idõbõl, és meg kell szülnöm rendesen?
Az EDA miatt picit csalódott vagyok, mert szerettem volna azonnal látni és megszoptatni a babát, ráadásul a tubus miatt napokig fájt a torkom. Mára már csak emlék, a heg szépen gyógyul, nem fáj. Persze, jó lett volna hüvelyi úton szülni, de jobb volt biztosra menni, fõleg az elõzõ szülés imeretében. Talán a következõt sikerül minden segítség nélkül világra hoznom. Már, ha lesz következõ.
Bocs, hogy kicsit off voltam a történet miatt, de talán könnyebb döntést hozni, ill. beletörõdni, ezek ismeretében.
Ha újra csinálnám, akkor is beleegyeznék a császárba, de nem hagynám magam lerázni a kórházi személyzettõl, így talán úgy szülhetnék ahogy szeretnék -a körülményekhez képest.
Panda