Sziasztok,
Tapasztalatokra, sikerekre lennék kiváncsi ebben a témában.
Új privát üzeneted érkezett!
Oldal: 1 / 1
2007.04.20 09:59
Dr. Kõrösi Tamás szülész-nõgyógyász fõorvos cikke ebben a témában:
Az intracitoplazmatikus spermium injiciálás (ICSI) egyetlen spermium petesejtbe történõ bejuttatását jelenti speciális mikromanipulátor segítségével. Az elsõ sikeres terhesség ICSI-t követõen, 1992-ben jött létre olyan esetben, amelyben a férj hímivarsejtjeinek a száma igen alacsony volt, mozgása pedig kifejezetten szegényes.
Hatalmas lendületet adott a módszer elterjedésének annak a ténynek tudományos megerõsítése 1995-ben, hogy az intracitoplazmatikus spermium inji- ciálás (ICSI) segítségével hasonló terhességi rátát lehet elérni, mint normális spermiumkép esetén a hagyományos lombikbébi-eljárást alkalmazva.
Rövidesen fény derült arra is, hogy nemcsak ejakulátumból lehet ondósejteket nyerni a petesejtbe (oocyta) történõ bejuttatáshoz, hanem a mellékherébõl (MESA-ICSI), vagy közvetlenül a hímivarsejteket termelõ, a hereszövetben lévõ dajkasejtek felszínérõl is (TESE-ICSI).
Ezen „felfedezésekkel” párhuzamosan változtak a beavatkozás indikációs körei is. Kiterjesztették alkalmazását azokra az esetekre is, ahol a spermium nem tudott felkötõdni a petesejtek felszínére (akroszómareakció hiánya), aminek következtében elmaradt a megtermékenyülés. Az immunológiai eredetû meddõségekben (a férj a saját ondósejtjei ellen termel ellenanyagot, vagy a feleségben lévõ spermiumellenes antitestek gátolják a megtermékenyítést) magas terhességi rátát lehetett elérni ICSI segítségével.
Bevezették azokban az esetekben is, amikor a hagyományos lombikeljárás során kevés petesejt termékenyült meg - nem magyarázható módon. A mellékherébõl vagy herébõl nyert spermiumok ott is megoldást nyújtottak a gyermektelenségre, ahol az ondóvezeték korábbi gyulladás miatt lezáródott, vagy veleszületetten nem fejlõdött ki. Szélesítette a módszer elterjedését az, hogy már 1995-ben kidolgozták a hereszövet és a mellékherébõl aspirált spermiumok fagyasztásának technikáját, így nem volt szükség minden beavatkozás elõtt mûtétet végezni férjen.
Részletes kromoszómavizsgálat elõzi meg
A petefészkek gyógyszeres, stimulációs kezelése, a ciklusmonitorizálás, a petesejtek leszívásának ultrahangvezérelt technikája teljesen megegyezik a hagyományos lombikbébi-eljárásnál leírtakkal. (Talán annyit érdemes megemlíteni, hogy ICSI elõtt számos esetben a leendõ apánál részletes kromoszómavizsgálatot végzünk.)
Alapvetõen más azonban a petesejtek elõkészítési technikája és a megtermékenyítés módja. A sztereomikroszkóp alatt megtalált petesejteket rövid érlelés után enzimatikus kezelésnek vetjük alá, megtisztítjuk az oocytát az õt körülvevõ sejtektõl. Ezt követõen történik maga az injiciálás: 400-szoros nagyításban az elõkészített petesejtet elõbb tartókapillárissal rögzítjük, majd egy vékony (5 mm belsõ átmérõjû) szúrókapilláris segítségével a mozgásképtelenné tett spermiumot a petesejt citoplazmájába juttatjuk. A megtermékenyítés ellenõrzése egy nappal késõbb történik, és a préembriókat a 3. napon juttatjuk vissza a méh üregébe - mint a hagyományos lombikeljárás esetén.
A várható sikerráta megegyezik a hagyományos IVF terhességi rátájával, sok intézetben pár százalékkal magasabb terhességi arányról számoltak be, mint IVF során.
Testileg és lelkileg egészséges gyermekek
A leírtak után mindenkiben jogosan felmerül a kérdés, hogy miután az ivarsejtek számos mechanikai és biokémiai behatáson mennek keresztül, az újszülöttek egészségesek lesznek-e. Nem kell-e a veleszületett rendellenességek számának emelkedésétõl tartanunk? Mivel „idegen” örökítõ- anyag (DNS) kerül bejuttatásra a petesejtbe, nem növekszik-e meg a kromoszóma-rendellenességek száma?
Nos, az elsõ tanulmány 1996-ban látott napvilágot, amelyben 877 ICSI-t követõen világra jött újszülött adatai dolgozták fel. Ebben igazolták, hogy a fejlõdési rendellenességek száma a mikromanipulációval fogant újszülöttek körében nem növekszik, hasonló az átlagpopulációéhoz. A második nyomkövetéses tanulmány 1999-ben már 2955 IVF-bébi és 2840 ICSI-újszülött adatait dolgozza fel. A kihordás ideje, a születési súly, a koraszülések gyakorisága hasonló volt mind a két csoportban. Nem volt statisztikailag értékelhetõ különbség a veleszületett fejlõdési rendellenességek gyakoriságában, vagy a frissen keletkezett kromoszóma-rendellenességek arányában.
A vizsgált gyermekek fejlõdése, tanulási problémái, a környezetükhöz való alkalmazkodásuk, beilleszkedésük semmiben nem tért el a normálpopulációtól. A tanulmány teljes ismertetése messze meghaladná lehetõségeinket, de összefoglalóként annyit elmondhatunk: semmi jele nincs annak, hogy az ICSI-vel, vagy IVF-fel fogant újszülöttek bármiféle szellemi vagy testi problémával bírnának az átlagpopulációval összehasonlítva. A beavatkozásoknak nem célja, nem is lehet célja, hogy a törzsfejlõdés fáján egy olyan ágat hozzon létre, amely asszisztált reprodukciós beavatkozások nélkül képtelen további hajtásokat hozni. A törekvés azonban az, hogy az orvostudomány mindenkori állásának megfelelõ, biztonságos technikákat alkalmazva testileg-lelkileg egészséges gyermek(ek)hez juttassuk a meddõ párokat.
Az intracitoplazmatikus spermium injiciálás (ICSI) egyetlen spermium petesejtbe történõ bejuttatását jelenti speciális mikromanipulátor segítségével. Az elsõ sikeres terhesség ICSI-t követõen, 1992-ben jött létre olyan esetben, amelyben a férj hímivarsejtjeinek a száma igen alacsony volt, mozgása pedig kifejezetten szegényes.
Hatalmas lendületet adott a módszer elterjedésének annak a ténynek tudományos megerõsítése 1995-ben, hogy az intracitoplazmatikus spermium inji- ciálás (ICSI) segítségével hasonló terhességi rátát lehet elérni, mint normális spermiumkép esetén a hagyományos lombikbébi-eljárást alkalmazva.
Rövidesen fény derült arra is, hogy nemcsak ejakulátumból lehet ondósejteket nyerni a petesejtbe (oocyta) történõ bejuttatáshoz, hanem a mellékherébõl (MESA-ICSI), vagy közvetlenül a hímivarsejteket termelõ, a hereszövetben lévõ dajkasejtek felszínérõl is (TESE-ICSI).
Ezen „felfedezésekkel” párhuzamosan változtak a beavatkozás indikációs körei is. Kiterjesztették alkalmazását azokra az esetekre is, ahol a spermium nem tudott felkötõdni a petesejtek felszínére (akroszómareakció hiánya), aminek következtében elmaradt a megtermékenyülés. Az immunológiai eredetû meddõségekben (a férj a saját ondósejtjei ellen termel ellenanyagot, vagy a feleségben lévõ spermiumellenes antitestek gátolják a megtermékenyítést) magas terhességi rátát lehetett elérni ICSI segítségével.
Bevezették azokban az esetekben is, amikor a hagyományos lombikeljárás során kevés petesejt termékenyült meg - nem magyarázható módon. A mellékherébõl vagy herébõl nyert spermiumok ott is megoldást nyújtottak a gyermektelenségre, ahol az ondóvezeték korábbi gyulladás miatt lezáródott, vagy veleszületetten nem fejlõdött ki. Szélesítette a módszer elterjedését az, hogy már 1995-ben kidolgozták a hereszövet és a mellékherébõl aspirált spermiumok fagyasztásának technikáját, így nem volt szükség minden beavatkozás elõtt mûtétet végezni férjen.
Részletes kromoszómavizsgálat elõzi meg
A petefészkek gyógyszeres, stimulációs kezelése, a ciklusmonitorizálás, a petesejtek leszívásának ultrahangvezérelt technikája teljesen megegyezik a hagyományos lombikbébi-eljárásnál leírtakkal. (Talán annyit érdemes megemlíteni, hogy ICSI elõtt számos esetben a leendõ apánál részletes kromoszómavizsgálatot végzünk.)
Alapvetõen más azonban a petesejtek elõkészítési technikája és a megtermékenyítés módja. A sztereomikroszkóp alatt megtalált petesejteket rövid érlelés után enzimatikus kezelésnek vetjük alá, megtisztítjuk az oocytát az õt körülvevõ sejtektõl. Ezt követõen történik maga az injiciálás: 400-szoros nagyításban az elõkészített petesejtet elõbb tartókapillárissal rögzítjük, majd egy vékony (5 mm belsõ átmérõjû) szúrókapilláris segítségével a mozgásképtelenné tett spermiumot a petesejt citoplazmájába juttatjuk. A megtermékenyítés ellenõrzése egy nappal késõbb történik, és a préembriókat a 3. napon juttatjuk vissza a méh üregébe - mint a hagyományos lombikeljárás esetén.
A várható sikerráta megegyezik a hagyományos IVF terhességi rátájával, sok intézetben pár százalékkal magasabb terhességi arányról számoltak be, mint IVF során.
Testileg és lelkileg egészséges gyermekek
A leírtak után mindenkiben jogosan felmerül a kérdés, hogy miután az ivarsejtek számos mechanikai és biokémiai behatáson mennek keresztül, az újszülöttek egészségesek lesznek-e. Nem kell-e a veleszületett rendellenességek számának emelkedésétõl tartanunk? Mivel „idegen” örökítõ- anyag (DNS) kerül bejuttatásra a petesejtbe, nem növekszik-e meg a kromoszóma-rendellenességek száma?
Nos, az elsõ tanulmány 1996-ban látott napvilágot, amelyben 877 ICSI-t követõen világra jött újszülött adatai dolgozták fel. Ebben igazolták, hogy a fejlõdési rendellenességek száma a mikromanipulációval fogant újszülöttek körében nem növekszik, hasonló az átlagpopulációéhoz. A második nyomkövetéses tanulmány 1999-ben már 2955 IVF-bébi és 2840 ICSI-újszülött adatait dolgozza fel. A kihordás ideje, a születési súly, a koraszülések gyakorisága hasonló volt mind a két csoportban. Nem volt statisztikailag értékelhetõ különbség a veleszületett fejlõdési rendellenességek gyakoriságában, vagy a frissen keletkezett kromoszóma-rendellenességek arányában.
A vizsgált gyermekek fejlõdése, tanulási problémái, a környezetükhöz való alkalmazkodásuk, beilleszkedésük semmiben nem tért el a normálpopulációtól. A tanulmány teljes ismertetése messze meghaladná lehetõségeinket, de összefoglalóként annyit elmondhatunk: semmi jele nincs annak, hogy az ICSI-vel, vagy IVF-fel fogant újszülöttek bármiféle szellemi vagy testi problémával bírnának az átlagpopulációval összehasonlítva. A beavatkozásoknak nem célja, nem is lehet célja, hogy a törzsfejlõdés fáján egy olyan ágat hozzon létre, amely asszisztált reprodukciós beavatkozások nélkül képtelen további hajtásokat hozni. A törekvés azonban az, hogy az orvostudomány mindenkori állásának megfelelõ, biztonságos technikákat alkalmazva testileg-lelkileg egészséges gyermek(ek)hez juttassuk a meddõ párokat.
csibe
Oldal: 1 / 1
