2003.02.18 14:56
Szerző: Anonymous
Kedves leendõ anyukák, és kismamák!
Én is szeretném megosztani veletek a tapasztalataimat, én 2002. júniusban szültem a Klinikán, de mivel többször is be kellett feküdnöm megfigyelésre, így elég közelrõl tanulmányozhattam a viszonyokat.
Terhespatológia: egy szóval iszonyatos. Borzalmas körülmények, lerobbant fürdõ és WC. Azt hiszem, ezt amúgy is tudjátok. Nõvérek közül Ilidkó nagyon aranyos, a többi szóra sem érdemes. Jobb, ha ide nem kerültök.
Szülés felkészítõ tanfolyam van, én is voltam, de inkább adminisztrációs teendõkkel tömik a kismamák fejét (milyen papírok kellenek, ill. mi legyen nálad, amikor bemész szülni). Azt is közlik elõre, hogy a babákat nem lehet ám látogatni, csak az anyák vehetik kézbe õket. Ezt egyébként meg lehet érteni, és el lehet fogadni,hiszen a picik szervezete még törékeny, de ahol az apuka is ragaszkodik ahhoz hogy kézbe vehesse a gyermekét, ott biztosan konfliktusok lesznek. Idetartozik még, hogy a látogatás nagyon szigorú idõrendben megy, ha 1 perccel hamarabb érkezel, vagy késõbb mennél, akkor keményen letolnak. Az én családomban többen is megjárták így.
A szülés maga hagyományos keretek közt megy, én láttam egy patkó alakú szülõszéket, de a szülésznõm a kérdésemre nyíltan megmondta, hogy az orvosok "nem preferálják" a szék használatát, mivel nekik nem kéynelmes (!!!). Semmilyen alternatív eszköz és mód sincs.
Én éjjel szültem, nagyon nyugis volt, és igazán a választott szülésznõmnek köszönhetem a legtöbbet, akirõl annyit tudok mondani tömören, hogy egy tündér! Mindenkinek ajánlom õt, õ a vezetõ szülésznõ és Bruckner Ilonának hívják. Engem õ mentett meg a császártól, mivel az orvosom már vitt volna a mûtõbe, mert nehezen ment a kitolás. De Ica néni meggyõzte, és végül sikerült is!
Az jó volt, hogy rögtön mellre tehettem a picit, és ott is hagyták nálam hosszú ideig, a szülésznõm mutatta mega helyes mellrehelyezést.
Szülés közben apuka is jelen volt, adott inni nekem, de enni úgy tudom, nem lehet. Amúgy nekem eszembe sem jutott volna. De különben sem tanácsos, mert ha netántán mûtétre kerülne sor, akkor inkább legyen üres a gyomrod,ha altatni kell.
Nekem nem adtak beöntést, és nem is borotváltak, azt én otthon elvégeztem magamnak. Vajúdhattam járkálva, zuhanyozhattam.
A szülészeti osztályon, mint már sokan elmonták elõttem, nincs fizetõs szoba, 2 vagy 3 kétágyas szoba van saját fürdõvel, én ilyenbe kértem magam jobb híján. Ezért elõre szólni kell, különben automatikusan a nagy kórterembe helyeznek, ahol a babákat csak szoptatásra hozzák! Mi nappali rooming-inben voltunk, mindig velünk volt a baba, kivéve látogatási idõben. Éjszakára bevitték õket a csecsemõ osztályra, ahol aztán kérve-kéretlenül teáztatták õket. Ha anyuka kérte, akkor kaphatott éjszaka a baba saját anyatejet, már ha anyukának volt. Nekünk nagyon propagálták a teáztatást, de fogjuk arra hogy iszonyú hõség volt. Bár az általam olvasottak szerint ilyenkor sincs szükség plusz folyadékra.
Csecsemõs nõvérekrõl nekem személy szerint elég semleges a véleményem, egy nõvér volt nagyon kedves és segítõkész,a többi inkább rideg. A szülészeti osztály nõvérei pedig egyenesen borzasztóak! Legalábbis akkor, azóta már lehet, hoyg mások vannak. Többszöri csengetésre sem jelentek meg, ingerült és idegesítõ hangot ütöttek meg, és hangos megjegyzéseket tettek többször is a kezdõ, friss gátsebbel küszködõ anyukákra. Semmi elõzzékenység, segítõkészség. Sajnos ez van. Tudom, hogy kevés a fizetésük, és neincsenek megbecsülve, de azért ez szerintem nem lehet magyarázat a hangnem használatra és az emberiesség hiányára.
Amúgy az egyik gyerekorvosnõnek (úgy nézett ki mint egy igazi, mesebeli boszorkány! és úgy is beszélt) és a nõvéreknek is az volt a legfontosabb gondjuk, hogy "legyen már rend a szobában, mert mindjárt jön a vizit", és akkor irgumburgum, mit fognak szólni az orvosok! A szobában, ahol még egy szekrény sem volt, ahová a ruháinkat és egyéb tárgyainkat helyezhettük volna. Csak az éjjeli szekrény, ami, mint tudjuk, nem túl nagy.
Hát ezek az én tapasztalataim, ha vaalkinek még tudok segíteni, szívesen teszem.