Sziasztok!
Hédi! Mi reggel kimegyünk a CORA-ba bevásárolni jó korán, amint hazaérünk, meg kell etetni Lacikát, 9 elõtt nem hiszem, hogy készen leszek. Szóval olyan 10 óra körül (+-fél óra) fogok odaérni, ha sikerül eljutnom. Életem Párja még mindig nem tudta megmondani, hogy mikor és mennyit dolgozik a hétvégén, így nem tudom még, hogy hogy alakul a programunk. Ha õ itthon lesz, akor rá hagyom a kipakolást és Lacikát, akkor már fél10 körül kiérhetek, de ha nekem kell elpakolni, és utána magammal kell cipelni a gyerkõcöt is, akkor fél11 elõtt tutira nem érünk oda.
Anett! Tényleg furcsa, hogy egy csomó mindent megbeszélünk, és igazából nem is ismerjük egymást. Olyan jó lenne személyesen is találkozni az egész társasággal! nem vidéki származású vagy véletlenül? Én egy 1.500 fõs kis alföldi faluban nõttem fel, ahol totál természetes volt, hogy mindenki köszön mindenkinek. Hát, megdöbbentettem néha a pestieket, mire sikerült leszoknom róla!
Viszont itt a ház körül azokat, akikkel gyakran találkozom, már elég jól megneveltem.
Elször csak néztek rám, mint egy csodabogárra, másodszor már mormoltak valamit az orruk alatt, és ma már van, aki elõre köszön.
Vikics! Nálunk is a kupi van és a csönd legtöbbször. Az egész lakás úgy van kialakítva, hogy bátran szabadon engedhessem Lacikát. Azért persze meglep néha.
Mert ki veszi észre elõször, ha pl. egy namszabad kategóriába tartozó szekrényre elfelejtjük visszatenni a gyerekzárat?
Az, hogy a ruhákat ki-be pakolássza, már meg se hat. A minap az összes tiszta body-ját és zokniját berakta a szennyesbe, aztán mindent, ami a szennyesben volt, visszapakolt a tiszta ruhák helyeire, ahogy sikerült. Ezt szerintem többször megismételte, mert úgy összekeveredett a tiszta és a koszos ruhája, hogy képtelen voltam kiválogatni. A férjem se lepõdik meg, ha a fekete zoknijai között bugyit talál, de én se, ha a meleg harisnyáim és vastag zoknijaim között úszósapka akad a kezembe.
Csak akkor van gáz, ha keresek valamit, ami nincs a helyén...
A konyhában külön szekrényben vannak a szabad és a nemszabad dolgok, az utóbbin van egy félfordító, amit szintén elfelejtek néha ráfordítani.
Legtöbbször amíg fõzök, csatateret csinál a konyhából, néha már lépni se tudok tõle. De azért a minap, mikor a babakozmetikumokkal pancsolt, kicsit lesápadtam.
BMárti