egyik belöki a másikat=nekem úgy magyarázta el a doki,hogy segíti a másik megtapadását,tápanyagot nyújthat neki vagy valami ilyesmi ...
A barátnős esetet nagyon megértem,én is sokszor átéltem.Nem irígység ez amit érzünk ilyenkor, hanem nálam,ez azt jelentette,hogy szembesültem a problémánkkal,hogy nekünk miért nem?, miért pont mi?lesz e valaha babánk? hogyan tovább?? nagyon nehéz ez az egész főleg,hogy mások akarva vagy akaratlanul elkezdenek sajnálni, neked meg magyarázkodnod kell..... nem értik meg soha hogy min megy át az ember,hiába mondják,soha nem fogja megérti senki,főleg egy olyan ember nem akinek jött a baba amikor akarta.És a legrosszabb az egészben, amikor elkezdik titkolni,és csak később makogva mekegve mondják el neked az örömhírt, mondván enm tudtam hogy mondjam el,vagy nem tudtam örülsz e neki.Én egy jó barátnőmtől kaptam meg ezt,és amai napig nagyon fáj,hogy annyire nem bízott bennem,hogy nem ismert engem eléggé.Mindennek ősszel lesz 2 éve,azóta hiába levelezgetünk, valahogy bennem totál más lett minden.Pedig ő volt az első akinek elmondtam a problémánkat...
szóval nem aggódj ez nem irígység csak a fájdalmunk tör ránk,és ezt nagyon nehéz feldolgozni!
fel a fejjel!
én 2,5 évig vártam a babóra,nem bánok egyetlen napot sem, egyetlen fájdalmat,sértést sem, mert az csak engem erősített,és kiderült kire lehet számítani,ki az igazi barát.