Sziasztok!:-)
Április 8-án húsvét vasárnap tartottuk a kisfiunk keresztelőjét.
(Fotókat teszek majd fel:-)
Nagyon megható napunk volt, nem is számítottam erre.... Valahogy úgy képzeltem, hogy egy rövid beszéd, szenteltvíz, család el, aztán ebéd otthon nálunk.
Mivel a húsvéti mise miatt dugig volt a parányi templomocska, ezért kimentem Somival, és sétáltunk egyet. Megnéztük kettesben a minaretet, és a kórház előtt sétáltunk, ahol épp akkor ment két meghatódott, boldog család haza a pici babájával, mutatták nekik, hogy milyen a napfény, a fák, a tulipánok... Közben egy barátnőmre gondoltam, akivel megszakadt a kapcsolatunk egy éve, és előző nap indult meg a szülése, hogy remélem, azóta boldogan babázik karján a kisfiával, és minden úgy történt, ahogy szerette volna.
Akkor értünk vissza a babakocsival, amikor a himnuszt énekelték, tárva nyitva volt a templom, kihallatszott az orgona és a sok ember (itt nincs cdlejátszó ám)... A kis magyar férfipalántám békésen aludt ezalatt. Kisereglettek az emberek az ajtón, akiket nem is ismerünk, és látva a kisbabánkat és a várakozásunkat, vadidegenek jöttek oda, hogy Isten áldása legyen a kicsin, és mi lesz a keresztneve:-)))
Bementünk a templomba, összeismerkedtünk a másik két kisbaba családjával. Egy István nevű 2-3 hónapos csöppséget és egy meseszép roma kisfiút, Bélát keresztelt még velünk az atya. MindKÉT család nagyon kedves, aranyos volt, fiatal, jókedvű párok, ebbe a jó hangulatba érkezett az atya, maga is fülig érő szájjal - egyébként is egy laza, csupaszív ember, ne egy ájtatoskodó, hűvös szentfazeket képzeljetek el, ő tényleg az EMBEREKET ismeri. Mivel elég hűvös van a templomban, ezért Somi tavaszi öltönyére még ráadtuk a motoros dzsekijét és a sapkáját, a másik két kicsit pedig betekerték takarókba.
Azt hittem, hogy a keresztelőn a keresztszülők tartják kézben a babát, de itt az édesanyákat kérte meg az atya először is, hogy vegyék kézbe a fiaikat, és elkezdett beszélni az anyaságról, a szülésről, amellyel életet adtunk a gyermekeknek, ahol nem számít fájdalom, ahogy később sem, mert a gyerekeinkért bármit megtennénk, amíg élünk, nem számít semmi, és az anyai szeretet végtelen. Sajnos nem tudom visszaadni, miket és hogyan mondta, de a szemfestékem csorgott le a könnyeimmel együtt, a párom is a szemét törölgette. Ezután a keresztanyákat kérte meg, hogy vegyék ölbe a fiakat, mi anyukák pedig kaptunk egy-egy szál hosszú gyertyát a kezünkbe, amelyet meggyújtottunk. Az atya sorban megkérdezte az édesanyákat, milyen nevet kérnek a keresztségben.
Tudjátok, meséltem, hogy a megbeszélésen kérte, hogy keressünk egy másik fiúnevet, mert a Sominak nincs védőszentje, és hogy a névhez tartozó védőszent oltalmába ajánlhassa a hagyomány szerint. A Pétert választottuk, hogy legyen Somi is kőszikla, erős, elveiben és hitében kitartó, tisztességes, megbízható férfiember, ha felnő. Közben viszont az atya, aki még Soma nevű kispasival nem találkozott, utánanézett a névnek, és akkor látta, hogy ez a név a Corneliusból ered, a Kornél testvére, egy a névnapjuk is, és előre meg is írta a keresztleveleket Szent Cornelius mártír pápához címezve, de elfelejtett szólni a nagy húsvéti sürgés-forgásban. (Igaz, én is béna voltam, mert a Soma név eredetét én is elmondhattam volna, mindegy:-D)
Így hát mikor rám került a sor, és bemondtam, hogy Soma Péter, egy pillanatra megállt, aztán úgy rögtönzött, hogy mind Szent Péter, mind Szent Cornelius oltalmába ajánlotta a kisembert. Cornelius pápáról nem tudtam semmit, de nagyon boldog voltam, hogy a véletlen(?) egy olyan férfit dobott ki az ő személyében, akit magam is szívesen választanék. A pápa ugyanis a nagy szemellenzős, szigorú vaskalapos időkben azt hirdette, hogy nem lehet az egyház, sem az emberek szigorúbbak a jóistennél, nem szabad kiközösíteni azért valakit, mert elhagyta a hitét, mert megcsalta a nejét vagy fát lopott, nincsenek visszafordíthatatlan dolgok, nincsenek megbocsáthatatlan bűnök, ne süssenek egy botlásért egy életre szégyenbélyeget valakire, ne nyomorítsanak meg valakit, mert egyszer rosszul döntött. Ezt nem tűrhette az egyház, szó szerint tűzzel-vassal-inkvizícióval ment végig az embereken, és száműzte a liberális pápát.
Az oltalomba helyezés és közös imádságot követően a család egyenként egy keresztet rajzolt Soma homlokára. A kisfiúk kaptak egy-egy hófehér, hímzett fehér ruhácskát a tisztaság és ártatlanság jelképeként, az atya megáldotta őket, olajjal megkente a homlokukat, közben végig viccelődött, beszélt hozzánk, a többiekhez, játszott a gyerekekkel, akik egytől-egyig fülig érő mosollyal, boldogan hadonásztak a kezecskéikkel a nagy fehér ruhás bácsi felé, akinek becsillog a szemüvege és zizegős régi könyv van a kezében:-D Somim hangosan kacagott, meg nem állt keze-lába egy pillanatra sem, a miatyánkot is végigkommentálta, mondta is neki az atya, hogy vagy politikus lesz vagy színész:-))) Aztán következett a szentelt vízzel való megkeresztelés, egyik baba sem sírt. Az atya mindenféle megható dolgokat mondott nekik, hogy mit kíván nekik az életre, és hogy az élet egy csodaszép utazás, minden fájdalma ellenére, a legszebb, és legyenek boldog emberek. Ezután gratulált a családnak, boldog húsvéti ünnepeket kívántunk, és még beszélt a férjemmel kettesben egy sort:-)))
A keresztelőt követően szüleimnél a legszűkebb család megünnepelte a napot, azon viccelődtünk, hogy a következő nagy esemény az iskolai ballagás, addig még rengeteg idő van, szóval koccinstunk csak buzgón Somi egészségére:-)) A pálinkát a születése tiszteletére tette el a nagypapi, a javát majd az esküvőjére fogjuk bepalackozni, ez még pár évtized:-DDD Készítettem az én szemem fényének marcipánnyuszis-répás csokitortát, és keresztelési emléket mindenkinek a tányérja mellé, majd erről is teszek fel képet.
Ezt az idézetet választottam hozzá - a neten mindenhol kerestem a szerzőjét, de azóta sincs meg, hátha tudjátok:
Azért, mert szerettek, jöttem a világra,
s lettem új fény, csillag, szülők boldogsága!
Szeressetek mindig igaz szeretetettel!
A kincsetek vagyok, pici kincs, de Ember!
Nem egy jézuskás szentlapot készítettem, hanem egy kisbabás huncutságot, a szövege is olyan:-))) Egy pufi kisbabarajzot is találtam egy fehér galambbal, dokinénink, akinél Soma született, úgyis kis puttónak hívja a pontyomat:DDD
Ez a nap egyúttal apacuka édesanyja halálának évfordulója is...
(( Talán nem fog az ő szive sem fájni annyira, ha nem csak ez a szomorú esemény jut eszébe, hanem a kisfia keresztelője is, nagyon boldog volt, igazi büszke apa. Még lakásokat is elkezdett délután nézegetni a netek, tudjátok, ez választ el minket a kistesótól..... Hamarabb nem tudjuk megvenni, mint terveztük, de örültem, hogy így igyekszik, még azt is mondta, hogy egy kislányt szeretne:-DDD