Múlt hét kedden ingadozott a vérnyomásom és a dokim azt mondta, hogy menjek be és megfigyel. Fölmentünk a szülőszobára, ott rákötöttek a ctg-re, voltak fájásaim, de rendszertelenek és tök zárt volt a méhszáj és közben folyamatosan mérték a vérnyomásom, ami ott magas volt.
Így úgy döntött lehelyez osztályra, így muszály voltam bent maradni.
Ott minden renben volt, így kérdeztem is a dokit, hogy nem mehetnék-e haza legalább a hétvégére, mert közben hétfön be akart fektettni (ami mint kiderült azért volt mert ő pont mikorra ki voltam írva 31-re Angliába megy, így ha addig nem indul be magától beindítja.)
Hát sajnos-vagy nem sajnos, de nem engedett haza. Ami azért volt nem sajnos, mert aznap éjszaka elfolyta 2:45 perc körül a magzatvíz, szoltam a nővérkének és felvittek a szülőszobára.
Megint csak rendszertelen fájásokat mutatott a gép, de intenzívebbett. Felhelyezték a gélt,hogy a méhszájam is táguljon, mert az se akart.
Egy újnyit tágult a méhszájam, meg rövidül és ennyi történt , illetve kicsit sűrösödtek a fájások egy pár óra alatt.
Aztán olyan 11 óra körül kaptam az oxitocint, amitől beindultak az események, rendesen jó durva fájásim voltak. Fél egy körül azt mondtam nem bírom, olyan sűrűn voltak a fájások, de még a méhszájam nem akart eltűni, tágulni azért tágultam.
Az utólsó egy óra az nagyon kemény volt, fölhívták a dokim, aki már délelőtt volt bent csak utána elment a magánrendelésére. Mire ideért az egy örökkévalóságnak tűnt, már majd szétrepedtem. 14 órakor megjött megvizsgált és azt mondta szülünk én ennek nagyon örültem.
Ez a része igazából nem volt olyan vészes, hanem inkább az volt nagyon rossz, hogy elfáradtam és úgy éreztem már nincs erőm nyomni.
Nem is ment olyan túl egyszerűen, sajnos a végére teljesen elfogyott az erőm, nem is tudtam egy fájásra kinyomni a fejét és a vállalait. De szerencsére nem volt semmi gond, csak egy kicsit feketés színű lett a fejünk, ahogy megszorult, de az felszívódik. Rögtön fölsírt a kicsi szívem.
Aztán sajnos egy pár percre elaltattak, mert úgy gondolták, hogy hiányzik egy pici darab a méhlepényből, így is lett.
A varrás nem volt egy kellemes, de a szüléshez képest túléltük.
Eddig nagyon jó kislány 3-4 órákat alszik és csak evésre kell fel, éjszaka is hagy minket aludni apával, altalában 11 éjfél körül alszunk el és reggelig csak egyszer kelünk.
Még egy pár kép:
annál gyorsabbat meg hova kívánjak? 
Ugyhogy még van addig.
Már nagyon várom a holnapi vizságlatot. Remélem nem a nyák dugó...
A hölgy a vérvételen főleg a jobb kéz kézfejből szeret venni, ott talán van valami kis vénájuk. De nagyon lassan, cseppenként kell összevarázsolni a vért, mert még annyira nem jön nekik. Előtte nap, meg aznap reggel is itasd sok vízzel, azt lehet, és akkor kicsit hígul. A Madarászban a könyökéből vették, de ott csak 3. szúrásra sikerült, egyszerűen nem jött ki vér.
