Sziasztok!
Hasonolóan Millához, köztünk is 2,5 év van, csak nálunk én vagyok "a nõvér". Nekem nincs is olyan emlékem, amiben a húgom nem szerepelne, szerencsére természetes, hogy õ van. Mivel hasonló az érdeklõdési körünk, és uazt a zenét szeretjük kb.16 (õ 14) éves korom óta együtt jártunk, szórakozni, koncertekre, moziba, vásárolni stb. A lényeg: nem azért mert muszáj, hanem mert mindkettõnknek jó. Mikor a fiam megszületett nem is volt kérdés, hogy ki lesz a keresztanyja. A szüleinktõl is egyszerre költöztünk, együtt is laktunk, múlt héten költözött el a szomszédba(!), mert jön a 2. babánk.
Én el sem tudnám képzelni, hogy a gyermekünket ne ajándékoztuk volna meg testvérre.
Valakitõl azt hallottam - bár minket nem ez vezérelt, de van benne vmi -, hogy márcsak azért is KELL! testvér, mert eljön az az idõ is amikor szülõk már nem lesznek, és az ember bele tud kapaszkodni abba, aki a saját vére, nem marad egyedül a világban.
Sok anyukától hallom, hogy már kialakult napirendjük van, már lefogytak, már élvezik, hogy nagyobb a gyerek és bárhova el lehet vele menni stb..., és egy kisbaba mindent felborítana.
A párom és az öccse között 12 év korkül. van, ami abban nyilvánul meg, hogy az öcsi felnéz a bátyóra, a bátyó pedig megtanulta, hogy nem csak körülötte forog a világ.
Mióta saját családom van, természetesen õk a legfontosabbak, de a húgom rögtön utánuk van.
Remélem segítek vkinek a döntésben
Kriszta