Na sziasztok!
Leírom az elmúlt egy nap tapasztalatait a kórházban, ebben benne lesz a Márk állapota is, úgyhogy azt nem írom le külön...
Ityko, beletaláltál a közepébe! Ami minket a legjobban zavar, az a tájékoztatás hiánya.
Tegnap éjjel a párom jól összeveszett az ügyeletes doktornővel. A Márk megint lázas volt, nem ment le a láza a Nurofentól, egyszercsak 11-kor jöttek, hogy akkor hűtőfürdő. A párom mondta, hogy nem... Na ebből lett egy olya vita, amiben a doktornő folyamatosan a szakmaiságával jött, a párom meg azzal, hogy tojik rá, nem hisz a szakmaiságában, a végére eljutottak oda, hogy a doktornő közölte, hogy ugye tudja a párom, hogy kiskorú veszélyeztetéséért fel is jelenthetné... majd amikor a doktornő egy percre kiment, az addig szóhoz sem jutó ápolónő elmondta a páromnak, hogy nem ám egy kád jeges vízbe készülnek beleültetni a gyereket, hanem teljesen normális hőmérsékletű vízbe, ami, ahogy hűl, úgy hűti a gyereket is. Namost az én párom még sose volt hűtőfürdő közelében, ha először elmondják neki, mit készülnek csinálni a gyerekkel, és csak utána utasítják, hogy hozza, vetkőztesse, fürdetés van, sose ment volna neki az orvosnak.
Ma reggel a Márk láztalanul ébredt, mondta a doktornő, határozottan jobban van, szerinte túl van a nehezén. Délelőtt megint 38,5 fok, Nurofen, leviszi, 4 óra múlva a gyerek megint lázas, én közben bent voltam nála vagy 2 órát, kicsit elbeszélgettem a doktornővel arról, hogy miért nem adnak neki valami olyan gyógyszert, ami rendesen hat is. Mondjuk antipiretikus kúpot vagy valami hasonlót. Doktornő eleinte próbált flegmázni, "majd azt mi tudjuk, anyuka, nem kell idegeskedni", de amikor harmadszor is megkérdeztem ugyanazt, elmagyarázta rendesen, hogy kúpot ugye a hasmenés miatt nem, Algopirynt azért, mert a főorvosasszony nem szereti, ez van, amit eddig kapott. Én haza, párom be, anyu még ott, gyereknek 39 fokos láza megint. Na akkor végre kapott egy Demalgonil nevű lórugást vénásan, attól lement a láza, elaludt tőle, este 8-kor 36,3-mal ébred, ivott, jól végighányta az apját (egész nap egy falatot sem evett, nem is csoda), majd most megint alszik, remélem, nyugodtan és hosszan.
Anyut is jól kiborították ma, hozzávágtak egy pisigyűjtő zacsit, hogy vegyen le vizeletet a hevesen ellenkező gyerektől, de eszük ágában sem volt megmutatni, hogyan kell azt csinálni. Meg még egy csomó ilyen apróság történt ma. Tegnap nem használhattuk az itthoni digitális hómérőt, ami 30 mp alatt méri meg a lázát, csak a kincstári 8 perces higanyost, ma igen. Érti ezt valaki???
De... közben délután végre egy olyan nővér volt a Márk mellett, aki alaposan és normálisan elmondta az anyuéknak, hogy a rotánál az teljesen normális, hogy hullámokban van szarul a gyerek, egyik nap se nem hány, se nem fosik, aztán másnap megint kicsit, semmi gond nincs a Márkkal (anyu már remegett az idegességtől, hogy miért lázas megint), és hogy nem érti, ezt eddig miért nem mondta nekünk senki! Hát, én sem...!
A párom közben most SMS-ezett, hogy gyakorlatilag unatkozik, az jó, akkor a törpe még mindig alszik, nem lázas, stb... Azért is szerettem volna, ha kap valami olyan gyógyszert, ami kiüti kicsit (mint amikor csecsemőkorában Germicid-C-t kapott, ha lázas volt nagyon, átaludta tőle az éjszakát, de másnapra mindig jobban lett), mert én úgy gondolom (
Gabi, nyugodtan javíts ki, ha tévedek), hogy hullafáradtan (gyakorlatilag kedd óta 2-3 óránál többet nem aludt egyben, folyton lázas, szúrkálják, vizsgálják, tök stresszes, nem eszik, nem eleget iszik, szemlátomást fogyott ez alatt a 3 nap alatt) sokkal nehezebben kűzd meg a szervezete a betegséggel, mintha végre alszik egy nagyot, és pihen a kis teste és a lelke is. Közben megy bele az infúzió, de állítólag meg se rezzent, amikor bekötötték és azóta is alszik. Ennek azért örülök. Holnap én megyek be hozzá napközben, anyu elfáradt ettől a 3 naptól, én meg ma azt láttam a Márkon, hogy eléggé szüksége lenne már rám, úgyhogy mélyhűtött tej + anyukám a Lénával, apa is itthon lesz pihenni az éjszakai műszak után/előtt, én meg megszeretgetem kicsit az én kis szöszi hercegemet!:-) Nagyon hiányzik már, éjjel lefeküdtem, végignéztem a franciaágyon, se pasi, se gyerek (Léna a kiságyban), annyira üres volt, majdnem sírtam.
Na lelövöm magam, mert betelítem az oldalt, majd holnap jelentkezem!
Puszi mindenkinek, és bocs, hogy csak magunkról írok, de most egomód nem vagyok képes semmi másra figyelni, amíg a Márk itthon nem lesz végre megint...