Adrienn!
Hosszú idõ eltelt Karácsony óta! Hogy vagy? Sikerült valami ügyeset kitalálni?
Az én lányom is kétemberes baba volt. Nálunk kicsit lazák voltak az izmai, ezért tornáztatni kellett, este úsztatni a kádban. Azt hiszem, hozzászokott mindkét kölök, hogy sokat foglakozunk velük. Azt is megpróbáltam, hogy teljesen elkülönítettem az éjszakát-nappalt kisággyal és járókával. Sajnos ez csak addig vált be, míg nem tudott mászni ill. felállni. Nem ismerem a lakásotokat, de nálunk is sikeres próbálkozás volt, hogy mindenhová elkísért. Õ is a földön élt egy idõ után. Nekem szerencsém volt az alvással, mert ugyan nagyon keveset, max. 1x egy órát aludt már pár hónapos korában is, de sikerült elérnem, hogy ne a babakocsiban!
Én úgy gondolom, ott rontottam el, hogy megpróbáltam a napirendünket az õ igényeihez igazítani.
Sokszor nem volt kaja, mert a másodikra baromi nehezen tudtam felcipelni a dögnehéz zacskót, karomban egy tízkilóssal! Úgyhogy döntenem kellett: lent hagytam a folyosón a babakocsiban. Mindenki ellenezte, a lelkiismeretem is, de muszáj volt! Idõnként FÉRJESTÜL elmentünk nagybevásárolni, a napi kaja beszerzése maradt az én feladatom, (tej, kenyér, gyümölcs). Készíts gyorskajákat! Fagyasztott zöldségbõl fõzeléket, vagy csak párold. Nem kell órákat a konyhában tölteni. Nálunk a férjem ebédelt, így nem fõztem, csak magunknak. Általában két napra, volt hogy lefagyasztottam és késõbb ettük meg, hogy ne legyen unalmas.
Nyugodtan vidd be a boltba, ne okozzon gondot, gombold ki a ruháját. Persze ne csinálj akkor nagybevásárlást!
Reggeli fürdés: szerintem ne! Ha tényleg valamilyen szinten saját életet szeretnél élni, akkor maradj következetes. Egyrészt a babáknak nincs szükségük napi két fürdésre, másrészt ez elveszi az idõt mástól.
És nálunk is bevált a Tesó! 15 hónapos volt a lányom, mikor megszületett a trónbitorló. Féltem, hogy az egésznapos gyerekemmel mi lesz. Fõleg, ha még egyhez hozzásegít a sors! De minden máshogy lett. Máté tipikus második gyerek. Kevesebbet sír, mint Sára korábban. Nem mondom, hogy nem nehéz, sõt bizonyos tekintetben még nehezebb. De már kezdenek együtt játszani, a nagyobb tanítja a kisebbet, így nekem is több idõm van. A lakás állandóan szalad, én meg utána, de sosem sikerül igazán utolérni, mert a hétvége szent. Nem takrítok olyankor. Megpróbálok hét közben egyedül, de a férjem hagy pihenjen. Most is dolgozik. Nem tudom a te férjed milyen, az enyém megértõ. Nekem idõnkénti kiborulásaim vannak, nem ajtócspkodás formájában. Egyszerû világvége hangulat kerülget olyankor. Ez általában összefügg a lakás romokban heverésével. De sokat segít, hogy jó kismalac, és nem zavarja a disznóól!
Sajnos nem vagyok tökéletes ANYA, DE: a gyerkeim mosolygósak, kiegyensúlyozottak és okosak! Nekem ez mindennél többet ér!
És eljutottunk a dackorszakba, aminek külön topicot lenne érdemes nyitni, (ha még nincs) mert bámulatos, hogy milyen hamar fel tud húzni a hisztijével! De itt tényleg a NEMREAGÁLÁS az egyetlen megoldás! Csak a különbség, hogy itt nem az Anyától való elszakadás félelme ríkatja meg a gyereket, hanem az akaratosság! Úgyhogy próbáld mindig megnyugtatni a gyerkõt és csak utána felemelni! Legyetek sokat együtt, de egymás mellett. Add a kezébe a kedvenc játékát és dolgozz. És tényleg hallgass zenét, nagyon hamar megszokja az alapzajt és egyre többet tudsz majd dolgozni az alvása mellett!
Névtelen!
7 hónapos gyerek nem hisztizik! Jogos igénye, az anyja közelsége! Van, aki nem így gondolja, de meg lehet próbálni összeegyeztetni az anyaságot, a nõt és feleséget! Ha valaki azt mondja, minden az elsõ pillanattól kezdve tökéletes, az hazudik! A harmóniához vezetõ utat meg kell találni! És azért nem kell bántani valakit, mert máshonnan nem tud tanácsot kérni. A javaslat és a kiokítás között az a különbség, hogy az egyik segítõ szándékú!
A nick a tartalom minõségét adja! Névtelenül könnyû vagdalkozni, kéretlenül gonoszkodni! A nick a személyiségedrõl árulkodik. A nemléte nem pozitív gondolatokat ébreszt. Nehezen tud egy Névtelen szimpatikussá válni, akármilyen véleménye van. Ha nem vállalod fel amit mondasz, nem vállalod saját magad sem. Hogy higgyek valakinek, aki nincs olyan jóban magával és a környezetével, hogy "leleplezõdjön"?
Évi!
A személyiség kialakulása tényleg 2-4 éves korra tehetõ. (Ezért nem ajánlják az ekkorra tervezett tesõt. Inkább elõbb, vag ykésõbb.) Legfeljebb okosodsz, de az alapjegyeken már nagyon nehezen, szinte egyáltalán nem tudsz változtatni.
Anyakati!
Szívembõl szóltál!
Sziasztok!
Solya