Sziasztok!
Bocsi, de délelőttöt nem éppen friss gyerekágyas anyukáknak ajánlott pihenéssel töltöttem. Tegnap mire hazaértem kiderült, hogy „nincs zokni” se alsógatya stb…., stb…….. Akkor gyorsan mostam 5 adag ruhát.
Ma reggel 7h-kor itthagytak mint „ eb a sz…-át”, azóta se kép, se hang. Romeltakarítás, mert jön a doktor néni + a védőnéni.
Tehát a beszámoló:
15-én du. 6h körül úgy éreztem mintha valami készülne, de nem volt komoly, tehát gyorsan kivasaltam. Közben hívtam a szülésznőt, olyan mintha fájásaim lennének, de ne készüljön, majd szólok, ha keményedik a dolog. A fiúk egész nap a barátnőmnél játszottak, megkértem, hogy ne hozza őket haza, inkább a férjem visz hálóruhát nekik. Háromnegyed hétkor elment itthonról. 7 h-kor elfolyt a magzatvíz, így hívtam a férjem, hogy igyekezzen + a szülésznőt, hogy ő is jöhet a kórházhoz. Még megzuhanyoztam, na akkorra már éreztem, hogy mi az a fájás. Fél nyolckor indultunk Érdről, autópálya, leállósáv, buszsáv elakadásjelzővel. 8.03h-kor értünk az osztály bejáratához. 2-3 perces fájások, ja a kezdetekkor 15 percesek voltak, de azok nem fájtak ennyire és minden átmenet nélkül lett 2-3 perces. Nem tudtam, hogy hol áll a vajúdási szak, csak annyit, hogy nagyon fáj és EDU-t fogok kérni. A lépcsőn felmenni már a kínok-kínja volt. Szülésznő várt, megvizsgált és azt mondta, hogy egy órán belül itt a gyerek, nincs értelme semmit adni. Kaszá dokibá 2 órányira volt, úgyhogy telefonáltak neki, hogy lassíthat, mert nem fog ideérni. Mint kiderült, éjjel ment haza és később indultak vidékre. Sóvágó doktornak telefonáltak, de mire ideért én már megszültem. Budapest le volt zárva.
Na, vissza az eseményekhez. Elkísértek a szülőágyra, CTG-t rámkötötték. Ügyelet orvosok a műtőben császároztak, sehol egy orvos. Azonnal jöttek a tolófájások, közben az egyes szülőszobán kb. 9 órája vajúdott egy kismama és az ő aranyos doktora átjött / lehet, hogy nem jól írom a nevét Vyganth doktor/ és segített Ákost világra hozni. Mindenki megdöbbent, hogy még mennyi magzatvíz volt bent. Se egy vágás, se egy repedés. Ákos 20.37 h-kor megszületett. Apa elvágta a köldökzsinórt és rámtették. Hihetlen volt. Csak imádni lehetett. Sóvágó doktor is befutott és nyugtázta, hogy őrá itt már semmi szükség. Az ügyeletes is odaért és megkérdezte, hogy én vagyok e az aki fű alatt szült, mint egy besurranó. A segítő doktor bácsi megnézett, megvárta és megvizsgálta a placentát + levette a köldökvért. Anikó a szülésznőm, mindvégig toppon volt, segített és maximális szakértelemről tett tanúbizonyságot. Megcsináltuk volna orvos nélkül is, ha nem lenne előírás a jelenlétük. Ezután került sor arra, aminek az elején kellett volna megtörténnie, kitöltöttük a papírokat. Nem volt idő rá. Nagyon jó, hogy volt a férjem, mert sokat segített. Anikónak tudta mondani egy-egy reakciómnál, hogy az most mért van és hagyjon egy kicsit stb….
Pánikban voltam, amikor az osztályra értünk és folyton azt hajtogattam, hogy bocsánat és nem akarok ám hisztizni, csak nagyon fáj.
A szokásos idő letelte után kisétáltam egy 5 ágyas kórterembe,mert csak ott volt hely. Egy éjszakát maradtam, aztán átvittek egy 3 ágyasba. Igaz, hogy nem vágtak, de a farkcsontomat valami érte, mert azóta is fáj + ahogy szétfeszítették a lábam, a lágyékhajlatban lévő szalagok kifeszültek és az első két nap csak csoszogni tudtam. Ma sem vagyok sokkal gyorsabb, igaz ez már csak az elindulásra korlátozódik.
Ákos nagyon nyugodt volt, csak a cukros víznek és a tápszernek köszönhetően mind a mai napig nem akar szopizni. A tej ömlik belőlem, mert rendszeresen fejem és azt itatom vele. Trükközök folyamatosan, és nem adom fel, hogy megtanítom a cumisüveg helyett szopizni. Azért csak tegnap jöhettünk haza, mert szívzörejt hallott a gyerekorvos és a kardiológus, csak kedden rendelt. Valóban van, ezért 2 hét múlva kontroll. Nagy az esély rá, hogy kinövi.
Az ott dolgozókról csak csupa jót tudok írni és mondani is. Mindenki nagyon kedves és segítőkész. A kaja az olyan, amilyen. Biztos gondolják, hogy nem etetnek túl minket, úgyis minden kismama mihamarabb vissza akarja nyerni a versenysúlyát, vagy azért, mert a látogatók úgyis hoznak.
Anikó megkért, hogy írjam le nektek a következőt: a szülőszobán nem nézik, hogy megborotválkoztál e, szőrős e lábad, pedikűrösnél mikor jártál utoljára stb… Tehát, ami minket zavar, az őket nem zavarja. Az a lényeg, hogy ne görcsöljünk dolgokon, mert akkor a szülés is nehezebben megy.
Az első éjszakán 3x evett, büfizett és aludt. A köldökcsonk talán holnapra leesik. A fiúk imádják, Gáborka remeg érte alig enged mást hozzányúlni. Apa kezéből is ki akarja venni. Árpika nem nagyon meri megfogni, ő csak fölé hajol vagy puszilgatja. Megbeszéltük, hogy ma este gyakoroljuk megfogni, hogy ne féljen tőle és nagyon örült, hogy ezt felajánlottam. A kissrácnak nagyon jó étvágya van mert 40-50ml-t simán megeszik és nem mindig tartja a 3 órát.
Még egyszer a méretek: 4150g, 58 cm, 37 cm fej, 36 cm mellkas.
Ezzel a levélhosszal az elmúlt napok lemaradásait azt hiszem bepótoltam.
Ezt a hosszúra sikerült beszámolót mindkét Jánosos topikra beteszem.
Puszi mindenkinek!
Képek folyamatban!
Ez a 3. dózis volt? Szegénykém! Utána nem lázasodott be?
[/url
.Húú már nagyon ott vagytok a célegyenesben. 
idézzek:” Trükkök százait” vetem be, hogy a kislegényt szopizásra bírjam!
