Kiemelt témák

Sziasztok Lányok!

RKata! Milyen szép Vincus! Még akkor is, ha szétpakol!

Édesek a kis úszópalánták is!

Beugrottam, mert mutatnék vmit:

Egész picikkel nem biztos, hogy ideális hely, de nagyobbacskákkal - mint mi is - szerintem nagyon jó. Amiről nincs info: van játszópark.

Szóval: idén ide megyünk nyaralni: (már foglaltam)

Kemencét és pacikat nagyon várom!

Ha nem ugorjátok át az introt, képeket is mutat.

www.nyergeshotel.hu

Nekünk nagyon tetszik, és túl messze sincs, bár tudom minden viszonyítás kérdése (ki honnan indul)

A honlapon lévő akciós ár /6 éjszakás variációk/ nyárra is érvényesek.

Gondoltam beírom a linket, hátha jó lesz valakinek itt még!

Még annyit: ma az ovó néni nagyon megdicsérte Dancsit, mert kirakós (puzzle) verseny volt a csoportjában és ő nyert!
Nemcsak ezért vagyok büszke, hanem azért is, mert középső csoportosként - vegyes csop.-ba jár -, mindenki előtt ő nyert, a nagycsopisokat is legyőzte.

Bocsánat, hogy dicsekedtem...

Mindenkinek szép álmokat!

valami nagyon jópofit akartam irni, de elovastam a Gólyahires oldalt, s azóta csak döbbenten pislogok...
Szegény Zsu, ez iszonyú lehet, még akkor is, ha egy kivülálló azt mondja, a baba legalább családban marad. Egyébként nem hiszek abban, hogy ha az életet adó a döntését megmásitotta, mégis happy end-del fog végződni ennek a pici lánynak a sorsa :cry: Az esetek többségében csak elodázza a szomorú befejezést.

bocsánat, úgy akartam irni, hogy a vér szerinti családjában marad...

Én is le vagyok döbbenve...
Azt kell(ene) most gondolni, hogy jobb így, de nem tudom most ezt gondolni, csak zavartan pislogok.
Velünk is történt valami hasonló, de mi legalább még nem láttuk a babát. Így is nagyon szörnyű volt, és azóta is sokat gondolok rá, pedig nemsokkal ezután megérkezett Anikó.

Zsu

Lányok, sírhatnékom van! Komolyan mondom! Szegény Zsu... Nagyon nehéz lehet most neki. Milyen érzésekkel lehet tele szegény? Arról nem is beszélve, hogy majd ha esetleg a következő... értitek, ugye? Félelemmel teli érzésekkel... jaj ettől tartok én is... Én annyit írtam neki a Gólyahír fórumán, hogy nem az ő babájuk volt... Sovány vigasz, tudom, de ennél több most nem jön ki belőlem. Egy biztos, soha többet nem fogok előre örülni... sem neki, sem másnak. Ne haragudjatok, de végtelenül átérzem szegény bánatát.

Koko, én képtelen voltam ezt megfogalmazni. Ezen gondolkodtam, hogy hogyan lehetne diplomatikusan leírni, neked sikerült... én is ezt gondolom. Csak reménykedni tudok, hogy a kicsi lánynak jó sorsa lesz.

Nehéz ilyenkor írni. Zsu: Sajnálom

Matiba: Joggal lehetsz büszke, nagyon ügyes fiaid vannak!!! Dancsinak gratulálok a győzelemhez!

Kanga_mama: Ggabszi reakciójától függ, jöhet-e a mellény!

Lányok, ma Veronika elkezdett mászni!!!! Férjem vitte reggel gyógytornászhoz és ott mutatta először meg a tudományát, aztán már itthon is. Olyan jó látni, ahogy rakosgatja kezeit-lábait és halad előre :):):)

Na megyek valami ebédet rittyenteni. De jó lenne, ha most tudnék varázsolni, mint Bibi a Minimaxon Abrakadabra, mókus és egér, legyen kész nyomban a mai ebéd! Pricc-pracc! (jó,jó, Ancsúr, nyomobdba sem érek.....)

Mi már kaptunk nőnapra ajándékot! Vivien egy Celebrations-t desszertet, én Mon Chéri-t, Veronika pedig HIPP üveges desszertet! Virágot meg majd jövő héten, amikor már olcsóbb lesz

Koko: "Az esetek többségében csak elodázza a szomorú befejezést." Ez alatt mit értesz?

Nem tudom, lehet, én túl optimista vagyok... nem ismerjük ugye az életet adó körülményeit, nem biztos, hogy olyan rettentő szociális, mentális és anyagi körülmények közé kerül a baba, nem tudjuk, mi motiválta az életet adót az örökbeadásra - szóval, amellett, hogy valóban szörnyű lehet az örökbefogadóknak átélni egy ilyen helyzetet, nem biztos, hogy tragédia a babának, hogy a vér szerinti családban marad.
Ugye értitek?

Matiba: hát ki mással dicsekedjen az ember, ha nem a saját gyerkőceivel??? Ügyes fiókád van!!

Oké Ildi_ko, akkor várjuk a reakciót...

Kata, szerintem Koko arra gondolt, hogy hátha mégis meggondolja magát az Életetadó. Tudom, hogy nem engem kérdeztél, és bocsi, hogy belekotyogok, de én is csak remélni tudom, hogy jól döntött. Nekem ugyanúgy megszakad a szívem, mint nektek, amikor egy gyerekről van szó. Mindig és minden helyzetben az ő érdeke az első, minden más, csak másodlagos.

Kedves Hölgyeim!

Sok szeretetet és boldogságot kívánok nektek Nőnap alkalmából!

Nőnapra szeretettel!

Kedves Zoli!

Nagyon szépen köszönöm. Én viszont nagyon boldog NÉVNAPOT kívánok neked!

Köszönjük Zoli!

Minden Csajszinak boldog nőnapot kívánok! (magamnak is! )

Zoli!
Neked pedig boldog névnapot!

A pici fiam ma 3 hónapos, a Móki kutyusom pedig ma 7 éves!

Nagyon fáj a fejem, ma biztos nem tudlak lepuffantani Titeket! Szerencsétek!
De azért ne tegyetek le a mellény beszerzéséről, csajok!
Töredelmesen bevallom, mindig csak ráfogom a két kisangyalra elég rémísztő hiperaktív tüneteimet...naa! És , ha lelepleznek:

Ildikó, gratulálok a mászó Veronikának. Nagyon ügyes!
Csokoládé hegyeket kaptatok ma? Remélem felfaljátok gyorsan...a csoki annnyira finom!

Matiba, nagyon ügyes ovisod van! Gratulálok. És dicsekedj csak, én megértem tutira! Jó a szálloda, tetszik. Köszi, hogy feltetted.

Szerintem a sors akarata "szent" dolog. Ha a babóca valamiért az édesanyjánál maradt, ez az Ő sorsa. Jó vagy rossz? Jó vagy rossz: az övé.
Kivüllállóként nem dönthetünk arról, jó -e ez, vagy sem.Egyetértek Katával.
Mindenképpen nagyon nagy eredmény a Gólyahírtől, hogy még egy baba hazament a vérszerinti családjához. Félve fogalmazom meg ezt, mert közben pedig egy kedves topictársunkért fáj a szívem ezerrel.Szóval , elég fura helyzet...és fájdalmas is.

Kelimoni, szombaton megkereslek és jaaj neked, ha addig nem bukkansz fel a fórumon!!

Bocs, Keli, most olvastam...

Bár az én véleményem ismert a mindenféle nézeteltérésekkel szemben és tudom : nem mindenkinek szimpatikus, én részemről , --annak ellenére, hogy a nyilvános vitát mindennél jobban utálom,-nagyon sajnálom.
Kénytelen vagyok megérteni az érzéseidet, de sajnálni nagyon fogom mindig is, és reménykedem, meggondolod magad!

Azt hiszem, hogy egy magánvita miatt, olyan topictársunkat veszítjük el, akit sokan kedvelünk. Kedvessége, figyelmessége és tolerancia készsége pedig hiányozni fog a mindennapokból.
Érthetetlen, hogy ez, hogy fajulhatott idáig!!!!!!!!!!
Nagyon szomorú vagyok....

Rkata, Kanga_mama,
"Az esetek többségében csak elodázza a szomorú befejezést" .
Gabikától kérdeztem egyszer, hogy hányan gondolják meg magukat. Nem sűrűn, mondta, de előfordul. Pl. Mégis tudomást szerez a vér szerinti apa a megszületett gyerekről, akit egészen idáig nem akart, berohan a kórházba, s nyilatkozik, hogy nem járul hozzá az örökbeadáshoz. Ilyenkor mi van? Az, hogyha a vér szerinti anya ennek ellenére sem tudja hazavinni a csöppséget, (nem tudom a hivatalos szakzsargont, h. átmeneti gondozás, v. felügyelet. v. mi a csuda,) a lényeg, hogy csecsemőotthonba kerül a baba. Vagyis elkezdődik a kálváriája, aztán vagy ilyen vagy olyan véget ér a dolog. Persze olyan is van, hogy hazamennek, mindenki egymás nyakába borul, s boldogan élnek, mig meg nem halnak... stb.
Az anyatej központban, ahonnan a tejcit hozom Laurának a védőnő kb. 3 hete mesélte, hogy szoba-konyhás lakásba szült egy 22 éves lány egy kisfiút. A srác 4 hónapos terhesen elhagyta őt, mindannyian vidékiek, itt Bp-en albérletben laknak: a lány, az édesapja, a lány testvére, annak élettársa, + a cica. Most hazavitt ide egy újszülöttet. (XI.kerület). A szülés előttig azt nyilatkozta, hogy lemond a babáról, minden orvos tudta, hogy nem tartja meg a gyereket, mivel sem apa, sem állás, sem lakás nincs. Majd a szülés után úgy döntött, mégis hazaviszi (a 4 éves kisfiát az előző kapcsolatbeli apa neveli). Vittem nekik egy halom kisruhát, cumisüveget, csörgőt, mert a lánynak arra sem volt pénze, hogy terhessége során megvegye magának a magnéziumot, hogy ne görcsöljön a hasa...
Ezért gondolom, de adja Isten, hogy tévedjek, ezek az anyák csak elodázzák az elkerülhetetlent. S ezzel nem azt mondom, hogy az ő hibájuk. Egyszerűen a körülményeik borzalmasak. Az anyai ösztön pedig minden normális nőben feléled, ahogy bennünk is megmozdult, hiszen ezért követtünk el mindent, hogy ne gyerek nélkül éljük le az életünket.

Látod Ildi_ko, Gabszi csak bevallja a dolgokat... De ne aggódj, ha már nem fáj a feje, akkor sem fog minket lepuffantani, nem olyan ő... ugye Gabszi?

Koko, oké, igazad van, hogy minden normális nőben feléled az anyai ösztön... ettől függetlenül még mindig csak remélni tudom, hogy jól döntött az anyuka és az a kicsi lány sorsa nem pecsételődik meg egy életre.

Koko: tény és való, hogy vannak szomorú történetek, de akkor sem általánosítanék. Nem hiszem, hogy óhatatlan, hogy szomorú legyen a befejezés. Én csak az én két gyerkőcöm életet adóiból tudok kiindulni, Vincusnál határozottan az a véleményem, hogy nem lett volna hiánya szeretetben, gondoskodásban a vér szerinti családjában sem (nehezebben is éltük meg az elválást). Egyszerűen szerencsétlenül álltak a csillagok. Csengénél nem voltak éppen ideálisnak mondhatók a körülmények, ott inkább érzem azt, hogy kifejezetten jó a gyereknek, hogy így alakultak a dolgok (mindazonáltal a legjobb véleménnyel vagyok mindkét lányról!!!).
Jó volna tudni, hogy hogyan alakul azoknak az anyáknak és babáknak a sorsa, akik mégis együtt maradtak, de gondolom, erről csak abban az esetben van tudomása a Gólyahírnek, ha ezt az anya igényli.

Nálunk mindkét vér szerinti anyánál szinte minden egyezett: se apa, se tágabb család, se állás, se lakás... Úgy gondolom, mindkét picikénknek jobb igy. Az életet adó anyákról én is nagyon jó véleménnyel vagyok, kifejezetten hálás vagyok azért, hogy ha nem is tudták vállalni a gyerekeiket, azért gondoskodtak róluk. Az, hogy melyik hogyan élte meg a terhességet, már megint más kérdés (mit tett ill. mit nem tett a pici egészséges fejlődésének érdekében).
Félreértettél, nem török pálcát afelett, aki haza akarja vinni a gyerekét (elvégre ő hordta 9 hónapig, elsődleges joga a gyerekhez neki van). Pusztán nem hiszek abban, ha valaki egyszer már eljutott addig a pontig, hogy lemondjon róla, s valószinűleg nem jó kedvében hozta meg ezt a döntést, akkor pusztán a gondolat ereje alapvetően meg tudja változtatni a körülményeket...
Vincusod változatlanul imádnivaló kis pasi. Sajnos mi már nem tudjuk meg, milyen az,ha fia van az embernek. De majd az unokák!!

Sziasztok!

A gyerekek még mindig gyönyörűek! Most nem írom külön-külön, mindegyik cukor falat. Nagyon jó nézni őket, a boldog mosolyokat.

Zsuékat én is nagyon-nagyon sajnálom.
Döbbenten gondoltam bele, hogy én is ott állhattam volna, így hogy egy közeli ismerőssel történt a dolog sokkal jobban lett számomra ijesztő. Arra nem tudtam gondolni, hogy lehet hogy így jó a babának, egyszerűen nem ment. Pedig lehet, hogy ugyanolyan szeretetben nő fel a vérszerinti családjában, sőt, mivel Zsu írta milyenek a szülők gondolom majdnem biztos vagyok benne. Viszont egy valamit nem tudok, hogyan lehet úgy kötődni, és mégse kötődni egy babához, hogy ha ilyen történik velünk ne tragédiaként éljük meg. Van ötletetek?

Sziasztok!

Most olvasom mi történt Zsuékkal. Legalább is próbálom kivenni, megérteni. Sajnálom őket és együttérzek velük.

Nem vitaindítónak szánom...
Ggabszi, maradjunk abban, hogy nem magánvita volt.

Egyetértek Boszi, maradjunk abban.

Drága Ancsúr! Nincs ötletem. Ez a legnehezebb az egészben. Piszok nehéz, szinte lehetetlen.Mindenki átéli és megviseli.

Ez az öt nap a legstresszesebb, sokkal nehezebb és rosszabb, mint a várakozás kínzó napjai.
Nem hittem, míg át nem éltem!

Kanga, nem vagyok én olyan ámmmm, tényleg! Jó volt ez a kis "szösszenet" -levelezés.

Ancsúr, erre sajnos nincs recept. Hiába TUDOD az eszeddel, hogy ez megtörténhet, amikor ott állsz a szituban, akkor olyan, mint egy gyomorbarúgás. Más ugye az elmélet, és más a gyakorlat... Erre szerintem nem lehet 100%-ig felkészülni, mindenkit megvisel, és egyéni érzékenység szerint mindenki másképp éli meg.
Amikor - egy borzalmas hétvége erejéig - úgy volt, hogy Csengét mégsem hozhatjuk el (addigra már 5 napja jártunk be hozzá, etettük-pelusoztuk-babusgattuk, összebarátkoztam a kórházi dolgozókkal), a hírt egy étteremben tudtuk meg (éppen a kórházból tartottunk hazafelé). Persze az étvágyunk rögtön elment, autóval visszamentünk a település határáig, ott félreálltunk, mert a párom nem bírt tovább vezetni, ráborult a kormányra és tíz percig hangosan zokogott. Én még férfit nem láttam ennyire összetörni. Azóta is könnybelábad a szemem, ha erre gondolok, a szívem szakadt meg érte, hogy így látom őt. Aztán bementünk a kórházba elbúcsúzni a picitől, na, ott kész voltam én is.
A hétvégét azzal töltöttük, hogy próbáltunk lelket önteni egymásba és végül azzal tudtuk magunkat némiképp megnyugtatni, amit Zsunak is írtunk, hogy ha így kell lennie, az azt jelenti, hogy ez a kicsi nem nekünk született és ez nem a vég, LESZ GYEREKÜNK, csak nem ő... Aztán hétfőn délelőtt (útban a gyámhivatal felé az otthagyott iratainkért) jött a telefon, hogy mégiscsak...

Lényeg a lényeg : énszerintem az adhat erőt és megnyugvást, ha minél kevesebbet boncolgatja az ember az esetet és igyekszik azonnal a jövőre, az Ő PICIJÉRE koncentrálni.

Gabszi! Nekem is tetszett!

Kata! Igazad van... az élet nem áll meg...

Rkata! Ahogy olvastalak, felállt a szőr a testemen. Visszagondoltam a mi 5 napunkra. Mi is hasonlóképp éltük meg mint Ti. Iszonyatos volt!!! Tényleg ez az 5 nap a legrosszabb, hiszen ez már nem csak álom, fogtad a kicsit, beszívtad a finom illatát. Az eszed azt diktálja, hogy vigyázz, még nem a tiéd, de a szívednek nem tudsz parancsolni.

Hú, ilyeneket olvasva "áldom" a nyugis Tegyeszes ügyintézést. Ott ha kiajánlják a babát, az már a tiéd...

Lányok!

Hosszú évekkel ezelőtt megfogadtam, hogy egy bizonyos oldalra soha többet nem írok, de most nem bírtam magammal és muszáj voltam hozzászólni. Ha van kedvetek nézzétek meg, kérlek! Remélem, hogy semmi rosszat nem írtam.

http://www.nlcafe.hu/forumkifejt.php?bw ... p=0&page=1

Köszi!

Sziasztok!

Nagyon sajnálom Zsuékat. Sokáig gondolkodtam mit írhatnék de nincsennek szavaim.

Rkata! Vivihez hasonlóan én is borzongva olvastam a soraidat. Visszagondolok arra amikor a két gyönyörűségem született. Az a pár nap az hihetetlenül nehéz. Az ember gondolatai mindig a babánál járnak de nem mert érezni de mégis szereti azt a csöppséget mindennél jobban. Közben ott a sok intéznivaló de az izgalomtól aludni sem tudsz.
Én soha nem tudtam az eszemre hallgatni.

Kanga_mama: nem olvastam végig az ominózus topikot (előre borítékolni lehet úgyis a végkifejletet ebben a témában: mindenki tudja a másik helyett a tuti megoldást, meg mindenkinek remek érvei vannak pro és kontra - szerintem ez egyike azoknak a fajsúlyos témáknak, amiben nem lehet 100%-os igazságot kinyilvánítani), szerencsére hamar megtaláltam a Te hozzászólásodat. Amellett, hogy a döntést szerintem igenis nekik kell meghozni a pici helyett (ez van), teljesen korrekt, amit írtál. Sose lehet tudni, lehet, hogy ez lesz a megoldás, lehet, hogy nem is jutott eszébe. Ellenben a Tiédet megelőző, kvázi fenyegető beírástól felment az agyvizem.

Kata, pontosan az a bizonyos előző beírás miatt írtam... Nem az a megoldás, ha egy bajbajutott nőt fenyegetünk. Segíteni kellene próbálni és nem fenyegetőzni. Ezzel nem megyünk semmire. Nálam a gyereknevelés elve is az, hogy először próbáljuk megmagyarázni, ha valamit nem szabad... anyámnak mindig sikerült, soha, de soha nem ütött meg egyikünket sem. Én is ezt vallom. A tettlegesség nem jó semmire, csak szítja a tüzet tovább. Azért próbáltam neki írni a civil szervezeteket, hogy segíteni próbáljak. Csak remélni tudom, hogy elolvassa.

A tettlegességgel én sem értek egyet, de néha nem árt egy észheztérítő seggrepacsi. Ahogy anyósom mondja, attól még egy gyerek sem sántult meg.

Katám édes... én még nem tudhatom. Most ezt az elvet vallom, aztán majd úgy kb. 2-3 év múlva beszélgetünk erről még, jó?

Remélem is!!!

Mi lehet vajon Zsuékkal. Annyira szeretnék tudni valamit róla, de hiába kérem tőle az életjelet, nem adja. Ti tudtok valamit róla?

Az előbb kicsi lepihentem, mert nagyon fáj a fejem. Kicsit meg vagyok fázva, de nem bírok pihenni. Valahogy nem megy. Csak ásítozok folyton. Lehet, hogy ez a vacak időjárás teszi?

Biztosan fog jelentkezni, ha eljön az ideje.
(Én anno anyun kívül senkivel nem óhajtottam kommunikálni a kritikus napokban. )

Sziasztok!
Most csak megint egy gyors bekukk.
Otthon még mindig nincs netünk, már ügyintézzük, de lassú a rendszer.
Mindenkinek békés boldog tavaszt kívánok!
idusa

Kedves Ildikó, Siminéni és Hildus!

Boldog névnapot kívánok nektek szeretettel!

Minden kedves Ildikónak nagyon boldog névnapot kívánunk :):)

Siminéni, Ildi_kó és Hildus boldog névnapot kívánunk!

Kedves Ildikók!

Boldog névnapot kívánok!

Isten éltesse az Ildikókat!

Ilyen eperfagyivá sikerült ma változtatnom Csengét :

RKata!

Annyira tüneményes Csenge!

Kedves Ildikók!

Nagyon boldog névnapot kívánok Nektek!

Kata, bár most fáj a torkom, de egy ilyen eperfagyit elfogadnék...

szia

Bocsi, de Regi is szeretett volna gépelni valamit! Ezért az előző hsz!

Minden kedves Ildikónak boldog névnapot kívánok!


Kata!
Csenge annyira elragadó, tiszta nagylány!