Sziasztok!
Norci! Én szorulás ellen Kecskeméti õszibaracklét szoktam venni Lacikának, vagy Hipp sárgabarackot. A kecskeméti tuti cukrozott, a Hipp-re nem emlékszem, és az most nincs is itthon. Mondjuk én ebbõl nem csináltam kabinetkérdést. Annyi kisbabának nem való anyag van a bébiételekben és italokban, hogy örültem, hogy találtam valami olyat, amiben nincs tejtermék, és apró magvas vagy trópusi gyümölcs. Nem mondom, ha két minden másban egyforma termék közül választhatnék, akkor én is a cukrozatlant venném, de amilyen a kínálat, örülök, ha csak a cukor a baj valamivel.
Mostanában egyébként már mi is inkább kis dobozos itókákat veszünk. Nálunk a Rauch Yippy itala a legnyerõbb. Sajnos az is olyan édes, hogy összeragad az ember szája tõle. Fel szoktam higítani egy kicsit vízzel, úgy egész finom lesz. Ezeket a sûrû, rostos babaitalokat már csak uzsonnára adom Lacikának, ha úton vagyunk, és problémát okozna kanállal megetetni.
Zafi! Az "Aludj jól gyermekem"-ben azt írják, hogy fel kell ébreszteni a kisbabát, mielõtt letennéd aludni, ha belealudt a szopizásba. Szerintem ez baromság. Azt írják, ha nem ott ébred meg, ahol elaludt, akkor nem alszik vissza, hanem felsír, mert nem tudja, hogy hol van, és hogy került oda. Szvsz, ha mindig az ölemben alszik el Lacika, és utána mindig ugyanúgy beteszem a kiságyába, akkor õ azt nagyon pontosan tudja, már amikor elalszik az ölemben, hogy a kiságyában fog aludni. Nálunk az a jellemzõ, hogy Lacika mindig az ölemben (igaz, mostanában már nem szopizás közben) alszik el, és nagyon változatos, hogy utána mit mûvel éjszaka. Van, hogy 20 percig dajkálom, hogy elaludjon, utána leteszem, 20 percet alszik, és már sír is. Néha az egész éjszakánk így telik. Máskor meg leteszem este, és 1-2 ébredéssel megússzuk, amikor valami lehetetlen helyzetbe forgolódja magát a kiságyban. Olyan is elõfordul, hogy reggelig egy kukkja sincs. Pedig minden este ugyanúgy teszem le.
Henke! Egyetértek! Imádom, amikor összebújunk, átöleli a nyakamat a Csöppség, birbitélgeti a hajam, és kezd közben bealudni. Ilyenkor valami félelmetes intenzitással élem át a szeretetet, azt, hogy õ is szeret engem, és hogy ez most nagyon jó neki. Napközben mindig a mi ágyunkban alszik, én meg melléfekszem, úgy altatom, és sokszor bealszom vele, mert egyszerûen nincs kedven elhúzódni, otthagyni, olyan finom magamhoz ölelni.
Lehet, hogy iszonyúan elkényeztetem, de én úgy érzem, ezek az órák, percek, egyszerûen megismételhetetlenek és visszahozhatatlanok, most adatik meg, hogy átéljük, és visszahozhatatlanul elmúlik, ha nagyobb lesz. Kamasz korában már nem engem fog ölelgetni.
Már értem, miért is féltékenyek az Anyósok a Menyükre.
Márti! Ne kenõdj el! Egyáltalán nem biztos, hogy egész életedben diétázni kell! Nekem is volt epekövem, 20 éves koromban mûtöttek meg vele, 1-2 évig odafigyeltem, hogy mit eszem, de azóta minden jöhet. Ráadásul mostmár nem is vágják, hanem valami spec. módszerrel néhány pici lyukon keresztül is el tudják távolítani. Persze neked most nagyon rosszkor jött. Nagyon szorítok, hogy minden rendben legyen. Én úgy tudom, hogy a természetgyógyosok feketeretket ajánlanak az epekõ gyógyítására. Az azért finomabb, mint a szõrös-bõrös citrom, érdemes lehet kipróbálni.
BMárti
