Csak egy A N Y A ?
Egy nõtõl - miközben jogosítványát újította meg egy önkormányzati hivatalban - egy adatfelvevõ hölgy megkérdezte, hogy mi a jelenlegi foglalkozása. A megkérdezett egy ideig tétovázott. Bizonytalan volt, hová is sorolja magát.
"Arra gondolok,” magyarázta az adategyeztetõ, „hogy van-e munkája, vagy csak..?”
"Természetesen van munkám!" csattant fel a nõ. "Anya vagyok."
"Nincs ’anya’ kategóriánk foglalkozásként. A ’háztartásbeli’ fedi le ezt." mondta az adatfelvevõ segítõkészen.
Már el is felejtettem ezt a történetet, mígnem egyik nap ugyanilyen helyzetben találtam magam a városházán. A hivatalnok nyilvánvalóan egy karrierista nõ volt. Magabiztosan, hatékonyan dolgozott, olyan jól csengõ címet viselt, mint például "Hivatali kikérdezõ" vagy "Városi adatfelvevõ".
"Mi a foglalkozása?" kérdezte. Mi késztetett arra, hogy ezt mondjam?
Nem tudom. A szavak egyszerûen kibuggyantak belõlem.
"Gyermekfejlõdési és emberi kapcsolatok területén dolgozom társkutatóként.”
A hivatalnok abbahagyta pillanatnyi munkáját, golyóstolla megállt a levegõben. Felnézett, mint, aki rosszul hallott. Megismételtem a titulust lassan, kihangsúlyozva a leglényegesebb szavakat. Aztán csodálkozva láttam, hogy ezt mind leírta nagy fekete betûkkel a hivatalos kérdõívre.
"Megkérdezhetem," mondta a nõ érdeklõdve, "egész pontosan mit csinál ezen a területen?" Hûvösen, az izgalom legkisebb jele nélkül a hangomban, szinte kívülrõl hallottam, amint így válaszolok:
"Folyamatos kutatási programban veszek részt
(melyik anya nem)
laboratóriumban és terepen is.
(normálisan azt mondtam volna kint és bent).
Dolgozom a Felettesemnek
(elsõként az Úrnak, aztán egész családomnak),
és van már négy kreditem is.
(mindegyik lány).
Természetesen a munkámhoz tartozó tevékenység igényli a legtöbb figyelmet az ember-szakmákban
(melyik anya tagadja?)
és gyakran dolgozom 14 órát 1 nap
(inkább 24-et).
Ebben a munkában jóval több a kihívás, mint más, „átlagos” foglalkozásoknál. A jutalom inkább a megelégedettség, mint pusztán a pénz”.
Érzékelhetõen folyamatosan nõtt az elismerés a hivatalnok hangjában,
amint kitöltötte a nyomtatványt. Felállt és személyesen kísért az ajtóig.
Miközben hazafelé vezettem, fényes új karrierem lebegett a szemem elõtt. Otthon 13, 7 és 3 éves labor-asszisztenseim üdvözöltek. Az emeletrõl hallottam új (6 hónapos) kísérleti modellünket gyermekfejlesztési programunkból, amint új hangmintáit próbálgatja.
Úgy éreztem, ütést mértem a bürokráciára. Hivatalos feljegyzés készült rólam egy, az emberek számára elfogadhatóbb foglalkozásról. „Egy újabb anya", vagy ’Anyaság” már nem hangzik elég jól. Micsoda pompás pálya! Különösen, ha van egy titulus is az ajtón.
Netán ez teszi a nagymamákat „haladó” kutatási munkatárssá a gyermekfejlesztési és emberi kapcsolatok területén, a dédnagymamákat pedig a haladó kutatási munkatársak ellenõreivé? Szerintem igen! Még azt is gondolom, hogy a nagynénik kutatási munkatárs asszisztenssé léphetnének elõ!
Nem velem történt meg, de gondoltam bemásolom ide