Sziasztok!
Mindenkinek nagyon köszönöm a drukkot és a gratulációkat!
Pankának külön köszi, hogy felrakta az 1 perdes képet, Emesének pedig, hogy megírta nektek a hírt.
Egyenlőre szokjuk egymást, ami elég nehezen megy. Marci is itthon van, mert beteg. Szóval nem egyszerűek a napjaink. Éjszaka nem tudom, hogy a köhögő Marcihoz, vagy a síró Bencéhez kapjak. Gabi persze segít, ahol tud, de neki is van elég dolga. A fürdőszobánkat is most csinálják még, oda is besegít, meg a napi teendőket is ő látja el. Most is ő rázza Bence popsiját. Sajnos a kiságyban nem marad el 1 percet sem, rázni kell a fenekét. Persze Marci meg azt akarja, hogy vele játszunk..... kissé kivagyunk. De nem panaszkodunk, örülünk, hogy Bence egészségben megérkezett és jól van. Igaz nem sokat szopizik, 30-40 grammokat eszik egyszerre. Azt mondják 60-70 grammot kéne ennie 2-3 óránként...
Tudja ezt valaki pontosan, hogy mennyit kell ennie egy 10 napos csecsemőnek??
Próbálok visszaolvasni, bár nagyon kevés időm van. De majd csak alakulnak a napjaink és talán valami napirend féle is kialakul:)
Beteszek pár képet Bencéről, meg a már megírt születéstörténetet is.
Születéstörténet:
Szóval ez történt szerdán, február 28-án, mikor megszültem. (március 11-re voltam kiírva)
Reggel 8-tól nem éreztem jól magam. Kimondott bélgörcseim voltak, álandóan a wc-re jártam. Ez ment déli 12-ig. Vagy hatszor voltam kakálni. Már bocsi, de nem tudom máshogy írni. 12-kor azonban elmúlt minden fájdalom, olyan jól lettem, hogy bementem sétálni a városba és himzőcérnákat válogattam.
13:30-kor értem haza. Gondoltam alszok egy kicsit, de ahogy lefeküdtem, megin elkezdett fájni a hasam. 2-ig vagy ötször voltam megint a wc-. Aztán hiába mentem a wc-re, már nem jött semmi, a görcsök megmaradtak. Ráadásul észrevettem, hogy 5 percenként jönnek. De nem voltak vészesek, így nem is tudtam, hogy most mi van. Nekem kimondottan hasgörcsnek tünt, semmi köze sem volt a méhemhez.....2-kor még Gabi elment egy tárgyalásra, mondtam majd ha hazajön, eldöntjük mi lesz. 1/2 3-kor haza is jött, aztán úgy döntöttünk, hogy mégis megnézetjük magunkat Barcikán a dokimmal. Legfeljebb hazajövünk, ha nincs semmi.
14:35 után elindultunk. Először beszoltunk az oviba, hogy nagymama jön Marciért.
15:35-re értünk a kórházba, a parkolóba. Addig egész jól elvoltam, de ahogy elértem a liftig, éreztem, hogy jön egy nagy hatalmas fájás. Már nem tudtam mit csinálni, a lift előtti padra felmásztam és nyomtam. Olyan gyorsan jött a tolófájás, hogy csak a filmeken van ilyen.......Két tolófájás közt felértem a 3. emeletre.
15:40-kor az ügyeles orvos megvizsgált, de miután látta, hogy a keze gyakorlatilag eltűnik bennem, mondta, hogy irány a szülőszoba. De még nincs vész, mert a magzatvíz nem folyt el....abban a pillanatban, ahogy kimondta, elpattant a burok és elment a víz. Na ekkor egy kisebbfajta pánik tört ki körülöttem. Forródrót az orvosomnak, rámhúztak egy hálóinget, két szülésznő a hónomalá nyúlt és szó szerint áthúzott a szülőszobába a folyosón át. Én közben persze folyamatosan nyomtam, mert már nem tudtam visszatartani.
15:50-kor fellöktek a szülőágyra. Mikor felhúzták a hálóingemet, már látszott a feje a gyereknek. Elkezdtek kiabálni a férjemnek, hogy azonnal jöjjön, dobjon el mindent, mert mindjárt kint van a gyerek. A szülésznők meg idegesek voltak, mert a dokim még nem ért oda.
15:55-kor beesett a dokim. Még gyors is volt, mert épp rendelést hagyott ott kb. 4 km-re a kórháztól.
Úgy ahogy volt a dokim, utcai rohában odaszaladt a lábamhoz, megmutatta hogy fogjam meg, hogy vegyem a levegőt és már nyomhattam is. Rögtön ki is jött Bencus félig. Vettem még egy levegőt és teljesen kicsúszott 16:00-kor. 2920 gr, 49 cm a 38. hétre.
A dokim elkezdett röhögni, hogy ez kereken 4 perc volt Mondta is, ha otthonról kellett volna elindulnia, nem ér be.
Szülés után vettem észre, hogy Gabin se cipő, se papucs nem volt, csak zokni. Arra sem volt ideje, hogy felvegye a papucsát
.
Utána tudott csak bemosakodni a dokim, és úgy varrt össze meg minden. Mert egy kis gátmetszésre még volt idő a két levegővétel közt. De se beöntésre, se CTG-re , semmire sem volt idő. Igen natúr szülésem volt. Persze nagyon fájt, akkor nem nevetgéltem ennyit.
É s a képek: