Dehogy értelek félre! Köszi, ari vagy. Akkor elárulom, rengeteg versem van, minden féle, kb 4. osztályos koromba kezdtem el írni, na azok primitívségén jókat kacagok, de egy akkora gyerekhez vannak köztük jók is. Később antológiákban, közös kötetekben, újságokban jelentek meg verseim. Ám már akkor is tudtam, hogy ahhoz, hogy igazi költő legyek, több kell, mint néhány faragatlan rím, sokat kellett volna tanulnom, de nem tudtam kitől. 
No meg folyamatos ingergazdag környezet is kell hozzá, ami a mai világban nem mindig valósul meg. Így elég rapszódikus vagyok, néha előveszem és kiírom magamból az érzelmeimet versekbe szedve, néha kifestem. 
Néha pedig nem szólok semmit, csak csinálok egy hatalmas nagy takarítást.
Nagyon remélem hogy kicsi törpénk érkezése után sok szép dolog fog az eszembe jutni, és lesz is nálam ceruza.
Mert ám rengeteg vers születik a fejemben, hosszúak, még sétálok, biciklizem. És persze mire olyan helyre érnék hogy le is tudjam jegyezni, elfelejtem. 
Mosoly
Az első csörgőfogás
