2001.03.31 22:45
Szerző: Anonymous
Sziasztok!
Mostanában nagyon nem volt időm írni, influenzásak voltunk, és elég nehezen múlt el, de azért olvastalak Titeket.
Évi, Miranda régen írtatok, mi újság veletek?
Lesz segítségetek? Nálunk a papa egy hónap után állást váltott, mert a korábbi helyen minden második héten este kilencig dolgozott, s akkor minden fürdetéshez segítségre szorultam, amit viszont nagyon rosszul viseltem. Az első két hónapban szinte minden napra volt valahonnan kaja, ez nagyon jó volt, azóta azért többé kevésbé van időm főzni, bár most is jól jön a szülőktől a hétvégi maradék, meg iddőnként a mirelit koszt.
Nálunk a fürdetés a papa dolga ő csinálja egymás után. 6 hetes koruk óta a nagykádban fürdetjük őket, nagy vízben és ez nagyon bevált, imádják a vizet. Egyetlen bökkenője, hogy derékkal nehéz bírni, legalábbis én eléggé kipurcantam, amikor egyszer-egyszer én fürdettem őket. Cicus olvastam valahol, hogy Titeket is érdekel a bébiúszás. Mi is járunk, igaz nekünk kell is, mert Julkának enyhe hypotóniája van így a víz terápia is. Nekünk azt javasolták, hogy inkább várjuk meg az 5 hónapos oltást, addig a kádban már sok mindent meg lehet tanítani. (A babaúszás topicban írtak is részletes programot.) Az influenza miatt, csak múlt héten jutottunk el az usziba először, de már szinte mindent tudtunk csinálni a kádas program révén, és egyáltalán nem féltek a nagy víztől, nagyon élvezték. Halottam már negatív véleményeket is a babaúsztatásról, meg tartottam is kicsit tőle a betegségek miatt, de nagyon tetszik egyelőre, remélem összejön Nektek is a Dagályban. A kollegámék oda járnak és jó véleménnyel voltak róla, amikor utoljára beszéltem velük.
Cicus, mit csináltál végül duplaszopi ügyben? Én továbbra is váltogatom, ha lehet inkább megúszom, de ha muszáj, mert időt kell spórolni, vagy nem tudnak várni, akkor marad a párnás megoldás. Csak mostanában gyakran van, hogy mind a kettő bealszik a déli szopinál, és elég nehezen bűvölöm be őket a ruhába és a babakocsiba anélkül, hogy felébrednének.
Tényleg a babakocsival kapcsolatban még elfelejtettem írni (bocs Évi, ha már késő), hoyg az egymás utáninál annyi még hátrány, hogy nem lehet rá lábzsákot rakni (persze a meleg takaró, és a kocsi aljába egy cserge nekünk teljesen jó volt), meg hogy most már az én lányaimnak igencsak összeér a lába, pedig nem túl nagyok (6,5 kg körül vannak). És amikor félülős helyzetbe rakom, akkor örök dilemma, hogy éppen ki kerüljön szembe velem, s ez csak rosszabb lesz, ha már ilyen téren is kinyilvánítják az akaratukat Viszont az egymás melletivel nem férnék ki a kapun, úgyhogy azt nem tudnánk használni.
A hálózsák témához csak annyit, hogy eleinte mi is a hosszú ujjú vékonyt használtuk, aztán lett vastag ujjatlan-egész olcsón vettük a tescoban, csak egy gáz van vele, hoyg végig patentos két oldalt, meg a vállán, ami eleinte nagyon tetszett, csak egy ideje, már állandóan szétrugdalják, ha nyüzsögnek, és kikúsznak belőle, meg amikor este már türelmetlenek a vacsora előtt, akkor mire a másik oldal is végigpatentolom, az első oldalt már kicsatolják, úgyhogy a következő zsák biztosan nem patentos lesz.
Annyira tetszik, ahogy egyre jobban kommunikálnak. Amikor olyan szeretteljesen néznek egymásra, anyai szívem olvadozik, és úgy érzem minden plusz nehézséget (igaz nekünk nem volt sok bonyodalom, így könnyen beszélek) megér, hogy az embernek ilyenben lehet része. (Persze biztosan két nem azonos korú testvér is nagyon aranyos tud lenni.) Mert azért az igazat megvallva néha irigyeltem a szimpla babákat, főleg eleinte, amíg nem alakultak ki a dolgok, kicsit sajnáltam őket, hogy egyszerűen fizikailag nem kaphatnak annyit a mamából, mint egy gyerek, de azért remélem kompenzálódnak a tesó által.
Egyébként egyre többször elszórakoztatják egymást, de egyre többet „verekednek” is. Nagyon tudják tépni egymás kezéből a játékokat, de még nincs igazán sértődés, csak egy-egy erőteljesebb fülcibálás után kell vígasztalgatni.
Cicus, hogy álltok az alvással? Az enyémek még mindig nem alusszák át újra az éjszakát, de általában fejenként egy ébredéssel megússzu, akkor is odaveszem őket aztán már alszunk is, úgyhogy nagyon nem izgat a dolog.
Több ismerősömnél a mászás-felállás időszak bolygatta meg nagyon az éjszakákat. Valahogy annyira felspanolódnak ettől a gyereke, hoyg éjszaka is mászni, meg táncolni akarnak, persze csak ha van közönség.
Ildi, neked milyen emlékeid vannak erről?
Azt is akartam kérdezni tőled, hogy az ikrek mindig elkapták egymástól a betegségeket? Nem egy nagy élmény két gyereket porszívózni (még jó hogy eddig megúsztuk)-tönkre is ment a porszívónk, viszont annyi sikerélmény volt, hogy Julka a végén már nem is sírt, ha folyamatosan beszéltem hozzá vagy énekeltem neki közben. Majdnem elbőgtem magam, amikor először nem sírt, és utána még kacagott is , amikor megpuszilgattam. Kipróbáltam az orrszívót magamon is. Legalább tudom, hogy se nem fáj, se nem túl kellemtetle, ettől persze még jogos a reklamáció.
Mi a véleményetek a bébikompról? Én nagyon idegenkedem tőle, de két ikres anyuka is áradozott róla itt a környékünkön, hogy milyen jó, amikor még nem állnak olyan ügyesen és állandóan potyognának, akkor időnként legalább biztonságban vannak (persze nem egész nap rakják bele őket).
Na befejezem az e havi kisregényt, bár sokkal szívesebben írnék gyakrabban és kevesebbet, de napközben nem megy, este meg már elég fáradt vagyok.
Jó babázást és babavárást, vigyázzatok magatokra, írjatok ha tudtok!
Sára
Ui: Éva, az enyémek is rengeteget csuklottak már a pocakomban is, főleg Hanna.