Rita!
Én is nagyon örülök, hogy írtál. szerintem se menj el!
Pár dologra reagálnék...
1. Az otthonszülés protokoljja idehaza is évek óta ki van dolgozva! Én legalább 5 éve már tudok róla. be is lett adva-nyújtva, de persze az orvostársadalom hallani se akar róla, elfogadni meg képtelen. Miért? Mert..
2. ... mert aki nem látott még otthonszülést, annak sajnos orvosként is nagyon semmi fogalma róla. Így az otthonszülés protokolljában olyan dolgokba kötnek bele, ami teljesen értelmetlen, s nevetséges irányzatokat szabnának. "Akkor fogadnánk el, ha...." és ilyenkor jön egy olyan feltétel, ami összeegyezhetetlen magával az otthonszüléssel.
Nem ítélem el a szakma nagyjait: ők azért se tudnak erről semmit, mert nem erre lettek kiképezve. Az már nagyobb baj, hogy eleve az elutasításra tanítják őket. Azért szerencsére van olyan orvos is, aki felfogja a lényeget, egyet is ért vele, de felvállalnia nem szabad, különben veszélyezteti az állását. Itt a hiba.
Ezért sem működik a párbeszéd....
3. A szabad orvosválasztás ellehetetlenítése szerintem nagyon rossz. Értem én, hogy a hálapénz rendszer megszüntetése végett találták ki, de nem gondolkoztak eléggé. Igaz, hogy normális lefolyású szüléshez nem szükséges orvos jelenléte, de attól még nagyon messze vagyunk, hogy ez lenne az általános kórházakban! Másrészt az orvosválasztás bizalmi kérdés. Szerintem egyáltalán nem mindegy, hogy a 9 hónap és a szülés alatt 1 ember előtt tárulkozik ki a nő, legintimebb szféráiban, testileg-lelkileg, vagy, mint valami futószalagon, akár 10-en is végigmennek rajta. Én ezt képtelen lennék elfogadni, ha kórházban szeretnék szülni! (Szerencsére, ez már nem fenyeget engem
) De ugyanez érvényes a többi orvosi területre. Szakmai felkészültség ide vagy oda, az orvos-beteg kapcsolatban a szimpátiának, bizalomnak rendkívül nagy a szerepe a sikeres gyógyuláshoz, s emiatt nagyon nem mindegy, hogy lehet-e
embert választani!
+1 Ami pedig az otthonszülők kimondatlan félelmeit, vádjait illeti: nagyon sajnálom, de úgy érzem, teljesen jogos! Sokkal több információval rendelkeznek felkészültségük végett, sokkal nagyobb rálátásuk van a kórházban folyó dolgokra, s pont emiatt alakul ki bennük egyfajta félsz. Ettől függetlenül teljesen képesek elfogadni a kórház adta segítségnyújtást, ha arra valóban szükség van. Az, akkor, ott, megkérdőjelezhetetlen a számukra is! Ez a gondolat is benne van ám a felkészítő tanfolyamban!!!!!
Tudom, vannak, akik akár ellenségesnek is tűnhetnek. Általában alapjuk is van rá, s nem hallomásból, hanem tapasztalati.
Erre én mindig azt mondom, az otthonszülő is akkor cselekszik helyesen, ha a kórházundor erősítése helyett saját magába vetett bizalmával, hitével foglalkozik, így nagy mértékben elősegítve azt, hogy be se kerüljön oda. Ha viszont mégis arra kerülne a sor, akkor el kelle tudni azt fogadni (marha nehéz lehet egy teljesen más szemléletmódból kiindulva! nekem erre szerencsére nem volt szükségem, de, ha lett volna, megerőszakoltam volna rá magam
), szóval el kell tudni fogadni, hogy a kórházban mások a szabályok, s alá kell vetni magunkat azért, mert az orvosok csak abban tudnak jól, s hatékonyan segíteni. Ha tiszeteletben van ez tartva az otthonszülő részéről is, akkor simábban mehetnek a dolgok. A másik oldalnak viszont ugyanígy tiszteletben kellene tartani az otthonszülés tényét!