A kedves babanet tegnap nem engedte elküldeni az irományomat.
Réka, nyár óta hirdetjük, de mivel Suzukiból rengeteg van, nem könnyű.Igazából akarom is, hogy elmenjen, meg nem is.(Sosem voltam határozott).
Viszont azon remekül mulatunk a férjemmel, hogy mindenki mást mond, h szerinte hol volt törve a kocsi.
Csak mi tudjuk, hogy hol, ami tulajdonképpen nem is volt törés, csak
egy apró sérülés.De ezt a helyet még egyik se mondta be.
Egyébként legrosszabb esetben meglesz még két és fél évig, de akkor legalább ki lesz fizetve.
Ágostont én is elvinném szemészetre, ha nincs semmi akkor annál jobb, ha gond van, akkor meg hamarabb segítenek rajta.
Márti, én se csípem, ha taknyoló-köhögő gyerek van a közelünkben, főleg ha hozzáteszi az anyuka, hogy már épp jön ki a betegségből.
Fanni mostanában imádja a buszokat, vigyorog, integet és puszikat dob nekik és mondja hogy busz, valahogy így: bsz.
Evés terén rákapott a levesekre, mindegy milyen, csak folyékony legyen és lehetőleg tartalmas, úgyhogy ma gulyáslevest építettem neki, imádta.De a karfiolleves és a frankfurti is nagy kedvenc.
Lefekvés elött még belediktálok egy joghurtot és így tutira nem ébred éjszaka.
Még az is érdekes, hogy ha kimarad a reggeli cici akkor este követeli magának.
Ja és mégegy: délután szomszédoltunk, és a Nimród(a múltkori hasfájós kisfiú) úgy értette a Findli-Fandlit( Fanni ), hogy
FINGI-FANNI
Anyjával szétröhögtük magunkat.