Én is jelentkeztem ODA. Mi mindhárom civilszervezethez jelentkeztünk.Sose lehessen tudni....A sors fintora, hogy Zsófi nem a hagyományos utat követte.
Sajna, Z nem foglalkozik az örökbefogadók lelkével, Ő csak a babákkal foglalkozik és a nekik legjobbat keresi. Nála nincs sor, ki tudja mi alapján válogat, de működik.
Amikor a TEGYESZ tanfolyamon voltunk, ott is megmondták, hogy Ők is a gyerek érdekeit nézik és fiatal családban egy egyedüli gyermek-nos, ez bizonyára fájó-, de szerintük jobb esélyekkel fut neki az életnek.Na, itt rendesen letörtünk...mert nem számítunk fiatal családnak, és még egy vérszerinti gyerekünk is van...ez sok sok fekete pont...
BZ. kerek perec megmondta nekünk, hogy ( csak telefonon beszéltünk), hogy mivel van egy vérszerinti gyerekünk nagyon kicsi az esélyünk.Ugyanis, mi lesz, ha az a gyerek felnő? Nem teszünk -e majd különbséget köztük, nem tagadjuk ki a kicsit, mert nem vérszerinti gyerek (
), ..Ő látott erre példát, azért kérdezte...és nem hiszem, hogy rossz szándék vezette. Azt válaszoltam, hogy persze, hogy nem teszünk különbséget, elképzelni sem tudom...de majd 20 év múlva beszéljük ezt meg, nem éltem át ilyen helyzetet, alapból elutasítom, de lehet, hogy a vérszerinti gyerekem csinál majd olyat, hogy a hajam is égnek áll.Ez a kérdés nem a vérszerintiség függvénye.Szerintem.
Amikor felhívtam, hogy nem kívánunk tovább helyet foglalni nála, mert Zsófi ránk talált...én először akkor éreztem úgy, hogy nem értem mi vezérli a munkájában és megszállottságában. Valami bizonyítási vágy, vagy megfelelési kényszer?
A végén a beszélgetést úgy zártuk, hogy ( mivel zokon vette, hogy miután megmondta, hogy szinte semmi esélyünk-amitől mi nem sértődtünk meg!-más szervezethez is jelentkeztünk) megsértődött.Meg nem értette, hogy lehet, hogy féléves a határozatunk és babánk van. Miért olyan türelmetlen, hát maga már szült egy gyereket??? Nagyon derűsen csak annyit mondtam, nem én voltam türelmetlen...csak Zsófi szeretett volna minket türelmetlenül magának.Elmeséltem a történetet, és akkor meg az esett rosszul neki, hogy a Gólyahírhez fordultunk segítségért. Kénytelen voltam azt mondani, hogy sajnálom , hogy bármiért is megbántódott, én csak a jó hírt jöttem újságolni és megosztani vele.Itt aztán gratulált és elköszönt-egyébként nagyon udvariasan és kedvesen.
Összefoglalva, igen, szerintem is furcsa a stílusa, de bánja fene, ha a babáknak ettők jobb lesz az élete!
Próbáltam objektív maradni, mint mindig mindenben...azt gondolom erről lehetne vitatkozni, de nem érdemes...és nem is annak szántam az írásom, csak, hogy lássátok, én is megkaptam a magamét...de nem sértődtem meg, mert lássuk be, sok mindenben igaza volt-mégha, akkor ez nem is dobott fel túlságosan!
A harmadik civil szervezetnél, miután felhívtam Őket, hogy Zsófi megszületett, szinte ugráltak örömükben. Nagyon kedvesek voltak, azért is ért hideg zuhanyként a másik reakció...de túléltük, sőt, nem is számít.
Ha nem tetszik valami , lerázzuk, mint kutya a vizet-és az élet a szeretet személyekkel megy tovább!!