Sziasztok!
Köszönjük a jókívánságokat, még élünk.
Szerencsére a gyerekek jól bírják, nem is nagyon tudom eldönteni, hogy most mi van, úgyhogy biztos, ami tuti, holnap megmutizom őket dokinéninek. Én elég szarul érzem magam, de inkább én legyek beteg, mint ők.
A nagymamám a múlt hét óta kórházban van, cukorbeteg, kivizsgálásra ment. Ott összeszedett egy jó kis hányásos-hasmenéses vírust, ma mutatták ki nála és egy szobatársánál a Calici vírust.
Azért jól van szerencsére, remélem hamar rendbe jön. Vasárnap voltam meglátogatni, remélem nem hoztam haza a csemetéknek. De hát mi taknyizunk, úgyhogy reménykedem.
Nem tudom, mi jön még.
Bibolya!
Örülök, hogy Gergőd teljesen rendbe jött.
Évi!
Jól hangzik ez az apóssal együtt töltött délelőtt. Olyan jó ilyeneket olvasni, hogy jó kapcsolat is lehet.
Ügyes vagy a fogyókúrával, így tovább!
Ani!
Szerintem sincs semmi elítélendő azon, hogy milyen a lelkiállapotod egy kisgyerek után. A lényeg, hogy felismerted a gondokat, és teszel ellene. Ez a legjobb út! Remélem hamar túl is jutsz rajta, elég csak a gyönyörű családodra nézni.
Edit!
Hogy alakult a mai napotok?
Körömvágás: én ölbe veszem őket, aztán jöhet a móka. Az esetek nagy többségében kibírják azt a pár percet, ilyenkor dumálok ezerrel nekik, vagy énekelek. Nem szokott gond lenni. Ha nagyon nem vevők a dologra, akkor elhalasztjuk picit. A lábköröm vágással nagyobb bajban vagyok, azt nem csípik annyira. Mármint azt, hogy rendesen meg kell fognom a lábukat ahhoz, hogy ne legyen baj. Szerencsére ezt ritkábban kell.
A csodaszerekhez nem nagyon tudok hozzászólni, én még nem adtam nekik semmit egyenlőre. Egyszer-kétszer kapott Marci éjjel Chamomillát, de nagy változást nem vettem észre. Azért sem jutott még eszembe ezekkel kísérletezni, mert ha éjjel sokáig fent van, akkor inkább bulizós a hangulata, mintsem valami fáj-ós.
Márti!
Passzolom a keményítős sztorit, nem is tudom, hogy mire gondolsz.
Csemetéim ma nagyon humánusak, délelőtt ugye egyedül elaludtak, majdnem 2 órát. Most ismét egyedül sikeredett, igaz kis sírdogálással, max. 5 perc.
Voltunk kicsit sétálni (bolt, meg vissza - persze néha megálltunk beszélgetni), nagyon szép idő van, remélem nem tettem rosszat, hogy kivittem őket. De hát a levegő csak kell ilyenkor is.
Marci félútig egyedül jött, tolta a babakocsit, a boltba is bejött velem, ott egyedül kóborgott a polcok között, sok volt a látnivaló.
Nagyon ügyi már!