Sziasztok!
Na, megvagyunk mi is, csak a gyerekek egész nap pörögnek, így időm szinte nulla, délelőtt, amikor pedig elhatároztam, hogy alvásidőben jövök, akkor meg nem ment a babanet.
Beteg kismanóknak gyors gyógyulást kívánok, ma olyan szép idő volt nálunk, hogy én már a tavaszra hangolódtam, remélem jön is lassan, és akkor a betegségek is odébbállnak.
Edit!
Jó, hogy jelentkeztél, örülök, hogy Virág rendben van, talán most már így is marad.
Barnival mi újság?
Márti!
Kávéfőzőhöz lövésem sincs, de látom megoldottad a problémát. Mi nem iszunk kávét, főzőm sincs. Anyukám hiányolja néha, hogy meg sem tudom így kínálni a vendégeinket, erre azt szoktam mondani, hogy úgysem jutna eszembe kávét főzni senkinek, meg az ismerősök már úgyis tudják, hogy nálunk nincs.
Szép méretekkel rendelkezik a szobacirkálód, nem semmi. Biztos apukája nyomdokaiba szeretne lépni, ami a magasságot illeti.
Barbi!
Ügyi nagyon a fiad, talán még a felüléséhez sem gratuláltam.
Úgyhogy akkor most: nagy-nagy puszi neki a nevemben.
Mellékhatása a szurinak? Láz, ilyesmi?
Edith!
Nagyon guszta a pizzád, biztos fini volt. Én is pont a napokban sütöttem, én jobban szeretem, amit itthon készítek, mint némelyik pizzériásat, a mirelitről meg nem is beszélve.
Nagyon édes Kriszta a képeken, nagy csibész lehet ő is. Nagyon ügyi, ahogy megmutatja a dolgokat, mi ilyesmit nem tudunk. Az én manóim fütyülnek mindenre, amit a kisgyerekek tudni szoktak (pá-pá, mutogatás, ilyesmi), egyedül a süti, süti pácsát... megy.
Na, nem tudom ám, hogy még miket akartam reagálni, amúgy is jó nagy az elmaradásom, de most ennyi jutott eszembe.
Ma megint kicsit nosztalgikus hangulatban vagyok, pont ma egy éve vonultam kórházba. Hétvégékre még hazajöhettem, de véglegesen már csak a manókkal. Hogy repül az idő!
Marci már nagyon ügyin megy, a járássegítővel szalad, egyedül pedig már jó nagy távokat sikerül megtennie. Flóra is elkezdett menni a kanapé mellett, meg a járássegítővel. Nagy lókötők. Az éjszakáink eléggé változóak, tegnap pl. fél 1-től 3-ig ébren voltak, de csak bohóckodtak, ha felvettük őket. Így visszakerültek a kiságyba, és laza fél óra sikogatás után elaludtak, reggel 9-ig. Valahogy ki kellett pihenni a kimaradt időt.
Flóra nálunk is elkezdte pár napja, hogy az ebédjét csak félig eszi meg, uzsira meg néha csak pár kanál csúszik.
Ma délben pedig mindketten sztrájkoltak, nem ették az ebédet. Barack volt hússal, amit egyébként szeretnek. De én elég kemény vagyok kaja ügyben, szóval nincs ilyenkor B lehetőség, vagy ezt eszik, vagy semmit. Az más, ha valami nem ízlik, azt nem erőltetem, de ha előtte már többször ették nagyon az adott ételt, akkor nincs pardon. Így üres hassal mentünk sétálni, utána persze sikerült megenni az utolsó kanálig. Most meg csodák csodájára le tudtam őket nyomni aludni. Ez a délutáni alvás sem jellemző mostanában, sajnos.