sziasztok!
Mostanában kezdtem olvasgatni a Babanetet, nagyon szórakoztat és sok érdekeset tanultam. Õszintén szólva, már szerettem volna hamarabb is írni, de mostanra érett meg a dolog. 3 hónapos kicsiny magzatom föl s alá hurcolászásáról van szó. eddig csak tipródtam, hogy tegyek-e így egész nap,ahogy õ szeretné, vagy ne, de már majd' 6 kiló és szétszakadok. Persze van mindenféle játék, csörgõ, játszóállvány villogó szemû csirkével, malackával, zenélõ holddal, stb.,de egyenlõre, úgy tûnik, én jobban élvezem. Gyermekemet alá lehet tenni, de nem bír ki többet, mint 15 perc és már üvölt. Tuti semmi baja, mert amikor felveszem, azonnal vigyorog, és attól fogva újra süt a nap. Amikor hagyom üvölteni, szemétnek érzem magam. szonja egyébként nagyon kitartó, a múltkor 2 CD-t ordított végig. Ha karban tartom, akkor ebédelni se nagyon tudok. Persze együtt is szoktunk játszani, de az sem olyan vonzó, mint ringatózni naphosszat.gondolom, arról van szó, hogy ösztönösen testközelségre vágyik, csak félek, hogy ez elõbb-utóbb másba fog átfordulni. Vettem egy kengurut, remélem, beválik. szóval vmi olyan állapotot szeretnék elérni, amelyben én nem érzem görénynek magam, és neki sincs lila feje az üvöltéstõl. ha van vkinek más ötlete a kengurun kívül, nagyon hálás lennék érte.Vagy ha már felmerült ez a téma, elirányíthatnátok oda, én nem találtam semmit. Köszi. anyuka, kit Vilikének hívnak