Sziasztok!
Köszi a kedves üdvözlést!
Válaszolva a kérdésekre:
Az egészségház mögötti pályára gondoltam, nem tudtam, hogy van másik is. Tudom, legtöbben a Dózsa környékén építkeznek, de mi ott már nem kaptunk telket. Hogy mikor költözünk? Hát, azt jó lenne tudni, de talan már a nyáron. Az alapozás már kész, most a hitelre várunk...
Próbáltam feltenni képet magunkról, de egyelőre még nem sikerült.
Nem tudom, hogy hatásos-e másnak, de nekem 3*2 B6-vitamint kellett szednem terhességi hányingeremre és segített. Igaz, nem is voltam annyira pocsékul.
Csatlakoznék a gratulálókhoz, csodás dolog egy picúr érkezése, nekem még 1.5 év elmúltával is felfoghatatlan. Emlékszem, a szülés után behozták Mátét, aki nappal egészen nyugodt volt, de éjjelente jól rázendített. Anyukám nem lévén fogalmam sem volt, mit kellene csinalnom, hogy jó legyen neki, a nővérek sem voltak túlságosan segítőkészek, így hát kipróbáltam mindenfélét. Cumim nem volt, járkálni nem tudtam a vérveszteség és a nagy vágás miatt, ezért ráfektettem a mellkasomra és ülve töltöttem az ejszakákat, ezerrel koncentrálva, hogy el ne aludjak, mert akkor közösen esünk le a kórházi ágyról. Akkor elég gáz volt, de így utólag a legszebb emlékeim közé tartozik. Igaz, a tejem csak akkor jött meg, amikor egy ejjel már nem bírtam és iszonyatos lelkiismeretfurdalás közepette leadtam "a szobába". Reggelre tripla méretekkel ébredtem..
És csatlakoznék a résztvétet nyilvánítókhoz is. Sajnos, ezt nekem is át kellett élnem. 2.5 éve halt meg az Anyukam sok-sok szenvedés utan. Én egy olyan betegségtől szenvedek (PCO), aminek révén minimális esélyem van a spontán teherbeesésre (ovuláció hiánya, stb). De Anya halála után 3 héttel mégis megfogant Máté. Az orvosok szerint véletlen, mások szerint a pszichés stressz okozta sokk segített ki egy petesejtet, megint mások szerint Anya küldte maga helyett. Hát, nem tudom. Mindenesetre az élet elég furcsa. (Amúgy azóta sem működöm..)
Nos, bocs, hogy túlságosan bő lére eresztettem a mondandómat, de - sajna - nagyon szeretek pletyizni. Orsi