Sziasztok!
Hát, nem változott itt semmi - na csak a babások száma!!!!!!!!! Ugyanolyan kedvesek vagytok, mint mikor szeptemberben gratuláltatok a babáimhoz.......
Nagyon köszönöm mindenki kedvességét!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Elutazunk apával hétfőtől pár napra, elvisszük a fájdalmunkat, letesszük valahol, és csak annyit hozunk haza, amennyit nagyon muszály.
sokat gondolkodtunk,hogy mi volt a baj? érdekes módon nem keresünk bűnbakot, okot, még a miérteket sem tartjuk számon. azt mondták, nem bírta a méhem a két baba súlyát, meg a hirtelen növekedést, és valószínűleg ez bekövetkezett volna mindenképp pár hét múlva is, csak akkor még emlék is lett volna utánuk - így meg csak az a megfoghatatlan csodálat, amit érzünk.....nagyon rendesek voltak velem, talán pár nap múlva, vagy még ma délután azt is leírom mennyire. Mi nagyon Istenhívő emberek vagyunk, férjemnek édesanyja meghalt szülés közben, ezért hisszük, azért alakult ez így, hogy egymásnak megtartson minket, meg aztán hátha nagyon erőszakosan akar egy kis lélek hozzánk költözni, azért kellett ennek a két csillagnak utat készíteni.......nagyon bízunk a csodában, meg Isten jószándékában......szépen gyógyulok, fájdalmaim nincsenek, de még sokat sírunk. Szerencsére együtt sírunk, jó hogy tudunk így ketten együtt, ez nagyon sokat számít szerintem.......az esték a legnehezebbek, akkor szoktunk beszélgetni velük, énekelni nekik - ez még megvan, aztán majd biztosan csendesedik ez is - mi így gyászolunk. Meg megyünk tovább!!!!!!!!!!!!!! A mi kis angyalkáink biztosan elmondják ott fenn, hogy milyen jó lesz annak aki hozzánk költözik - így remélem már sorakoznak a jelöltek!!!!!!!! Bízunk.............mert máshogy nem megy!!!!!!!!!!!
Tudjátok, vagy talán van aki még emlékszik rá, az én férjem az uh-szemű apuka, reméljük, hamarosan újra használhatja a készüléket!!!!!!!!!
Addig meg folyamatosan gyertyát gyújtunk, hgoy az új kis lélek lássa, merre van az útja mifelénk..........................