Sziasztok!
Jól eltűntem, de hát én már csak ilyen vagyok...
Babus,
boldog szülinapot Kristófnak!
Sajnálom, hogy elmaradt a babazsúr, de majd bepótoljátok! Nagyon ügyin végigcsinálta Kristóf a vizsgálatot, le a kalappal! Azt viszont sajnálom, hogy semmi sem derült ki, rossz lehet ez a bizonytalanság...
Mea,
Lívi egyre jobban hasonlít rád!
Éljen a költözés!
Kérdéseidre a válaszok (a bilizős hosszú lesz, előre is bocsi!):
-önálló evés: Csabi (ugye 17 hós) már eszik egyedül, de a folyékonyat még nem tudja, általában két kanál van, az egyik nála, azzal próbálkozik, aztán ha nem megy jól, akkor a másikkal segítek. Ez szerintem jó, mert gyakorol is, meg azért jut is bele kaja.
-önálló ivás: a lányom már egy évesen simán ivott egyedül, Csabi egy évesen még abból sem, amit én tartottam elé (mindig félrenyelt). Mostanában már adok neki poharat, de ha nem figyelek és állok készen, a végén magára önti, mert túl vehemensen akarja letenni a poharat.
-cumisüveg: passz, szerintem ha poharaztok, akkor lehet csökkenteni a használatát (Csabi éjszaka csőrös pohárból iszik, hogy ne öntse magára a vizet, de nappal simából).
-mesélés: egyszerűbb meséket nyugodtan elkezdhetsz, gyereke válogatja, hogy tetszik-e neki. Csabi azt szereti, ha este elmesélem a napját.
De a könyvekből pl. még csak a képek érdeklik, és csak az, amit ő mutat (a lánykám ilyenkor már egy órát képes volt könyvek felett tölteni). Szerintem próbálkozz, aztán kiderül, hogy Lívi milyen típus.
-bilizés: mai álláspont szerint 2-3 éves kor körül érnek meg rá a gyerekek. Van pelusmentesség és szobatisztaság: a pelusmentesség az, ha tudod, mikor szokott kakilni és pisilni, és ilyentájt ráülteted a bilire, és akkor elkaphatod a terméket. De ez ugye a te érdemed, a gyereknek ehhez semmi köze. Szobatisztaság: a gyerek érzi, hogy kell pisilni/kakilni, ezt jelezni tudja, és vissza tudja tartani, amíg a bilire/vécére ülteted (vagy pelenkát adsz rá, mert sokan a kakihoz azt kérnek még egy ideig). Ez az igazi érettség. A lányomnál a nagyszülők már másfél évesen próbáltak rábeszélni, hogy ültessem a bilire, hogy szokja, de semmi értelmét nem láttam. Két évesen olyan krémet kellett használnia, amire nem lehetett pelenkát adni, így egy hétig bugyiztunk, ami egy hét takarítást jelentett, lévén egyáltalán nem érezte még a dolgot. Utáltam. Ő simán bejárt velem vécére, tudta, hogy mi hogyan megy, és kb. két éves korától hetente 1-2 alkalommal elmondtam neki, hogy ha nagyobb lesz, akkor ő is vécébe fog majd pisilni/kakilni (vécészűkítőt kb. két évesen vettünk neki, és ott volt a vécében, de sosem ültettem rá próbaként). Kb. 2 hetente megkérdeztem, hogy akar-e bugyit, mindig kategorikus nem volt a válasz. Aztán 2,5 éves volt, amikor megkérdezte valaki tőlem, hogy hogyan állunk a szobatisztasággal. Én nagy lelki nyugalommal mondtam, hogy kb. fényévekre vagyunk tőle. Erre engem megcáfolandó a kiscsaj másnap bugyit kért teljesen magától, és már aznap több minden ment a vécébe, mint a bugyiba (kakibalesete sosem volt). Két hét alatt eljutottunk oda, hogy 2-3 naponta volt egy pisibaleset, rá két hétre már csak hetente egy, az is általában elmélyült játék közben. Szóval alig kellett takarítanom.
Egyik barátnőm szintén utálván a takarítást, egyáltalán nem járatta pucéron a gyereket, és a fia 3 évesen és 2 hósan lett úgy szobatiszta, hogy egyszerre csak bugyit kért, és mindössze egy balesettel megúszták. A másik fia 3 éves 4 hónaposan szintén saját kezdeményezésre 2 hét alatt lett balesetmentes (a lány állítása szerint már két évesen az lehetett volna, csak nem érdekelte a dolog). Ezekkel a történetekkel azt akarom mondani, hogy a gyerekek maguktól megérnek a vécézésre, ha van türelmed kivárni. Másik barátnőm példája: a szülők nyomására másfél évesen biliztetni kezdték. A gyerek játéknak használta a bilit, a fejére vette, nem értette, mire való, el is rakták. 2,5 évesen elkezdtek bugyizni, mert oviba akarták vinni, de a kissrác tojt a fejükre, és három hónapig folyamatosan takaríthattak utána. Ekkor feladták, és még most is pelusos a kisfiú, 3 éves és 3 hósan, oviba nem jár... Nem azt mondom, hogy a korai biliztetés volt a gond, csak azt akartam mutatni, hogy nála pl. nem vezetett semmire. De vannak olyan gyerekek, akik már 1,5 évesen képesek visszatartani a dolgokat, szóval ki tudja. A lényeg az, hogy erőltetni nem szabad, mert abból jönnek a problémák (főleg a kakival, sajnos több székrekedéses gyerekről is tudok, akiknél a nagyszülők "kedvesen" próbáltak segíteni). Na, ez tényleg hosszú lett. Pont a mostani Nők lapjában van egyébként erről egy Vekerdys cikk.
Én a helyedben még hagynám Lívit, aztán nyáron lehet hagyni pucérkodni a kertben, és akkor érzi, hogy milyen, amikor pisil/kakil, tudatosodik benne, és könnyebben megy a dolog. Ha meg nem megy, akkor sincsen elkésve.
Nicol,
én nem vagyok biztos benne, hogy ha gyes alatt szülsz, akkor nem kapsz utána jó gyedet, mintha ugyanazt kapnád majd, mint előtte, de valójában nem tudom. Esetleg kérdezd meg Szakbarbárt a családinet honlapján (most nézem, hogy február közepéig szabin van...).
Tündi,
nekem is hasi volt a 12 hetes, és előtte elküldtek pisilni, hogy látszódjon a baba a húgyhólyagtól.
Judit,
akartam már levelet írni, hogy a mostani Kismamában van egy cikk, ami szerint csak a kórháznak kell fizetni, ha választott dokinál szülsz, mert majd a kórház a dokinak fogja adni a pénzt, így a dokinak nem kell külön hálapénz... Hát, kíváncsi vagyok, mi lesz belőle. Körzeti kórház megnézését sajna nem tudom. Örülök, hogy Andris befordult!
Timi,
a probléma az volt a terhességgel, hogy a méhlepény a méhszájon feküdt, emiatt volt egy nagy vérzésem a 13. héten (azt hittem, hogy elment a baba), utána meg jó nagy vérömleny keletkezett, amiből másfél héttel ezelőttig összevissza ürült a trutyi (bocs!). Szóval folyamatos fekvés, barnázás időről időre, félelem, hogy megint vérzés indul, esetleg vetélés... Most kedden viszont azt mondták az uh-n, hogy eltűnt a vérömleny, éljen!
Dokinéni még azt mondta, hogy nem emlehetem a gyerekeket, de majd felhívom megkérdezni, hogy ez biztos-e, mert szegény családom már eléggé kivan attól, hogy mindennap jön valaki segíteni, teljesen elúsztak a saját munkájukkal...
Na, most aztán sokat írtam, amit nem tettem jól, lévén Csabi katasztrofálisan alszik újabban, és fogalmam sincsen hogy miért. Iszonyú frusztráló, már felváltva alszunk mellette a férjemmel, hogy tudjunk minden másnap egy kicsit pihenni... Megyek is!
Minden jót!
Kóbor