Üdvözlök mindenkit!
Azért jelentkeztem csak a honlapra, hogy tudjak írni!
Elég gyakorlatias versmondó vagyok.Megyei versenyen 1. helyezés lettem.
Ha nagyob a lány mindenképpen ajánlom, hogy olvasson sokat verset.
József Attilát
Radnóti Miklóst
Petőfi SÁndort
Én a magam részéről a hazafiasabb verseket szeretem.
Nagyon szeretem a hazámat és eggyé tudok válni a verssel.
Mintha én lennék Petőfi.Eggyé válok vele is.És szívből mondom.
Meg kell találnia magát a lánynak.
Ha érzi, hogy milyen verset mondana !akkor! kezdjen keresgélni.
Most is készülök versmondóra.Éjjel nappal ha van időm verset keresek.Gyakorolom a verseket.Amit nem tudok jól elmondani, vagy kicsit zavaros és nem találom benne magam azt félre rakom későbbre.
Mindenképp a vers lényegére rá kell jönni.Hogy mit is akar üzenni.
Mert ha nem tudunk rájönni akkor ott kész...akkor az úgy nem megy.Ha a zsűri nem érzi azt, hogy benne vagy, és benne tudsz maradni a vers végéig és nem esel ki belőle, akkor az baj.
!A KISSEBB GYEREKEKNEK!
Tapasztalatból mondom, és persze mindenki volt már gyerek.
Egy kissebb gyerek nem mindíg jön rá, hogy mit is akar a verssel.Hogy mit jelent.
Arra figyel, hogy de jó rímek vannak, meg hogy de aranyos a történet.
A mesék vagy sersek tanulságát nem értik meg.
A kicsinek sokat kell verset olvasni.
És ami meg tetszik adjuk oda neki, hogy olvasgassa.Sokat kell velük gyakorolni.
Egy pár szót még a zsűriről:a zsűri nem szereti azokat a verseket ami nagyon gyakori.Szeretik a különleges dolgokat.A Wass Albert:Üzenet Hazát szerintem az ország összes zsűrije kívülről tudja
.
Pár verset elküldök.
Amivel tavaly a megyeit nyertem:
Heltai Jenő: Szabadság
Tudd meg : szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.
Tudd meg : szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.
Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre
S embernek nézi azt is aki pőre.
Tudd meg : szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki,
Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,
Tüzet fölöslegesen nem harangoz,
Van mindene, ha nincs is semmije,
Mert nem szorul rá soha senkire.
Nem áll szemébe húzott vaskalappal,
Mindég kevélyen szembe néz a Nappal,
Vállalja azt, amit jó társa vállal,
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindég, mindenütt,
Többször cirógat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle....
Szabad akar maradni mindörökre.
Szabadság ! Ezt a megszentelt nevet
Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd !
Tudd meg : szabad csak az,
Aki oly áhítattal mondja ki,
Mint istenének szent nevét a jó pap.
Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.
Ínség, veszély, kín meg nem tántorít
És lelki béklyó többé nem szorít.
Hiába őrzi porkoláb s lakat,
Az sose rab, ki lélekben szabad.
Az akkor is, ha koldus, nincstelen,
Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.
Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,
Hol áldozat nincs, nincs szabadság.
Ott van csupán, ahol szavát megértve
Meghalni tudnak, és élni mernek érte.
De nem azért dúlt érte harc,
Hogy azt csináld, amit akarsz,
S mindazt, miért más robotolt,
Magad javára letarold,
Mert szabadabb akarsz lenni másnál.
A szabadság nem perzsavásár.
Nem a te árud. Milliók kincse az,
Mint a reménység, napsugár, tavasz,
Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva
Ráönti illatát a szomjazó világra,
Hogy abból jótestvéri jusson
Minden szegénynek ugyanannyi jusson.
Míg több jut egynek, másnak kevesebb,
Nincs még szabadság, éget még a seb.
Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,
Te sem vagy még szabad, te is csak...
Gyáva rab vagy.
Amivel az ideit készülök megnyerni:
Petőfi Sándor
EGY GONDOLAT BÁNT ENGEMET...
Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,
Mely elhagyott, üres szobában áll.
Ne ily halált adj, istenem,
Ne ily halált adj énnekem!
Legyek fa, melyen villám fut keresztül,
Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;
Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe
Eget-földet rázó mennydörgés dönt le... –
Ha majd minden rabszolga-nép
Jármát megunva síkra lép
Pirosló arccal és piros zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:
„Világszabadság!”
S ezt elharsogják,
Elharsogják kelettől nyúgatig,
S a zsarnokság velök megütközik:
Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,
S ha ajkam örömteli végszava zendül,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A trombita hangja, az ágyudörej,
S holttestemen át
Fújó paripák
Száguldjanak a kivivott diadalra,
S ott hagyjanak engemet összetiporva. –
Ott szedjék össze elszórt csontomat,
Ha jön majd a nagy temetési nap,
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók kiséretével
A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent világszabadság!
(Pest, 1846. december.)
Mindenkinek sok sikert kívánok a verválasztáshoz.
Bármi kérdésre szivesen válaszolok:szebogi@citromail.hu