Sziasztok!
Eni, anyámat kell akkor meginterjúvolni, ő frankón boszorkány.
Legalábbis az átka fog.
Az én gyerekemt is megwoodooozta valaki, mert ma éjjel ugyanazt játszottuk, mint tegnap: este nem kellett a táp, így Sinlacot evett, majd fél 10-ig kergettük a lakásban, aztán szó szerint óránként nyüglődött. Hol sírt, hol csak nyígott, máskor elindult lefelé az ágyon...
Reggel meg mint a kisangyal: azt hitte, hogy még nem vagyok ébren, adott egy puszit. Erre se reagáltam, így szólt, hogy "mama". Már majdnem felröhögtem, de még mindig tettettem, hogy alszom, kaptam újabb puszit és most már meg is bökdösött, hogy "mama".
Na, ez fog hiányozni, de elhatároztam valamikor hajnali 3-kor, hogy megy a mylady a kiságyba. Nyüglődni ott is tud, de legalább nem esik le vándorlás közben. Ha meg nem is ébred ő fel ezekre, akkor legalább minket nem ébreszt fel. Ha meg ordítani fog pár napig, hát majd megszokja. De ez a mostani helyzet már nem buli, és két eset után tendenciáva nyilvánítottam.
Amúgy tegnap megtanult állva tapsolni
. És olyan, mint egy kis szurikáta: négykézláb közlekedik, de időnként feláll, és megnézi, hogy merre tart, meg ha alapos szemrevételezni kell valamit, akkor is áll.
Reggel port töröltem, ő meg állt mellettem a zoknijával a kezében, és néha megtörölte vele a falat.
MOst be van vetődve a párnák közé, és irtó tudományosan néz valami főzőműsort.
Közben meg a hajkeféjével fésüli a bárányát. Ja, a bárány: eredetileg Bori, volt, mivel bari. Aztán valamiért Blanche lett.
Ezzel egyidejűleg Borcsa, és pár napja: Lukrécia Borcsa.
A rendelőbe is vittük ugye, mert hurcolja magával, és anyuka mit kérdezett a gyerektől? "Lili, kéred Lukrécia Borcsát?" A dokinő úgy röhögött, hogy kiesett a kezéből a fonendoszkóp.
Merthogy hallgatózás közben az én gyerekem lökdöste le magáról, amikor megkapta, be akarta kapni, úgyhogy gondoltam lefoglalom a kezét.