Sziasztok!
Julcsi, Árpi (te egyébként hova tűntél?)!
Nagy-nagy gratula a hitelhez. Akkor mostantól jól felpörögnek az események. Mi volt a megegyezés a kiköltözéssel kapcsolatban? Azért nem semmi, hogy rögtön menni is kell. (Habár gondolom mentek szívesen.) Az új lakást nem kell átalakítani? Vagy a festés, parkettázás, berendezés vár rátok? Egyébként nagyon jó dolog ez a része, jó látni, hogy egyre szebbé válik a lakás, úgy, ahogy azt megálmodtátok. A csajok külön szobába kerülnek, vagy együtt maradnak?
Először, amikor elolvastam, hogy TB támogatott lett az oltás, kezdtem nagyon megörülni. Aztán elolvastam a pneumo.hu-n a részleteket, és tényleg nem miden esetben jár a 70 %-ék. Rögtön az jutott eszembe, hogy egyszer-kétszer mondta a dokink, hogy térképnyelvük van a gyerekeknek, ami annyit jelent, hogy hajlamosabbak a légúti megbetegedésre. Vajon ez elég lesz?
(Valszeg nem, mert dokinéni cseppet sem aggódott, főleg amikor megtudta, hogy a gyerekeim előreláthatólag csak 3 évesen kerülnek majd közösségbe. Azt mondta, ennyi teljesen elég a megelőzésben.) Mindenesetre megkérdezem, ha megyünk legközelebb, mert ilyen támogatás mellett mindenképp beadatnám, azt a 2-szer 30.000 Ft-ot nem nagyon tudjuk bevállalni.
Az a szomorú, hogy ezen nekünk dilemmázni kell, külföldön meg a kötelezők közé tartozik. Talán nem véletlenül.
Timi!
Ha Hanna nem kaphatja meg olcsóbban, akkor ki?
Már megint a barom magyar egészségügy.
Tegnap sikerült délután lerakni őket aludni, kb. 1,5 órát aludtak, de már ébredés után fél órával dörgölték a szemüket, szóval nem lettek nagyon kipihentek. A rossz csak az volt, hogy azt a 1,5 órát leszámítva egész nap sírtak, nyűgösek voltak, semmi nem volt jó. Kicsit már készültem világgá menni, de aztán maradtam, és végül túléltem. Most alszanak
(jól lenémítottam a telefon, biztos ami tuti ), remélem a mai napunk kicsit jobb lesz.
Márti!
Köszi a meghívást keddre, nem tudom még, hogy hogy alakul majd a napunk. Gyerekek nem jönnek, az tuti, ők anyukámékkal hancúroznak majd itthon. Zsoltinak szerintem elég hosszú móka lesz, én meg beszabadulok addig az IKEÁ-ba, kihasználom, hogy egyedül leszek. Végigpróbálok minden bútort, és csorgatom a nyálam. Mert persze venni nem nagyon akarok semmit. Habár beleültettétek a bogarat a fülembe ezzel a sátor dologgal. Majd addig még megálmodom.
Nem tudom ám, hogy mit akartam még írni.