Sziasztok!
Iszonyúan pörögtök, alig bírok utánaolvasni a hozzászólásoknak, de várjatok csak újbabós anyukák, ha elindul a gyerkőc, majd nem fogtok ennyit netezni!!!
Szomorúan
olvastam
sense hozzászólását, hogy a bejárós doki már nem vezethet szüléseket, jövő héten megyek Fábián dr-hoz, majd megkérdezem, mit tegyek.
Attól ugyanis nagyon idegenkedem, hogy végigkíséri egy bizonyos orvos a terhességemet az összes kínjával egyetemben (ráadásul fizetek is neki folyamatosan), aztán egy tök ismeretlen ügyeletesnél szüljek. Nálam még az is bonyolítja a dolgot, hogy én császár után szeretnék hüvelyi úton szülni mert négy gyereket terveztünk a párommal (vakmerő fajta vagyunk...
) és a Mo-i szülészeti protokoll előírja, hogy 3 császár után a harmadik műtét alkalmával elvágják a petevezetékeket, hogy ne tudjon többé teherbe esni a nő a saját védelme érdekében... bár a "fejletlen" nyugaton élő ismerőseim szerint ez baromság, tudok olyanról aki 5 gyereket szült császárral... Valószínűleg a saját hátsó felük védelme érdekében vállal egyre kevesebb szülészorvos császár utáni hüvelyi szülést, hiszen arra jobban oda kell figyelni...
Szóval ha Kismanó hüvelyi úton születhetne meg, akkor lenne esély valóra váltani a terveinket, de véleményem szerint nem sok esélyem van ezt egy tök ismeretlen orvossal megértetni, és gondolkodás nélkül vágnának keresztbe megint... van valakinek ezzel kapcsolatban tapasztalata?
A
biliztetéssel kapcsolatban szeretnék még hozzászólni:
A kisgyermekeknél 2 éves kor előtt még nincsenek maradéktalanul kialakulva azok az idegrendszeri kapcsolatok, amelyek lehetővé tennék, hogy ténylegesen szabályozza a gyermek a saját ürítését. Ezek hiányában csak IDOMÍTANI lehet a gyereket, mint a kutyát a pitizésre!
Azt is figyelembe kell venni, hogy nagyon komoly, a felnőttkori ürítésre is kiható pszichés sérüléseket lehet szerezni ebben a korban, mert még akaratlanul is megszégyeníti sok szülő a gyerekét: "már megint bepisiltél? miért nem szóltál?" stb... ez iszonyú kínokat tud okozni a gyermeknek!!!!
Nekem is le kellett torkollnom nagyon keményen az anyósomat, hogy ne ugasson bele, nem az ő gyermekéről van szó (szerinte a már ülni tudó gyereket rá kell ültetni a bilire... no comment!). Majd ha már zavarja a manót, akkor fogja ő jelezni felém, hogy ez így már nem oké, és akkor lehet elkezdeni a szobatisztaságot.
Az olyan családokban, ahol pedig kicsi a két gyerek között a korkülönbség, sokszor a nagyobbik is visszaesik, kéri a pelust, hiszen akkor anya vele is foglalkozik...
Ráadásul a gyerekeknél kialakulhat egy speciális kötődés, hogy csakis abba a bizonyos bilibe hajlandó, semmi másba (személyes tapasztalatom a családomban!!!), és a tisztelt szülő hurcolhatja magával
mindenhová a bilit.
Higgyétek el, szörnyű! Mi ezért nem is gondolkodunk biliben, hanem inkább a wc-szűkítőt próbáljuk majd meg, Bogit ugyanis már most is nagyon érdekli, hogy mit is csinálnak a felnőttek abban a pici helyiségben
Plusz, már az is kezd egyre többször előfordulni, hogyha bekakilt, akkor elkezdi magán húzogatni a gatyót, gondolom, kényelmetlen neki. Én maximálisan megbízom a kislányomban, még nem csalódtam az ösztöneiben (és a sajátomban sem!).
Hú, rengeteget járt a szám már megint, elég volt belőlem ennyi!
Üdv mindenkinek: Andi