Sziasztok!
Én az "ellenpártba" tartozom, valószínűleg a nagyon rossz első szülés körüli tapasztalataim miatt. A kislányommal, aki most 16 hónapos, egy nagyon rendes, igazán jófej, humoros, fiatalos dokihoz jártam a kórházi rendelésére terhesgondozásra. Volt magánrendelése, de nem igényelte, hogy oda is elmenjek, mert mint mondta, ott pénzért kapom azt, ami amúgy ingyen van. Úgy gondoltam, vele minden oké lesz, egyeztettünk a szülés általam elképzelt lefolyásáról, persze elmondta, hogy ha gond van, akkor eltérünk a tervtől. Elmondta, hogy nálunk az a szokás, hogy ha éjszaka szülsz, az ügyeletes szülésznő hívja be az orvost telefonon, amikor már úgy gondolja, lassan készülődik a baba. Ha nappal szülsz, nem kell emiatt aggódni, a dokik ott vannak. Amikor anno megkérdeztem, hogy kérjek-e fel szülésznőt, azt mondta, hogy feleslegesnek tartja, és mivel "hófordulóra" kiírt voltam, nem garantálta senki, hogy az a szülésznő ott lehet, akit szeretnék. Abban a kórházban havi váltásban dolgoznak a szülésznők, fele az osztályon nővérként, fele a szülőszobán. Aztán cserélnek. Aki épp osztályos, annak nem engedélyezik, hogy szülésre menjen.
Aztán megtörtént az első gond, éjszaka jött rám a szülés. Képzeljétek, volt pofám felébreszteni az ügyeletes orvost a szundikálásából! Hogy én milyen egy borzasztó nőszemély vagyok! Hát, meg is kaptam mindent, amit csak el lehet képzelni! Szerencsére a borotválást megúsztam, azt elintézük otthon, de azt a megalázó betegfelvételt, amit az az orvos művelt, nem kívánom még az ellenségemnek sem! Nem repedt még meg a burok, de tiszta volt a magzatvíz, és 5 perceseim voltak, így értünk be. Aztán a kikérdezésnél és a papírmunkánál egy kissámlira kellett leülnöm, hogy nem álljak és mászkáljak már annyit, és ne hajlonglak a fájás alatt, hanem válaszoljak gyorsabban. Aztán mikor hányingerem lett, és szóltam, hogy kellene valami, mondjuk egy tál, kizavartak a mosdóba hányni (3 folyosó távolságba), és még utánam is szólt a doki, hogy igyekezzek, nem ér rá. Én szültem aznap és egész éjjel egyedül, senki mással sem kellett foglalkoznia!!! Akkor láttam utoljára az ügyeletes dokit, amikor beküldött a szülőszobába. Utána már csak az ügyeletes szülésznő volt ott (amikor épp nem ment el), ha a férjem nincs, tök egyedül vajúdtam volna! Nem engedték meg a zenehallgatást, mert zavarja az ügyeletes orvos pihenését, a szülésznő meg nem szerette a komolyzenét... Aztán kaptam egy infúziót, amire csak annyit mondott a szülésznő, hogy "ez most kell". Nem közölte mi az. Persze oxytocin volt, amit nálam nem lett volna szabad használni, ellenreakció miatt. Indokolt sem volt, mert rendesen tágultam, folyamatos erős fájásaim voltak. Kb 4 óra hosszat könyörögtem (!) hogy hívják már be az orvosomat. Mire a dokim végre beért, már iszonyú állapotban voltam, nem lehetett kontrollálni a remegésemet, a testem minden izma önállóan húzódott össze és ernyedt el, és a kisbabám is rosszul lett, nem sokkal azután, hogy odaért az orvosom. Ő még annyit el tudott intézni, hogy lehívta az ügyeletes aneszteziológust, hogy adjon be egy edát, valami erőm maradjon a kitolásra is. Amikor már hatott az eda, jöttek rendesen a tolófájások, akkor lett rosszul a baba, és nagyon sürgősen műteni kellett. Az orvosom nem érkezett még bemosakodni sem, két pár steril kesztyűt húzott, és már vágott is! Szerencsére gyorskezű sebésznek bizonyult, ezen múlt a kislányom élete! A bunkó ügyeletes orvos meg nagyívben elkerült a bent töltött egy hetem alatt, még a vizitre sem jött be a szobába. Pedig jól megmondtam volna neki a magamét!
Most másik kórházba, másik orvoshoz (az előző orvosomat nagy szívfájdalommal "hagytam el") járok a második terhességemmel, mert az előző intézményben nem engedélyezik császár után a normál szülést, félnek a műhiba perektől, van is nekik elég rendesen!
Jelenleg magánrendelésre járok kizárólag, ahol az első dolga az volt az orvosnak, hogy megadta a mobilszámát, amit soha nem kapcsol ki, bármikor lehet hívni, kivéve, ha külföldön van, de azt egy hónappal előre közli. Ja, és a rendszeres terhesgondozási "randik" díján felül nem kér plusz zsebpénzt a szülésért, ha adsz oké, ha nem adsz, az is.
Az is biztos, hogy fogok pénzért szülésznőt is fogadni, mert úgy gondolom, sokat segített volna a helyzeten 2 éve, ha olyan van ott, aki normálisan tud hozzámszólni, még ha pénzért is teszi mindezt, és hajlandó tájékoztatni, hogy mi is történik éppen velem, velünk, és az miért történik úgy, ahogy. Nekem nagyon fontos, hogy az az orvos legyen velem egy ilyen intim szituációban (mert a szülés igenis intim dolog!), akiben megbízom, aki ismeri az előzményeimet, mindegy mennyibe kerül. Legfeljebb egy ideig zsíroskenyeret eszem majd...
Persze nem azt mondom, hogy törvényszerű, hogy így jár valaki az ügyeletessel, de ez is megtörténhet! Ti nagyon szerencsések vagytok, kicsit (na jó, nagyon) irigyellek benneteket!!!
Üdv: Andi