Na még az itthoni helyzetről gyorsan amíg alszatok!
Tegnap egy sor vakolás, ma megint egy sor vakolás. Visszajött a srác kis szünetke után, hogy csiszol és fest. De mondom, hogy fest, ha még ki sem száradt, nehogy nekem megint bepenészedjen, mert megőrülök. De nem fog. És ha mégis? Á, szerinte nem fog. Már kétszer javították (előzőleg nem ő volt), tehát valami nem volt oké akkor sem. Na jó, de most már csak nem fog. Az nekem kevés!
Úgyogy most szárad szépen, srácnak meg mondtam, hogy jöjjön 1-2 nap múlva, de nem ér rá, mert máshova van beosztva, így szombat reggel 8-kor (a saját szabadidejében) megcsinálja. Végülis tök rendes volt.
Csak addig áll a káosz a lakásban.
Takarítsak? Olyan alaposan nem éri meg, mert a festés előtt még csiszolni kell, minden tiszta por lesz megint. Már nem bírom!
És mindig akkor jönnek, amikor Barnus végre aludna. Így ma aludtunk 2*20 percet, és du csak úgy aludt el, hogy végig mellette kellett feküdnöm, el akartam szökni wécére, egyből felébredt, sírt, így vissza. Na ez volt ma!
Fog ügyben reménykedtem egy kis nyugiban!
Aztán ma vacsora, még el sem kezdtük a sinlacot, betettem a székbe, nagy sírás, emelem a kanalat, sír tovább, beteszem a szájába, kifolyik mert még mindig sír. Hát azért valamennyit sikerült szegénykébe "tömnöm", de azt végigsírtuk. Ki is kellett venni közben a székből, aztán még a nyakamban is sírt, megint tisztára leizzadt...
És nem látom, hogy melyik akar jönni, mondjuk nagyon nem is hagyta megnézni.
Úgy szenved szegény, pedig homebogyózunk, panadolozunk, meg még Dentinoxozunk is. És úgy potyog a könnye ahogy sír!
Erre én
Jön a bölcsességfogam. Az első. Kezdte augusztusban, éppencsak kilátszott, októberben egyik fele látszott, most meg még csak felduzzadt, de nagyon fáj, alig bírok enni (ez nem baj a fogyi miatt), de beszélni is.
Még jó, hogy ide írni kell, nem dumálni!
Na jó éjt mindenkinek!
Holnap már megpróbálok nappal is jönni!