Sziasztok!
Most hogy mát túl vagyunk az ünnepeken, már nem rontom túlzottan senki hangulatát, megírom a kórházas sztorinkat.
Lili a karácsonyt megelőző héten hétfőn már elvittem a háziorvosunkhoz, mert a hétvégén éreztem, hogy valami nem stimmel, de akkor még azt mondta a doki, hogy ő nem tapasztal semmi betegségre utaló jelet, azt látja, hogy a jobb alsó nagyörlő most jön ki, szerinte a fogzás okozza a a furcsaságokat. Szerda este belázasodott, 39,1-re, de semmi egyéb tünet nem volt, gondoltam persze persze, fogzik, attól lehet láz, de ekkora…?? Aztán csütörtökön reggel és napközben semmi jelét nem mutatta betegségnek, egészen estig, amikor is kicsivel 39 fölötti láza lett, és az éjszakát már igazán csunyán végig köhögte. Péntek délelőtt ismét dokker néni, és aki bár homeopata, mint ahogy azt már többször említettem, ezúttal azt mondta, hogy hall valamit a tüdején, a bal füle gyulladt, ergo azonnal kapjon antibigyót, jelentkezzünk telefonon szombaton, ha romlik az állapota.
Szombaton jobban lett „csak” 38,3-38,5 volt a láza, de a köhögés továbbra is borzalmas volt. Étvágya=nulla két-három napja.
Közben persze jól összefertőzte az egész családot: 24-én a vacsinál anyám, aki kb. 40 éve nem volt lázas, 38,5 fokos lázzal kókadozott, én alig tudtam megfőzni a kajákat a családnak, egy csomó mindent el is szúrtam, mert nagyon rosszul voltam /+ viszont láttam a köhögés miatt az ünnepi vacsi nagy részét/, a hugom csak a két ünnep között kezdte a betegséget, de a végén az az új év első hetét táppénzen, antibikákkal töltötte.
24-én Lili a délutáni alvás után ismét 39 fokos lázat produkált, és a vacsi vége előtt, amikor észrevettük, hogy a láza elkezd emelkedni, 39,9-et mértünk!!!! Lázcsillapítás, hűtőfürdő után 39,3-as hővel irány az ügyelet, ahol a főorvos bácsi megállapította, hogy kétoldali kiterjedt tüdőgyuszka, becsomagolás és minden haladék nélkül tűzés a gyermekkórházba. Fel is hívta a kórházat, hogy fogadjanak minket, és hogy szerinte, mivel 2 napig szedtük szájon át az Augmentint és nem reagált rá a gyerek adjanak neki azonnal valami Z betűs AB-t intravénásan.
Teljesen félelem nélkül mentünk be a kórházba /XXI. században egy tüdőgyuszit már simán tudnak kezelni az orvosok, de legalább állandó felügyelet alatt leszünk, ha szükség van rá, stb gondolatokkal../ azt mondta az ügy. doki, hogy kb 3 napig kell bent lennünk, amíg az intravénás gyógyszerkúra lefut.
Megérkeztünk a kórházba, ahol 1,5 órát vizsgálgatták, aztán tanakodtak, hogy melyik kórterembe kéne befeküdni, stb.. szóval hajnal 2-re le is fektethettem a gyerek, de gyógyszert
NEM kapott semmit! Reggel Csabi hozta a cuccainkat, ekkor én elrohantam haza + a felnőtt ügyeletre, hogy engem is nézzenek meg. Mire visszeértem kb. dél volt, mint kiderült a gyereknek 11-kor adtak először gyógyszert, intravénásan Klacidot +
AUGMENTINT !!!!
Az első 3 napban az állapota nem javult semmit, sőt kifejezetten romlott. Láza állandóan 39 fok körül, de inkább felett, étvágya semmi, köhögés erősödött. Az Augmetintől olyan hasmenése lett, hogy csak a sötétebb színből tudtuk megkülönböztetni, az állagából nem, hogy mi jön ki a gyerekből pisi vagy kaki. A hasa rettentően fájt a gyógyszerektől, így már inni sem volt hajlandó. Gyakorlatilag kb. 23-tól 28-ig 3 db pici Danoninót és 1 db 125gr-os joghurtot evett meg, ezt is úgy, hogy a kórházban pl. 2 napig SEMMIT. A kórházi 1 hét alatt 15-ről 13 kg-ra fogyott, meg kellett változtatni a gyógyszerek adagolását a súlyveszteség miatt. Én már 25-én mondtam, hogy nem eszik, nem iszik, a hasmenés nagyon erős, szerintem kell neki infúzió, de nem adtak neki, hanem csak 26-én késő délután.
27-e reggelre az állapota válságosra fordult (azoknak akik értik: 80-82-öt szaturált /95 alatt már állandó oxigén ellátást szoktak biztosítani, Lili értékeivel már intubálják ált. a gyerekeket), egész délelőtt aludt, csak pár perce „tért magához”, akkor is alig bírt megmozdulni, beszélni. Nagyon ijesztő volt nézni, hogy az orvosi szuttyogás miatt életveszélybe került a gyerek, látni a bohóc dokik arcán, hogy olyan szar a helyzet, hogy nem mernek bejönni a gyerekhez a kórterembe, és csak az ajtóból integetnek, várakozni a dokik vacillálására, hogy átkerüljünk-e a szubintenzív osztályra vagy sem. Sosem gondoltam volna, hogy egy egyszerű vírus fertőzés miatt
komolyan el kell majd gondolkoznom azon, hogy vajon életben marad-e a gyermekem, és hogy mi van, ha meghal…
Pedig az ügyeletes orvos megmondta NEKIK, hogy milyen gyógyszert kéne neki S.O.S szedni … És még olyan megjegyzések is jöttek, hogy sok szülő nem adja be otthon a AB-ből az előírt mennyiséget a gyereknek, amivel csak felerősítik a bacikat...ugye anyuka??? -legszívesebben azt mondtam volna nekik, hogy elmennek a bús bocskoros büdős p..ba /tök lila köd lett tőle az agyam/... Itt volt az a pont, hogy megemlítettem, hogy
ÉN beadtam az orvosságot a gyereknek,
ŐK viszont nem adták neki azt a gyógyszert amit az ügyeletes mondott, mi lenne, ha megpróbálnák, és ha nem javul az állapota, jöhet az intubálás és a végső kétségbeesés.
Az új gyógyszer /Zinacef/ eredménye: Lili délután 5 órakor már kint játszott a játszószobában!! Igen ám, de közben az infúziótól teljesen szétdurrant a vénája. /Az egyik nővérke direkt 30 ml/h-ra rakta, merthogy le vannak gyengülve az erei is, nehogy baj legyen, erre az éjszakás felnyomta 50 ml/h-ra…/ Így aztán jött a próbálkozás, hogy újra megszúrják. 1 órát üvöltött szegényke a kezelőben, és tiszta tűspárnát csináltak a kezéből /kb. 20!!!! szúrást számoltam meg a két karján!/, de nem sikerült újabb branült bekötni, így a gyógyszereket szájon át verzióban kapta tovább. Ez viszont megint lelassította a gyógyulást, ennek ellenére másnapra elmúlt a láz. Másnap /28-a/ délelőtt újrapróbálkoztak a vénával /újabb 4-5 böki/, de csak késő délután a 2. próbálkozásra sikerült. Gondolhatjátok, hogy onnantól kezdve a kezelő környékétől is üvöltő györcsöt kapott a gyerek.
Innentől kezdve látványosan javult az állapota, gyakorlatilag 31-én már alig volt hallható zörej a tüdejében, ezért a délutáni intravénás gyógyszer beadása után haza engedtek minket, azzal a feltétellel, hogy 2-án még visszamegyünk kontrollra. Akkorra már gyógyultnak volt mondható a tüdeje. Persze otthon még tovább szedtünk 2 fajta antib-t. Múlt vasárnap kapta meg otthon az utolsó adagját. A héten a férjem van vele otthon, tisztító kúrát, immunerősítő szereket kap. Eléggé legyengült a szervezete, nem is merem még visszaküldeni a bölcsibe, úgyhogy a jövő hétre is még kitalálunk valami alternatív megoldást, mert nem merek több szabit kivenni, de a Tb-től kapott pénz nem lenne elég az ebben és a múlt hónapban felduzzadt anyagi ügyes-bajos dolgaink miatt...
Azt még nem is meséltem, hogy a vasszéken alvás természetesen nálunk is nagy sikert aratott, aztán hálózsákban földön alvásra váltottam, csak aztán láttam hogyan gondolja a takarítónő a felmosást... Az egész kórház területén nem zuhanyozhat le a szülő, WC-t is csak a földszinten levő, a járóbetegkezelő melletti tisztának igen nehezen mondható helyiséget használhattuk, ahol még egy szappan sem volt! Még a kajám melegítése sem volt valami egyszerű feladat. A gyermekzuhanyzó olyan volt, hogy hányni lett volna kedvem, nem ám beletenni Lilit.. Viszont 7500 Ft/éj áron már kaphattam volna mamás szobát, ahol saját ágyam lehetett volna, és „szemet hunynak” ha a zuhanyzót használom. Éjszaka, ha nem vagyok ott nem tudom ki vette volna észre a gyerek lázát, mert a nővérkék általában a játszószobában aludtak..
Ettől eltekintve szinte mindenki nagyon kedves és segítőkész volt, törődtek még az én köhögésemmel is. Viszont a járvány miatti állandó hajtás miatt iszonyatosan leterheltek voltak...
Azért, ha belegondolok hogy mi lett volna, ha Lili egyből megkapja a jó gyógyszert…
…
…
…
Persze a lényeg, hogy ezt is átvészeltük, túl vagyunk a nehezén, és reméljük az új év szebb napokat, jobb egészséget hoz.
Majd még jövök név szerint is, de most muszáj egy kicsit melóznom is!
Meg ha lesz időm lehet, hogy teszek fel "ünnepi" képeket is!
Puszi:
Macs
Marci tegnap éjjel 11 után megébredt, onnantól egész éjjel fent volt, természetesen vele együtt én is, folyamatosan sírdogált. Már akkor gyanítottam, hogy valami nem stimmel. Aztán hajnalban már éreztem, hogy lázas (akkor kapott egy kúpot).
:D:D
, ahol kiderült, hogy Milán szive nagy mértékben romlott, így hamarosan megyünk a GOKI-ba konziliumra, és ha az ottani orvosok is úgy látják, ahogy a miénk, akkor valszeg még idén nyáron meglesz a szívműtét.
Nekem állandóan szalad a lakásom, és nem győzöm a melókkal utolérni magam, de már nem is nagyon akarom, mindig csak azt várom, mikor pihenhetek már egy picikét - persze Murphy törvénye szerint soha. 
