Sziasztok!
Gondoltam én is leírom az én történetemet.
De az előzőeknél kicsit kivert a víz engem is. Nem semmi lehetett végigcsinálni a sok macerát a dokikkal. De ahogy más is írta nagyon vigyáztak a kicsikre odafent, mert nagyon szeretik őket.
szóval én a 2. babámat szültem az I.-esen. Nem itt akartam szülni, mert elég konzervatív kórház, amúgy is ambuláns szülést terveztem, tanulva az elsőből. Az első szülésem borzadály volt lelkileg, fizikailag is fárasztó és hosszú volt, de a lelki része rányomta a bélyegét szerintem azért.
Az orvosom a Péterfyben dolgozott, amikor elkezdtem hozzá járni. Nagyon jó dokinak tartom, bár fiatal, de alapos és emberséges nagyon. A 30. héten kiderült, hogy vesemedence tágulata van a kisfiúnknak, ezért átküldött az I.-esre UH-ra és genetikai tanácsadásra. Szülésig odajártam mindig UH-ra, NST-kre. Az orvosom a leletek miatt nem vállalta szülésem, ezért ajánlott pár orvost a I. klinikán, akik közül egyet kiválasztottunk a férjemmel ésfelkerestük. Ez már a 37. héten volt. Elvállalt és ajánlott egy nagyon kedves, emberséges szülésznőt is. Én szülési tervvel a kezemben kerestem fel az orvost és a szülésznőt is, mivel tudtam, hogy elég konzervatív kórház, egy-két dologhoz ragasztkodtam, de utólag kiderült ők is.
( Mármint a kórházi protokoll miatt. ) Mindegy, végülis már nem voltak olyan fontosak akkor.
A kisfiamnak tágult vesemedencéi voltak, tágult vastag bele és a heréinél víz volt és nagy súlyú. az utolsó UH-on a doktornő már nem mert többet írni 4190 g-nál.
A szüléskor, amikor bementem, nagyon pokróc szülésznők voltak, akiket enyhén szólva bunkóknak neveznék. Amikor vajúdtam azt mondták "kedvesen", hogy szedjem össze magam. Pedig csendben voltam, csak épp fájásom volt és nem tudtam azonnal teljesíteni a kérést, hogy a sokfűzős bakkancsomat vegyem le. Nem tudott 1-2 percet vagy annyit sem várni, hogy elmúljon. Mint aki nem ér rá, vagy nem azért van ott, hogy nekem segítsen. Akkor miért lett szülésznő??? Ráadásul hajnalban mentem, nem volt ott épp senki rajtam kívül. A dokinő elég rendes volt, aki megvizsgált, de erre az időre kiküldik a férjet. Semmi különös nem történik csak az adatokat veszik fel, miért ne lehetne velem? főleg, ha vajúdok és türelmetlenek, hogy nem azonnal válaszolok, esetleg ő tudna helyettem válaszolni.
Arról nem is beszélve, hogy miért nincsenek a kórház számítógépei összekötve, hogy ne kelljen minden egyes helyen mindent előlról kezdeni, hanem már benne legyek a rendszerben, ha egyszer jártam már valamelyik helyen náluk.
Miután mondtam, hogy nem kérek borotválást, elvittek egy egyágyas szülőszobába, ahol ctg-re tettek fekve persze, ahogy ott illik. Természetesen nem volt nekem könnyű, de ez őket egy cseppet sem hatotta meg, rutinszerűen "kiosztottak". Úgy látszik általános itt ez a viselkedés. Nem tehetek róla, nem tudtam, tudom megszokni. Én sem így bánok velük, elvárnám, hogy ők sem.
El sem tudom képzelni, hogy viselkednek akkor amikor tényleg sokan vannak és felpörögnek az események. mert most csak egyedül voltam. Ha már akkor ilyenek....
Szóval ctg-n voltam addig, míg nem hívták a szülésznőmet és dokimat. Ők nagyon jó csapatot alkottak velünk. Nem osztottak ki és mondtak rosszakat, hanem végig bíztattak és segítettek, hogy hogy tudnám én is segíteni a babám megszületését. Nem kértem gátmetszést, és a beöntés is elmaradt, nem is volt semmi baj. Pont a vajúdásom előtt 2-szer is voltam otthon wc-n. Gátvédelmet biztosított nekem a szülésznőm, nagyon kedves volt és hát nehezen, de világra jött 5240 grammal és 61 cm-rel a kisfiúnk Natániel Tamás. Már korábban mondták, hogy 4,5 kg fölötti súlynál császárt javasolnak. Én pedig kötöttem az ebet a karóhoz, hogy márpedig én megszeretném szülni a gyermekem, ha lehet. Ha csak ez az akadálya, ne legyen az. Tényleg megviselt egy kicsit, mert utána szédültem és nem tudtam felállni, kaptam is egy kis infúziót, és úgy mentem, mint a császárosok műtét után, de még mindig jobb helyzetben vagyok, mint ők, mert nekem nem műtétem volt. A szövödmények elkerülnek, gyorsabban gyógyulok, stb...
Egy picit repedt a régi gátmetszés hege, mert az nem volt rugalmas és szerencsére a méhszájamnak semmi baja nem történt. Csodaszámba mentünk a klinikán, mivel a baba extra méretű. 5050 g-al hoztam haza, de 2 hét után a tanácsadáson már 5200 g-ot mért a védőnőnk. Nem mondom szinte mindig eszik a drága.
Szóval, mint kiderült én a háborítatlan szülés híve vagyok és a körülményekhez képest elég jó élményeim vannak a klinikáról. A babámat teljes mértékben ellátták, de a záróján az szerepelt, hogy már csak az egyik oldalon van tágulat, mikor 3 hét múlva mentünk kontrollra az I. Gyerekklinikára, ott a doktornő mondta, hogy megvan mindkét oldalon, csak nem vészes egyik sem. Bár havona pisit kell vinnünk a laborba és vissza kell azért még mennünk, de egyéb teendőt nem igényel. Szerencsére. Mert korábban egy egész kálváriát kellett kiállnunk. A genetikán anno még azt mondta a doki, hogy lehet, hogy hamarabb meg kell szülnöm, mint a kiírt időpont, akár császár is lehet belőle, stb...
Nem baj, ha császároznak, mert a babám élete függ tőle, ha indokolt, de csak úgy ne műtsenek meg, mert nekik ez gyorsabb, könnyebb... Nekem nem lesz az. A gyógyulásom sem és a következő szülésem sem, mégha természetes lesz is.
Egyszóval a 30. héttől végig izgultuk a dolgokat a szülésig, ahol kiderült nincs ok az aggodalomra. A vizesedés már nagyon sokat javult és tágulatok minimálisak. Reméljük így is marad, sőt hogy még ez is javul.
Egyébként nekem sem tetszett, hogy egy fürdőszoba, wc-re 8-an voltunk. Székletet emiatt nem is tudtam produkálni, de szerencsére nem kérdezték. hétfőn szültem és szerdán hazakértem magam. A gyerekorvos elengedte a kisfiúnkat. Nekem tetszett, hogy éjjel-nappal velem lehetett, igaz nehéz volt néha a wc-re mentel és a zuhanyzás emiatt, de az tényleg csak pár perc volt. Most itthon még mindig nehéz, mert szeret velem lenni és sír, ordít, ha nem vagyok ott. A szobatársaim nagyon aranyosak voltak, sokat beszélgettünk.
Néhány csecsemősön azért kiakadtam. Én még szoptatom a 22 hónapos lányomat és előtejem volt már nyár óta. Mondták, hogy hoztak cukros teát azzal itassuk a babákat. Kérdeztem, hogy ugye nem muszáj, mert nekem előtejem van a lányom miatt. Ez a legeslegjobb az újszülöttnek, mivel tele van vitaminnal, hormonokkal, stb... Az egyik azt mondta jó, akkor nem kell adni a cukros vackot, a másik meg: "hiába olvastam mindenféle okosságot, a cukros teát adni kell, hogy nehogy leessen a baba cukra, meg nagyon fontos stb..." Alig néztem csak egy nagyot. Mi lehet fontosabb, jobb az ANYATEJNÉL??? könyörgöm....
Nem adtam neki, minek??? Sőt a szobatársaimat is arra buzdítottam, hogy nem baj, ha még nincs tej, tegyék mellre a babájukat, jönni fog!!!
Hát ennyi "röviden".
Azért a 3.-at nem itt szeretném szülni, ha lehet.
Ha a babám egészséges lesz, akkor a Szt. Imrében szülök a dokimnál. Remélem úgy lesz.
Mindenkinek minden jót és jó babázást kívánok.
Az enyém hétfőn lesz kerek 1 hónapos, pedig nemrég szültem. Hihetetlen hogy rohan az idő.
Sziasztok!