2007.01.11 11:59
Szerző: gabella
Első gyermekemet Szabadszálláson szültem, 8 nappal a kiírás után burokrepesztéssel indították meg a szülést, kaptam oxitocint, volt kézzel tágítás, a hasamba könyökölés, minden fájdalmas hercehurca, egy nagyon ellenszenves ügyeletes orvos, és egy csodás szülésznő. Ezek ellenére élmény volt a szülés, és újra bevállaltam. A lányom már Orosházán született, szintén ügyeletes orvosnál. A kórházban viszont kellemesen csalódtam. Kiírás napján persze nem történt semmi, befektettek a kórházba, a nővérkék rendesek voltak, csak az a szigorú magázódás zavart, és hogy mindenkit csak anyukának szólítottak, véletlen se a nevén... 1 hetet várakoztam bent a szülészeten, addig végig csak a Huhn doktor foglalkozott velem, bár ez lehet, hogy véletlen. A doki nagyon rendes volt velem, reméltem, szüléskor is őt fogom ki. Volt két sikertelen oxitocin tesztem is, ott megismertem két szülésznőt, az egyik rettentő ellenszenves volt, már a neve se ugrik be, a másik, a Mancika aranyos volt. Végül május 14-én (8 nappal a kiírás után) fájásokra ébredtem. Felek volt az ügyeletes, 9 körül vizsgált meg, akkor már rendes 10 perceseim voltak. Kaptam beöntést, és borotválás is volt. Az osztályon is nagyon szimpatikus volt a legtöbb nővérke, leginkább a Klárika, Ildikó, Szilvi és még egy, akinek a nevét sajnos nem tudom. A szülőszobára már a párommal együtt mentünk. A doki burkot repesztett, fél órát még a ctg miatt feküdtem, erősödtek is a fájások, de utána felkelhettem, mehettem wc-re, és labdán vajúdhattam. A szülésznőm Simonné Zsuzsika volt, és nagyon jó volt, mindig megnyugtatott, tanácsokat adott, hogy hogy lélegezzek, hogy próbáljak a fájások alatt ringatózni. Nem kellett felfeküdnöm, álltam, mikor többször ellenőrizte a szívhangot. 3-4 óra elteltével kellett csak felfeküdnöm, akkor a doki megnézte, hogy állunk, és ott egy kis ctg miatt maradnom kellett. Aztán úgy alakult, hogy már nem jöttem le, mert hamarosan eltűnt a méhszáj, és jöttek a tolófájások.
A doki nem erőltetett semmit, szépen kivárta, hogy minden a maga ütemében történjen, így csak pici gátmetszésem lett, és azt is szépen és alaposan összestoppolta. 13.55-kor született meg Mesi, szóval nem is volt vészesen hosszú szülés.
Velem tökéletesen jól foglalkoztak, annak ellenére, hogy ügyeletesnél szültem. Az osztályon is jól elvoltam. Bár kérés nélkül tényleg nem sokat segítettek a csecsemősök, de ha kértünk, vagy kérdeztünk legtöbbjük nagyon készséges volt! Még a főnővér is!
Baba-mama szobák vannak, bár nem a hagyományos értelemben. Fürdetésre, vizitre, éjszakára összegyűjtötték a babákat, de éjjel is kihozták őket 1x szopizni!
Nekem jó volt így! Remélem, megmarad az orosházi szülészet!
Gabella
Lackó 2002. október 30-án született
Mesi 2006. május 14-én született
Gergő 2013. augusztus 22-én született