Helló Mindenkinek!
Az első éjszakánk itthon, hát nem volt olyan egyszerű. A kórházban minta baba volt Lelle, szopizott, aludt. Hazajöttünk és hajnal kettőig csak sírt szegénykém. Most még alszik, remélem nincs semmi baja.
Szülés:
Szóval csütörtökön be kellett feküdnöm, nagyon rossz volt, annyi kismama és baba volt, hogy nem volt hely, így várni kellett. Lett egy hely a "jobbik" 6 ágyasban. De mondták, ha ürülés van akkor gyorsan mehetek át kétágyasba. Nah ez nem történt meg, mert volt olyan éjszaka, hogy annyian szültek, hogy még az előkészítőben is szülés volt. Egyik éjszaka 6-an egyszerre. Egymás hegyén hátán. Mi is azért jöhettünk tegnap haza, mert kellett a hely.
Az volt, ha bemegyek csütörtökön Surányi felteszi azt a zselét, de mivel ennyien voltak, és nem volt szabad szülőszoba mondta, hogy csak péntek reggel teszi fel, mert háha akkor kevesebben lesznek.
Még délután 5 körül megvizsgált és mondta, hogy ugyan olyan zárt vagyok mint eddig. Hát nem örültem.
Viszont este 11 körül éreztem, hogy hűha itt valami fájások vannak, elkezdtem mérni, 7 percesek voltak, a paplan alatt írtam sms-t a férjemnek, hogy nekem szerintem 7 perces fájásaim vannak, mondta, hogy szóljak a nővérnek, hát szóltam , monta, hogy aludjak tovább, hogy ha netán mégis szülnék, akkor holnap estére legyen erőm.
A fájások maradtak én meg róttam a köröket, mert aludni, hogy tudtam. Éjfél után kicsivel elfolyt a magzatvíz, szóltam megint a nővérek, hogy elfolyt a magzatvíz, csinált nst-t, és mondta készülődjek a szülőszobára, szedjem a cuccom, de a férjemnek ne szóljak még, mert az túl korai. Jól megbiztatott, hogy kevés fájás és magzatvíz elfolyás után hosszú szülésre számíthatok. Az nst 30-40es fájásokat mutatott, hát nekem azok nagyon fájtak, de arra is azt mondták, hogy az semmi.
Átmentem hát a szülőszobára, megvizsgált az ügyeletes és közölte, hogy több mint két ujjnyira nyitva vagyok, azonnal hívta Surányit én pedig a férjem.
Aztán elkezdtek pörögni az események, a kettes szülőszoba volt épp szabad(szerencsére, hogy volt szabad) Mire a férjem és Surányi oda értek, már 3 perces fájásaim voltak, ezen felbuzdulva gyorsan be is vágtam magam egy kád meleg vízbe, ami visszalassította a fájásokat, így kijöttem, folytattam a vajúdást a szülőszéken, az nagyon jó volt, és az is, hogy ott volt a férjem és mindenben segített és masszírozgatott és biztatott és fogta a kezem majdnem sírt, ha nekem már annyira fájt. Majd amikor már nagyon elviselhetetlenek lettek a fájások visszamentem a vízbe, nem ülő helyzetbe és az viszont nagyon jó volt. Kis idő múlva már az sem, azért felhuppantam félig ülve a szülőágyra. Már tolófájások voltak, kettőt el is engedtem, futott a férjem Surányiért és a szülésznőért, a maradék kettőből pedig megszületett Lelle Hanna 2007. 01.05-én 04:16-kor.
Olyan nagyon jó érzés volt amikor kicsusszant. A férjem kiabált, hogy itt a mi kislányunk és már rakták is a mellkasomra. Hát feledhetetlen pillanatok az biztos. Ott nézegetett, pislogott, nyöszörgött. Majd elvitték, lemérték. 3520 g és 55 cm. Aztán megkaphatta az apukája, amíg engem stoppoltak. Olyan tündériek voltak ott ők ketten.
A végső beavatkozások sem voltak vészesek. Ki lehetett bírni, azok után, hogy már van egy kisbabánk.
Aztán ott hagytak minket hármasban, ott sírtunk és örültünk, de nagyon, Lelle pedig csak szopizott és szopizott. Én eléggé kimerültem azért. Fél 7 körül vittek vissza a szobába és 9kor hozták is Lellét.
A mai éjszakánk itthon először kicsit fura volt, a sok sírás és, hogy ugyan mi baja lehet... stb miatt. De biztos lesz még sok ilyen.
Tejem van szerencsére, most is itt folyik, mert még Lelle pihenget és nem éhes. De már összeszedem magam ma és elolvasom végre, hogy kell használni az elektromos sterilizálót és sterilizálom a dolgainat, mert ezt most akár le is fejhettem volna.
Képeket is rakok fel majd, csak a férjem gépén vannak, így ha magához tért ő is, akkor töltök fel.
Ez történt velünk az elmúlt napokban, nagyon jó volt.
Itthon kicsit szalad a lakás, de itt van anyukám, csak amíg megtalálja mindennek a helyét, addig én háromszor elrakom....
Ma jön a védőnő, biztos ellát mindenféle tanácsokkal.
A szülésznő akkor éjszaka Ősziné Katika volt, nagyon rendes, segítőkész volt, Surányi szintúgy, hamar beért riasztás után, megvizsgált, de utána a szülőszobán csak kettesben voltunk a férjemmel, ami nagyon jó volt, hogy rajtunk kívül senki nem volt ott, nem háborgatott minket senki a szülésznő is csak nagyritkán nézett be, és a doki is.
Most megyek, mert hajat kell mosnom és a pizsamám már úszik a tejtől, megpróbálom lefejni.
Vernával nem találkoztunk sajnos, de biztos ott volt ő is. Remélem neki is komplikáció mentes és szép szülése volt.
Én úgy érzem, hogy a mi szülésünk nagyon szép, gyors és fájdalomtól nem mentes, de kibírható volt. Most még nem mondom azt, hogy már holnap szeretnék újra szülni, de biztos annak is eljön az ideje.
Üdv Mindenkinek és szép napot!!!
Hamarosan láthatjátok a kislányunkat!
Pimpoka