Sziasztok!
Na, végre ideértem én is, talán lesz annyi időm, hogy ezt a hsz-t megírjam. Köszönjük a további hófordulós köszöntéseket is.
Tegnap végül nem jutottunk el zoknibeszerző körútra, mert a forgalmit csak fél 5-re kaptuk meg, akkor meg már nem tudtuk elindulni, hogy még oda is érjünk a boltba. Így hát még egy darabig nem lesz nekünk olyan lábra való alkalmatosság. De közben felhívtam egy bababoltot Keszthelyen, hogy van-e nálunk gumi talpú zokni, mert oda még beértünk volna, erre mondta a nő, hogy csak csúszásgátlós van (olyan nekünk is van), de cipőfélében van olyasmi. A nyelvemen volt, hogy megkérdezem, hogy ruhatalpú cipőjük nincs-e véletlenül. Az magamtól is gondoltam, hogy van gumitalpú cipő.
Márti!
Szépek a képek nagyon, ügyes vagy!
Edith!
Mi meg karácsonykor jártunk úgy, hogy kedden elfogyott a tápszer, már nem maradt vacsira, valahogy eltájoltam magam. Rohatam be az ügyeletes gyógyszertárba, ahol közölték, hogy kifogytak, majd másnap keressek más helyen. Aznap este tejpépet vacsiztak, és imádkoztam, hogy másnap reggel 8-ig aludjanak, mert akkor nyit a gyógyszertár. Szerencsém volt, kivárták.
Zsu!
Sok sikert a diétához, minden elismerésem a tiéd, én még soha nem tudtam rávenni magam ilyesmire. Pedig nagyon kéne, de úgysem tudnám betartani. Szorítok neked!
A kajatémára visszatérve, még mi is fényévekre vagyunk attól, amit Edit írt. Sőt, abszolút nem esznek meg semmiféle darabosat. Habár ma sikerélményem volt, délben rizst főztem nekik, amit soha nem tudok teljesen simára turmixolni, eddig nem is ették meg. Ma meg igen. Úgy döntöttem, hogy ezt egy jó kezdésnek veszem. A család meg már az őrületbe kerget, hogy enniük kéne darabosat, két hónap múlva meg azt, amit mi.
Ja, és Marcinak kijött a második recéje. Tehát két fogú lett az egyik gyerekem. Flóra még mindig 0-nál tart, de ő is ügyeskedik, a napokban megtanult felállni.
Persze ezer dologhoz nem szóltam hozzá, már nem is tudom, hogy mit akartam még írni, de most ennyi időm volt egyenlőre, majd ha tudok, jövök még.