Sziasztok lányok!
Na van egy kicsi időm, illetve sikerült kipihennem a kórházi fáradalmakat
Csodálatos kismanókat kaptam
Képek vannak fönt a
www.flogi.atw.hu oldalon.
Szóval 20-án bekerültem a kórházba, mert Angi vérkeringési értékei kezdtek elcsúszni. ennek nagyon örültem, mert már nagyon vártam a babákat. Még volt 2 CTG, ami jól sikerült, így minden követelménynek megfeleltünk. Csütörtök reggel mentünk a főorvoshoz konzíliumra, aki azt mondta, hogy a méhem, és a méhszájam még nincs kész a szülésre, de ha szeretném, akkor megpróbálhatjuk. De mivel túlhordani ikreket nem engednek, és itt van a karácsony, a adokim meg csütörtökön ügyelt, így kezdjünk bele aznap. Szóltama férjemnek, aki jött is, és felmentünka szülőszobára. Beöntés, előkészítés ilyesmi. Mondjuk számomra mindent elmondott az, hogy a szülésznők nem borotváltak meg, mert a császárhoz úgyis másképp kell. Bekötötték az oxitocint, és a dupla CTG is végig rajtam volt. Így nem mászkálhattam csak néha. Először csak keményedések jöttek, majd egyre erősebb lett a dolog, és én igen boldog voltam, hogy szülhetek
Este 10-ig kaptam haladékot arra, hogy eljussak a 3-4 ujjnyi méhszájig, viszont nem nagyon akartam tágulni. Az egyik vizsgálatnál elfolyt a magzatvíz, így továbbra kikötve, CTG-vel és vizesen ülve, fájdogáltam. Aztán megint emeltek a dózison és igen erős fájásaim voltak, viszont a tágulás még mindig nem ment. Aztán jött a váltás a két kedvenc szülésznőmmal, na ők végig ott voltak aztán velem. Felajánlották az EDÁ-t, mert attól szétesik a méhszáj, és a császárhoz is kiváló
na 19.30-kor be is adták, amitől elkezdtem iszonyat jól érezni magamat. 10-ig várt a dokim, de még mindig csak 2 ujjnyi voltam. A babák viszont iszonyat jól teljesítettek, semmi bajuk nem volt. Ekkor a kimerültségtől elkezdtem remegni, és hányni, aminek mindenki örült, csak én nem, mert állítólag ekkor nyílik a méhszáj. Persze nem volt semmi. Így adokim 10-kor úgy döntött, hogy kiveszi a babákat. Elmélyítették az EDÁ-t, amitől teljesen bekábultam, hogy megszűnt a fájdalom teljesen. Remegtem, és kezdtem elaludni. Attól féltem, hogy nem leszek fent a babák érkezésekor. Amíg előkíszítettek addig félűlomban voltam. nem éreztem semmit, csak azt, hogy dolgoznak a dokik. A csapat előtt le a kalappal. A dokim osznyat rendes volt, az altatósok végig simogatták az arcomat, a szülésznők meg istápoltáka férjemet. Aztán megláttam először Noémit, ahogy kiemelték...... és elvitték fürdetni. Aztán jött Angelika, aki inkább hasonlított egy ázott pici cicára akkor. Bebugyolálták őket, és először megpuszilhattam Angit, akit egyből felvitt a gyerekgyógyász magával a NIC-re mert 2000 grammos volt, és nem volt rajta zsír. Elmondása szerint nem volt semmi baja, csak a protokoll miatt kellett felvinni egy inkubátorba. Apgarból 9/10-et kapott, a doki szerinte ennél életrevalóbb babát ritkán látni
Aztán Nócit is odahozták egy picit több időre és mi összedörgöltük az arcunkat..... Aztán odadták Apának, aki a műtét végéig mutatta nekem az ablakon keresztül, és éktelenül vigyorgott
Amikor végre befejezték, és kitoltak, akkor Apa megkérte a szülésznőt, hogy még had láthassam Nócit, és még volt velünk 5 percet, és ránk mosolygott, ahogy beszéltünk neki.
Feltoltak az őrzőbe, ahol már ismerősök fogadtak, mert előző éjjel sikrült a többi kismamivel egy picit összeimerkednünk. Azt az éjszakát nem kívánom senkinek, iszonyat fájdalmaim voltak (nem részletezem) és moccanni sem tudtam. Azt hittem akkor ott meghalok......
Másnap egyedül kellett kikelnem az ágyból, amiért nagyon hálás vagyok, és segítettek megfürdeni, nagyon jól esett. Abban a négy napban nem tudtam felkelni, felülni csak nagy kínszenvedések árán. Minden legalább 10-15 perces procedúra volt. Reggel 6-7 körül kihozták Nócit szoptatni, és ő meg is ette azt, ami a bal mellemben volt, és megnyugodott, aztán még szeretgettük egyást egy kicsit úgy. 12-kor lejöttek szólni a NIc-ről, hogy Angi éhes, felmentem és őt megszoptattam a jobból. Úgy rácuppant a kicsi lány mindenféle segítség nélkül, hogy teljesen elhaltam. Kiszívott mindent, ami benne volt, és magamhoz öleltem. Majdnem elfért a tenyeremben, hozzábújt a mellkasomhoz, és aludt egy picit, és én simogattam.
A napjaim tovább már úgy teltek, hogy egyre "gyorsabb" voltam, felváltva jártam gondozni a két manót, rohangáltam a csecsemőszoba, a szobám, és az eggyel feljebbi NIC között.
24-én megleptek a NIC-esek, és lehozták nekem Angit, hogy ő is velünk legyen most már. Először szólni akartam, hogy dehát itt már van baba, eltévesztették a szobát, de mondták, hogy meglepetés jön
Egyébként mindenki nagyon szerette a lányaimat. A csecsemősök sokat segítettek, egyszer sem volt velem senki bunkó
Szóval mindenkinek ajánlani tudom a MÁV kórháza, és a bandát.
Azt hiszem ennyi, ha még esezmbe jut valami, akkor írok
Mindegyikőtöknek
BOLDOG, sikerekben, és babákban gazdag új évet kívánok :lol:
Sajnálom,h. anyósod ilyen, de az ünnepek kicsit érzékenyebbé teszik a felmenőinket. De örülök,h. végül is rendeződtek a dolgok. Párodnak jobbulást kívánok!
Már a lányoknak írtam,h januártól egy reklámzászlós cégnél fogok dolgozni,mint ügyvezető asszisztens. Már voltam egy próbanapon és nagyon tetszik az egész. Viszonylag felelősségteljes a munka is,mert nekem kell majd az anyagok rendelésein kívül a cég pénzügyeit is intézni. Az egyetlen „gond”,h. a főnök úgy tudja,h. nem szeretnénk babát 1-2 éven belül. 
Ez volt az első kérdése ugyanis. De majd megmondom,h becsúszott. Párod hogy érzi magát? Január 8 már mindjárt itt, nagyon fogok szorítani!!! 
Köszönöm a dícséretet, értetek csináltam. Remélem tényleg,h. jövőre már mirólunk is fog szólni. Jó bulit kívánok Nektek szilveszterre! 
Csak másnap a felkelés volt rossz. 
