2000.06.20 09:31
Szerző: Anonymous
Sziasztok!
Én ugyan nem vagyok szakértő a témában, de van egy-két gondolatom.
Ma, amikor mindenki a szoptatást, igény szerinti szoptatást, a gyerek anyja mellett (nagykendőben stb.) tartását emlegeti, a hagyományos, öreganyáink is így csinálták szellemében, akkor emellett a császárt akarni című dolog szerintem nagyon természetellenes. Nekem az ikrek nem jól feküdtek, ezért császár volt (spinális érzéstelenítéssel, azaz előtte szúrtak egyet, és közben már nem volt a hátamban cső (igaz kevés is lett, és a vége felé az infúzióval nyomattak még altatót, amitől viszont nem akartam levegőt venni, és végül nem hagytak elaludni...)).
Én nagyon szerettem volna hagyományosan megszülni őket, (ugyebár előtte már átestem egy normál szülésen, a szokvány jópár órás vajúdással) és utólag, mint olyan, aki mindkettőt próbálta, azt mondom, ha választhatnék, most is a normál szülést választanám. Lehet,hogy szerencsém volt, a gátsebemet felszívódóval és val. nagyon jól varta a doki, de nekem lényegében nem fájt utána semmi.
Mondjuk nekem a szülést követő méh összehúzódás sem fájt (sőt kaptam a szurikat, hogy egyáltalán húzódjon össze). Azaz összefoglalva a normál szülésnél nekem a szenvedések a gyermek kibújásának pillanatában véget értek!
Ellenben császárnál passzívan fekhettem közben, pillanatok alatt kint volt a két kicsi, aztán szépen el is vitték őket a műtőből, engem meg még vagy egy órán át (lehet hogy több is volt) raktak össze. Ezután 24 óra az intenzív osztályon, felkelés, felülés betiltva,(ráadásul még békén se hagytak), a gyerekeket egyszer 10 percre megnézhettem (felhozták) és kész. (azaz 9 (pontosabban bő 8) hónap után 24 óráig teljes elzárás, semmi előtejes szoptatás stb.!!!)
Majd pedig egy hétig, a varratszedésig minden mozdulat, értsd a nevetés, köhögés, felülés és járás és minden, fájt. Fürödni (a legnagyobb kánikulában szültem) csak alul-felül!
És mindezek után még azért otthon is egy darabig az ember csak óvatosan bír közlekedni, és jó sokáig tiltva van mindentől, emelés nagyobb mozgás stb.
És végül a következő gyermekek szempontjából is, a dokim akkor azt mondta, 2-3 évig ne.
És nem tudom, ha úgy döntenénk, hadd jöjjön a negyedik, orvosilag mit szólna hozzá (Bunny??!!), és milyen eséllyel kéne akkor annak is császárnak lenni, és mennyiben lenne ettől veszélyeztetett stb.
Ami a gyerekeket illeti, nekem mind a három 9/10-es Apgart kapott. A hüvelyi úton született csemete feje értelemszerűen átment a születés közbeni deformációkon, és az első hónapban sokat alakult, végül szép gömbölyű lett. Az ikrek feje ilyen értelemben nem sokat változott, és én sokáig nagyon "lapos"-nak láttam őket. Erről sose kérdeztem dokikat, mert végül is természetesen gyönyörűek, de valahogy sokkal oválisabb volt mindig is a fejük. (mintha oldalról kicsit lapos lenne).
Summa sumárum, nekem az a véleményem, ha én választhatnék, biztos, hogy a normál, hüvelyi utat választanám.
Sziasztok:
Ildi