Sziasztok!
Nem tüntem ám el!
A mobiltechnika korában, egy informatikus férjjel ez még szülés esetén is nehéz lenne.
Csak már nem akartam nyavalyogni, kicsit olyan sok szék között a pad alá estem érzésem volt.
Ma ez történt velünk (hosszú, a türelmetlenek kedvéért a végén happy end lesz
:D):
CTG-re kellett mennem reggel, és az ügyeletes doki (akinél a szülésznôm szerint nem szabad szülni) akart még egyet, meg kellett volna flowUH is.
De azt nem csináltak, végül egy másik doki elfogadta a CTG-t is. Meg is vizsgált, ujjnyi, puhul. Ja így terminus után 2 nappal, vagy ki tudja már mikor.
:D Holnap reggel flow, CTG, amnio (meg három napi hidegélelem...
) Haza (két kicsivel egyedül autóval, a páromnak végre dolgoznia is kellett).
Amint hazaértünk (11 óra), rögtön 10 perces fájások. Reggel indulás elôtt voltak 20 percesek, de elmúltak (szerintem a kórházi pánik miatt, a kórházban 159/88-as vérnyomást is sikerült mérni, gondolom szintén ezért).
Elvoltam, párom hazaért. Fájogattam, de nem volt vészes. Aztán egy idô után kezdett erô is lenni benne. Én meg nem tudtam, mi legyen.
Aztán 5-kor 6-7 percesek lettek, fürödtem, lazítottam. 6-kor felhívtuk a szülésznôt, hogy mi legyen, van-e már jó doki, mert azért megnézetnénk, hogy mi van. (Hannánál is voltak 6-7 perces fájások, de mégis egyáltalán nem tágultam, csak burokrepesztés után, nem akartam, hogy "potyára" fájjon).
A szülésznôm azt mondta, hogy ha 1 órán keresztül így fáj, akkor indulás be. Azért én halogattam, nem akartam korán se beérni.
De aztán még sűrübb lett (idônként 3 perces is volt, fájt is rendesen), 7-kor végül elindultunk, de nem száguldoztunk.
Az úton 5-6 percenként jöttek, de amint leparkoltunk és kiszálltunk újra sűrübb lett. Az utat a szülôszobáig 4 fájással tettük meg.
Már várt a szülésznôm, és mázlinkra pont egy másik kismama miatt bent volt a dokinô is.
Elôször CTG-t akart a szülésznő, de persze én (a nem tágulok félelme miatt) inkább vizsgálatot akartam, végül épp jött is a dokinô. Bô 4 ujjnyi!
:) És ráadásul mialatt épp tanakodtak (dokinô keze még bent), hogy legyen-e akkor burokrepesztés, a természet megoldotta, és mindent elárasztott a magzatvíz (teljesen tiszta, nem is volt akkor nagyon túlhordva!
).
CTG, közben fájás. De nekem annyi erôt adott az egész helyzet, hogy tiszta boldog voltam.
:D Még néhány fájás, aztán szülôágy. Nem is emlékeztem rá, de a kitolás rosszabb volt, mint vajúdni.
Mindenesetre 1 órával a beérésünk után, nagy-nagy örömünkre megszületett:
Bartha-Tóth Simon
3650 g-mal és 56 cm-rel.
Csodás, egészséges, gyönyörű formás fejecskével, és barna hajjal (lesz még szôke!
) Apuka elvágta a köldökzsinórt kis várakozás után. Engem meg varrtak...
1 1/2 óra megfigyelés, szopi, most meg itt alszik mellettem az ágyon.
Szóval mindenkinek köszönöm a drukkot, egyáltalán nem bántam meg a kórházváltást, a dokinô korrekt, kedves, alapos volt. Ha nem is teljesen egyszerű volt a szülés, de én valami ilyesmit szerettem volna magamnak!! És nagyon boldog vagyok!
Ja, közben holnap lett, megpróbálok aludni, nem tudom, menni fog-e ilyen feldobott állapotban...
Beszti