SZiasztok!
Laura! Solyának igaza van, az a baj, hogy a gyerek megszokta, mindent azonnal, vagy max. egy pici mûsor után, de tuti, hogy megszerez. Légy erõsebb! És ne törõdj a rosszalló tekintetekkel, hidd el, adott esetben õk sem engednének. Nem fog belehalni, ha nem kapja meg az 50 forintos nyalókát.
Esetleg megbeszélhetnétek, hogy vásárláskor, stb. választhat magának 1 dolgot (csoki, nyalóka, túró rudi, szörp, bármi), de csakis egyet. Ha bepróbálkozik egy másodikkal, mondd meg neki, hogy akkor válasszon az elsõ és a második között.
A másik, ami eszembe jutott, hogy próbaképpen kaphatna egy minimális összegû zsebpénzt. (Végülis már hat éves, elég okos, nagy gyerek lehet.) Ezt arra költi, amire akarja, nem kell elszámolnia vele, DE... ettõl kezdve ti nem vesztek édességet, fagyit, stb. neki. És nincs utánpótlás, külön kikönyörgött csoki, stb., csak az az összeg áll a rendelkezésére. Ez akár napi, heti vagy havi is lehet. Szerintem neki még egy napi vagy heti összeget könnyebb kezelnie. És ehhez tényleg tartsátok magatokat. (Lehet, hogy korai volt, de apámék is ezt csinálták velünk, hat évesen már minden reggel a zsebpénzünkbõl vettük meg azt a csokiszeletet, vagy túró rudit, amit szerettünk volna.)
Így talán megérzi a felelõsséget is, meg lehet, hogy nagylány érzése is lesz tõle, talán jobban el tudjátok kerülni a hisztis jeleneteket.
Jut eszembe, hiszti. Nekem itt egy 2,5 éves minitornádó. Dackorszak kellõs közepén. Szerencsére elég jól lehet vele kommunikálni, de azért elõfordul, hogy elkapja egy-egy hullám rosszabb, illetve számomra kellemetlenebb helyzetben. Ennek a prücsöknek egy dolog használ a legdurvább esetekben. Utánozni kell. Ha el merem kezdeni, nem gondolva arra, hogy a körülöttem lévõ emberek mit gondolnak rólam, egy másodperc alatt észhez tér, és közli velem, hogy "Anya, hagyd abba! Anya, fejezd be!". És mivel kizökken, rögtön lehet vele értelmesen beszélni. Mondjuk szerencsére azért sokszor elég, ha csak csendesen kivárom a hiszti végét, de ha nem akar vége lenni, akkor bevetem. Utcán, közértben, bárhol. Érdekes, letoló beszólást még nem kaptam érte, maximum nagy vigyorgásokat. De legalább másoknak is jobb lett a napjuk.
Hátha egy hatévesnél is beválna, fõleg, hogy neki már presztizskérdés, hogy ne hozzák ciki helyzetbe.
Solya! Borika is csinált ilyet. Nála sem használt, ha a fájdalmat emlegettük. Elõször bevált az, hogy, persze, nagyon finoman, de visszaadtuk, a gond csak az volt, hogy játéknak vette. Aztán egy ideig bevált az is, hogy mondtam neki, hogy na, ha megharaptál, rámütöttél, most próbáld ki magadon is. Amilyen lüke, kipróbálta.
Rájött, hogy ez nem is olyan vicces. Persze, késõbb már nem volt ennyire butus, és esze ágában nem volt magát megharapni.
A harapásról amúgy leszokott már teljesen, de azt kell, hogy mondjam, hogy magától, a mi módszereink csak idõlegesen jeletettek megoldást. Mostanában az ütés van soron, erre most azzal próbálkozunk, hogy megkérdem tõle, hogy tudja-e, mire való a keze. El szoktam neki mondani, hogy simizésre, arra, hogy megfogjon vele valamit, vagy hogy rajzoljon, gyurmázzon, stb. Amikor üt vagy ütni készül, újra rákérdek, sokszor oda se csap, az ütés menet közben átalakul simogatássá.
A popóra, kézre csapással ebben az esetben sajna csak annyit ér el az ember, hogy azt tanulja meg belõle, a nagyot nem, csak a nagy ütheti a kicsit. Csak a nagy okozhat fájdalmat a kicsinek.
A testvérféltékenység nem egyszerû dolog. Nem véletlen, hogy egész raktárra való könyvet írtak már róla...
Azt szokták mondani, hogy sok esetben enyhítheti a dolgot, ha bevonod a kicsi körüli teendõkbe. Adogathatja a pelust, a popsikrémet, tolhatja a babakocsit, stb. Esetleg vehetnétek neki egy babát, hogy azon utánozza le azt, amit te csinálsz a kicsivel.
Neked is csak azt tudom mondani, hogy hass a hiúságára. Vedd partnernek, ha azt érzi, hogy õ már okos, nagy lány, lehet, hogy elõbb-utóbb meg is próbál úgy viselkedni.
Ha megrúgja a tesóját, vagy megüti, és meg tudod állni, ne szidd le. Csücsülj le vele, és mondd el neki, hogy miért nem helyes bántani a kisebbet. Mondd el neki, hogy amikor õ kicsi volt, akkor sem hagytad, hogy bárki ilyet tegyen vele. Hogy a kicsi akkor lesz boldog, és persze te is annak örülnél, ha nem bántaná, ha megszeretgetné, ha mesélne, énekelne neki valamit.
És próbálj meg minél több idõt kettesben a lányoddal tölteni. Üljetek be együtt a fürdõkádba, játszatok, ha igényli, beszélgessetek. Menjetek el ketten egy délelõttre valahová, a kicsi nélkül. Mondjuk, segítsen a bevásárlásban, stb. Érezze, hogy fontos neked, nektek, hogy számítotok rá, hogy nélkülözhetetlen, és a segítsége tényleg sokat számít.
Ha sokszor kap szidást, hogy rossz, meg ilyesmi, mert bántja a kistesót, elõbb-utóbb el is fogja hinni magáról. Ráadásul még jobban fog haragudni a kicsire, mert azt fogja hinni, a kicsi az oka, hogy te mérges vagy rá. És még inkább bántani fogja, még nehezebben fogja elfogadni.
Na, kicsit bõ lére nyúltam, de remélem, tudtam valami hasznosat is mondani ezzel a hosszú írással.
Sok puszi mindkettõtöknek:
Dia