Sziasztok!
Bocs hogy nem voltam 1 napig, de párom szabadnapos volt és nagyszülőknél voltunk, jaj hát teljesen el vannak ragadtatva Gesztitől (nem is csodálom!)
Üdvözlet az újaknak, nagyon örülök hogy egyre többen vagyunk! Bár sajnos tényleg eléggé eldugott helyen van ez a topik... Kár hogy nem lehet áttenni máshová.
Bárány!
Nagyon sajnálom ami történt, bár talán így neked könnyebb. Nehéz ezt leírni. Picurkátok talán megérezte hogy nem most jött el az ő ideje...
Amit írtál, hogy aki 8-10 hetesen elveszti a babát, miért mondja hogy "elvesztettem a babámat" - ezzel nem értek egyet, ne haragudj. Tudod, sajnos én is átéltem már ezt, nem kívánom senkinek! Amikor annyira, de annyira vártuk őt, és én is pont 10 hetes lehettem kábé, amikor elhalt... Ott feküdtem az asztalon, uh-al vizsgált a doki, láttam a képernyőn a pici babszemet, és nem élt. Ő már kicsi emberke volt. Szóval ne haragudj de azt hiszem, ennél szörnyűbb nincs, persze nyilván az is borzalmas ha később történik, amikor már mozog stb. (jaj még belegondolni is szörnyű), de hidd el, ez is legalább (!!!) annyira fájdalmas érzés. És most nem a fizikai fájdalomra gondolok, mert az eltörpül a lelki fájdalom mellett. Na erről ennyit.
Lányok, nekem is segíthetnétek, a vonalzót illetően, én is szerettem volna Gesztiről egy kis képet betenni elé, de nem ment... Egyáltalán örültem, hogy a vonalzó sikerült. Ez a babafalvás kicsit bonyolult. Szóval hogyan kell a képet beilleszteni???...
Na igyekszem még visszaolvasni, és még jönni ma!
Puszi mindenkinek!