Hello!
Viki,
sajnálom, hogy még mindig betegek vagytok.
A béres cseppet már én is kérdeztem, 1 éves kortól ajánlott, de csak nagyon sovány babáknál. Mert hogy szerencsére nálunk kaja gond nincs
, viszont nagyon hosszú, ezáltal kis vékony, hiába zabál.
Ma, séta után akkora adag ebédet benyomott, hogy csak néztem.
Cékla-krumplit kapott meg brokkoli-krumplit husival meg tojássárgájával. És bele kellett tennem neki egy vékony szelet kockakenyeret apróra tépkedve, mert azt kiköveteli.
pedig mi nem eszünk szinte semmihez se kenyeret
, állandóan kidobálom, mert csak reggelire eszünk vmennyit és kész. Honnan jött ez a gyereknél????
Mindegy, ez legyen a legkevesebb gondom.
Anita,
jó volt veletek talizni!
Tök szimpik vagytok és a kislányod is olyan édes. Igaz nem sokat láttam belőle
, de a ami kilátszott, az kis helyes.
A kajához meg elfelejtettem mondani, hogy a legtöbb baba, mikor más halmazállapotú kaját kap -itt darabos, de a tápi/anyatejről pépre átállásnál is így van- öklendezik, mert fura neki és meg kell szoknia.
Az én Gabimnak GOR-ja van amióta csak megszületett, volt időszak, hogy napi 3x hányta ki a kaját, de még Ő is megszokta. Öklendezett, de úgy a 3. alkalommal már nem volt vele gond. Még az apróra cakkozott hússal van gond, meg a keményebb dolgokkal, pl a krumli kockát se tudja még szétrágni ,így botmixer helyett villával szétnyomkodom, és úgy már el tudja nyammogni. A fokozatosság a lényeg: most még a főzelékeket botixerrel pürésítem, és a krumplit meg a répát, meg ilyen alapból puhákat villával, így azért még a kajcsi fele pép, a fele meg pürés, a kettőt összekeverem és úgy adom neki. Így megeszi!
Remélem érthető voltam.
Ja, és nem kell,hogy legyen foga a picinek, mert az ínye alatt már ott a foga, és így elég kemény az ínye, ezért el tudja rágni, nyammogni a kajcsit.
Állítólag egy éves korra kell a banán keménységő kajákat elrágnia.
De nem akarok okoskodni!!!!!!
Ja és bocsi ha sokat beszélek, írásomból is láthatjátok, én ilyen soakt mondó vagyok.
De lelőhettek!!!!
Szóval nem akarok senkit elnyomni, csak vhogy annyi mondanivalóm van mindig.