Bocs mindenkitöl, hosszú leszek, és egy kicsit OFF is!
Szia Rita!
Igen, én szenvedtem nagyon sokat a mellemmel.
A helyzet az, hogy elvileg ha jól bekapja, akkor hamar be kell gyógyulnia
, szellöztetve, meg anyatejjel kenve. Viszont ha nem jól, akkor mindaddig, amig nem jól csinálja, nem fog begyógyulni (ugy kell bevennie, hogy a bimbó egészen a lágy szájpadlási becsusszon, mert különben dörzsöli, inyével rágja).
Mikor hasonló gondom volt, a szoptatásos topicban sok tanácsot kaptam (pl. Ibolytól), hogy hogyan lehet beadni neki, mélyebbre tenni, rávenni, hogy kinyissa a száját (Iboly válaszait olvasd el mindenképpen!):
Hogyan nyissa nagyra 1. Hogyan nyissa nagyra 2. Ibolyt fel is lehet hivni és akkor ö is elmondja telefonon, meg érdemes LLL-es Baba-Mama Klubba elmenni, ott is segitenek.
A helyzet az, hogy én sem értettem, hogyan rághatta ki és miért nem gyógyul (elötte én is szoptattam már egyszer 13 hónapig). Mindenki azt mondta, hogy azért nem, mert nem veszi jól be. Nálunk igazándiból nem ez volt a helyzet, hanem az, hogy begennyesedett, és nem tudott a gennytöl begyógyulni. Én ugyan mindenfélét elolvastam, de olyan hely is volt, ahol pont azt mondták, hogy lehet igy szopiztatni, és sajnos sehol sem emlitették, hogy az ilyen az már nem biztos, hogy meg fog gyógyulni a szellöztetés-anyatej kettössel. (Azért irom, hogy nem biztos, hogy meggyógyul, mert nekem is volt több seb is, ami még igy is meggyógyult (az egyik mellemen 3, a másik kb. 5 seb is volt, közülük mindekettön egy olyan, amit irtál, hogy szabályszerüen szétvált a mellbimbó).) Ilyenkor már fertötleniteni kell. Viszont onnantól kezdve, hogy lefertötlenitettem, 1 hét alatt teljesen begyógyult az a seb (2 nap múlva már csak feleakkor volt
), amivel majdnem 2 hónapig szenvedtem.
Sajnos arra nem tudok tanácsot, hogy hogyan lehet ilyenkor fájdalom nélkül szopiztatni.. Én az egyik mellemnél teljesen leállitottam a szopit, nem is fejtem (a mellszivó is ugyanazt csinálta, mint a gyerek, széthúzta ujra), hanem csak egy mellböl szoptattam (igy is volt elég tej), igaz, ekkor még a másik mellem jó volt. Viszont onnantól kezdve, hogy azt is kirágta, nem tudtam mit tenni, szopiztattam, mert kellett (késöbb az elsö mellem begyógyult, de annak meg elég sok idö kellett, mig ujra egy szopinyi mennyiséget termelt, még akkor is, ha mindig abból keztem a szopit, addig viszont minden szopi kétmelles volt, fájdalommal).
Utólag visszagondolva, nem is tudom, hogy birtam.
Talán az is segitett, hogy tudtam, ha ezzel megbirkózunk, akkor nagyon sokáig nagyon jó dolgunk lesz. Nagyon szerettem a nagyobbat is szoptatni, és nagyon kényelmesnek is tartottam.
Ami egy picit segitett, ha eltereltem a figyelmemet, pl. társaságban jobban ment (persze nem nagyközönség elött, hanem pl. ha anyukámnál voltunk, vagy a szomszéd hölggyel beszélgettem).
Kitartás!
És ne add fel, hanem akár személyesen is keress meg olyan embert, aki tud neked segiteni!
Mi Nátánnal odáig jutottunk, hogy éhesen olyan, mint egy kisoroszlán, ugy nyitja a száját!
Beszti