Kedves Norkini és Ildikó!
Ne haragudjatok, hogy csak ilyen sokára válaszolok a leveleitekre, de eddig akárhányszor leültem írni,Ármin mindig pár percen belül felébredt, az esti elalvások pedig mostanában mindig késõbb voltak a mainál, és tudtam, hogy ahhoz, hogy mindent leírjak, idõ kell.
Eddig én is csak olvastam a babás témákat, meg ezt a rovatot kerestem a szülés elõtt. Mivel nem volt,(az internetezést csak akkor kezdtem, így nem jutott eszembe, hogy én elindítsam)ezért most, már némi tapasztalattal felvértezve azért írtam, mert gondoltam, hogy hozzám hasonló információra éhes kismamák talán hasznosnak találnak belõle valamit. (A válaszleveleiteket olvasva pedig úgy örültem, mint amikor kisiskolásként a levelezõpartnerimtõl jött a válasz.)
Mivel több barátnõm szült a Zsoltnál,így nem véletlenül mentem én is hozzá, õk csak jókat mondtak róla.Azthiszem egy mondattal minõsíti õt , ha azt mondom, hogy a következõ babát is nála fogom szülni.A terhesség alatt terveztem, hogy megnézem a szülõszobát, meg elmegyek az elõadásokra, de a 31. hétig dolgoztam, és nem volt hozzá lelkierõm munka után, aztán meg házat újítottunk fel, szerencsére a picúr nem jött sokkal elõbb, egy nappal csak a kiírás elõtt, így be is tudtunk költözni.A terhestorna is ugyanezen okok miatt maradt el, meg ráadásul úgy tudtam, hogy az csak munkaidõben van. Így otthon , könyvbõl gyakoroltam a légzést, pedig azt jó lett volna gyakorlottan tudni, talán könnyebben ment volna a kitolás (bár, mint írtam, a gáztól elkábulva lehet, hogy a begyakorlott légzés sem sikerült volna.)
Úgy tudom, hogy a Zsolt fogékony az alternatív módszerekre, meg az érzéstelenítésnek nem nagyon híve.Én ezekrõl valójában nem is beszéltem vele, mert az egyik barátnõm akart elõször így szülni, aztán végül mégis hagyományosan szült, és azt mondta, hogy "ha már szülsz, nem azzal fogsz foglalkozni, hogy milyen színû a fal, vagy éppen hol fekszel, mert akkor van más bajod is".Így utólag ezt a véleményt nem osztom, mivel számított a szülõszoba milyensége, hiszen órákon át vártam a fájdalmakra (csak a magzatvíz folyt el otthon), másrészt majdnem vízszintesen fekve elég természetellenes nyomni, térdet fogni úgy, hogy hatalmas has is ott van az "útban".(Bár a szülõszékkel kapcsolatban meg a doki pozícióját nem tudom elképzelni.)
Az érzéstelenítéssel kapcsolatban pedig az volt a hozzáállásom, hogy az epidurálist nem kérem, a gázról meg azt mondták, hogy nem árt a babának, meg nekem sem, és ráadásul én tudom szabályozni, hogy mennyit kérek belõle, hát én szívtam is rendesen.
Visszatérve a terhességre, a Zsolt már akkor nagyon jó fej volt (most nem csak a humorára gondolok), mert pl. mindig úgy hívott be ultrahangra, hogy a férjem is ráérjen,és szinte havonta ultrahangozott, pedig semmi gond nem volt.
Mivel a szülésnél a kitolásról a kábaságom miatt nincs meg minden emlékem, de egyvalami élesen megmaradt:a Zsolt nyugodt és megnyugtató hangon beszélt hozzám, hogy most hol tartunk, és mit kell csinálnom. A férjemet is kérdeztem, hogy milyen volt, és õ is azt mondta rögtön, hogy nyugodt.A szomszéd szobában szült egy nõ, én akkor még a fájásokra vártam, és nagyon kiabált, nem tudom, hogy ki volt a dokija, de azt hallottam, hogy mérgesen mondta neki, hogy ne kiabáljon már annyira.
Egyébként a férjemmel úgy mentünk el szülni, hogy õ nem lesz bent, mert még a vérvétel gondolatát sem bírja, és csak addig kértem, hogy legyen ott, amíg megjönnek a fájások, mégis "ottragadt", amikor felgyorsultak az események, velem szült és nagyon izgult, hogy minden rendben legyen. Én sem a szüléstõl féltem( inkább azt csak kíváncsisággal vártam) hanem attól, hogy a kisfiamnak elég nagy buksija látszott az UH-on, és izgultam, hogy kifér-e, de szerencsére elég könnyen kibújt.
A Zsolt a kórházban is többször megnézett(a sebem kicsit szétnyílt), meg utána is még jártam hozzá a magánrendelésre kezelésre úgy, hogy soron kívül behívott, a picire tekintettel.
A kórtermek tényleg 2-4 ágyasak, külön fürdõvel(az elég pici, de szép, egy javaslat: azthiszem én azt nem olvastam sehol a kórházba szükséges kellékek között, csak sógornõm javasolta a papír Wcpapír ülõkét, de tényleg nagyon jó szolgálatot tett)
A szobákban a babágyak kerekeken gördülnek, így oda lehett húzni, ahol a legjobb volt.A babát akkor vettem magamhoz a szobába, amikor akartam.A szobatársam minden etetést- az éjjel 1 órásat is maga végzett, mert volt elég teje. Én, mivel, nagyon fáradt is voltam, meg tejem is még kevés volt, az éjjeli etetést kihagytam, akkor a nõvérek cumiztatták az õrzõben.Egyébként ez is azt jelentette, hogy hajnali 4-tõl este 11-ig ott volt velem a baba, csak ha látogatók jöttek, akkor vittem ki az õrzõbe.
A szobatársam már a második babáját szülte, így õ sok tapasztalatot át tudott adni. Ezért szerintem a négyágyas szobák is jók.
Egyébként én terhesnek is nagyon szerettem lenni, mert abszolút semmi panaszom nem volt( a gyomorégést kivéve), de az, hogy megvan a baba, ennél nincs csodálatosabb érzés a világon. A nap 24 órájában nézni tudnám, még akkor is aranyos, ha sír.Szerencsére a kórházból hazajövet a tejem beindult, és azóta is folyamatosan van, annyi, amennyit Ármin megeszik, de úgy fejlõdik tõle, hogy van, hogy a heti "nagykönyv szerinti" hízásnak a dupláját hízza. Az elsõ idõben persze megvoltak a nehézségek, amíg beállt a napirendünk, addig hulla fáradt voltam, de most este 10 körül elalszik, és reggel 6, fél 7-ig egyfolytában alszik. Napközben már sokat fennvan, de akkor csak nevetgél, nézeget.Szóval eddig mintagyerek, remélem, az is marad.
Azthiszem, mindent leírtam ,amit az utóbbi napokban fejben összeállítottam.Bocs, hogy ilyen hosszú lett, és nem csak azt írtam, amít kérdeztetek, de olyan klassz volt így utólag a szülés is (de tényleg!):az, amikor a kezembe adták azt a kis nedves, meleg gombócot, és azóta is élvezem minden pillanatát annak, hogy õ van nekem.
Nektek is hasonló szép élményeket kívánok, és ha nem felejtitek el, légyszi írjátok meg, ha megszületik a baba.
Az e-mail címem:
scheibner@freemail.hu Bejja