Új privát üzeneted érkezett!
Oldal: 1 / 1
2004.04.08 07:58
Szia Kriszta !
Az én kisfiam 3 éves lesz, és végig dolgoztam (otthon) amig gyes-en voltam vele. Mellete még főiskolára járok, igaz levelezőre de egy hónapban négy napra eltűnök a suliba (más városban van mint ahol lakom).
Mindezt csak úgy tudom megoldani, hogy a közelben lakik anyukám, akire akár több napra is rábízhatom a kisfiamat. A párom is rendkívüli ember, nagyon sokat átvállal a gyerekkel kapcsolatos tennivalókból.
De szerintem a legfontosabb a szemlélet amit képviselek, nevezetesen az hogy nem magamnak szültem a gyerekemet, nem egyedül vállaltam, igy nem is egyedül az én dolgom megoldani a vele kapcsolatos dolgokat. Ha vannak körülöttem segitőkész emberek (anyukám, anyós, férj) akkor tudjak segitséget kérni, el merjem engedni magam mellől a gyereket. Pár hetes kora óta van másokra is bizva (nagyszülők) és 3 év tapasztalata alapján mondhatom, hogy nem vált kárára, nem sinylette meg az anya-gyerek kapcsolatunk sem. Úgy érzem hiába van sokat másokkal (apa, nagymmák, bölcsi) én vagyok számára az első, az ANYA. Azokról az előnyökről már nem is beszélve, hogy a bölcsis beilleszkedés is simán ment, egyszer sem maradt ott sirva, szerintem meg sem fordul a fejében olyan, hogy az rosz dolog hogy elmegyek.
Visszatérve az eredeti kérdésedhez, szerintem családi segitség nélkül nem lehet egy anyának sem karriert épiteni (bocs hogy igy fogalmazok) sem tanulni. Kell egy olyan társ aki elfogadja, hogy neked nem kizárólag az anyaság a vágyad, hanem mellette szakmailag is szinten akarsz maradni. (Ezt csak zárójelben jegyzem meg, hogy a páromnak sem volt mindegy, hogy a gyes melletti munkám során jelentős összeggel járultam hozzá a családi költségvetéshez, és nem a tizenezer forintos gyes-ből kellett tengődnünk, vagy neki még erőn felül plusz munkákat vállalni, hogy a megszokott életszinvonalon tudjunk maradni.)
Na mára ennyit.
Puszi Biborka
Az én kisfiam 3 éves lesz, és végig dolgoztam (otthon) amig gyes-en voltam vele. Mellete még főiskolára járok, igaz levelezőre de egy hónapban négy napra eltűnök a suliba (más városban van mint ahol lakom).
Mindezt csak úgy tudom megoldani, hogy a közelben lakik anyukám, akire akár több napra is rábízhatom a kisfiamat. A párom is rendkívüli ember, nagyon sokat átvállal a gyerekkel kapcsolatos tennivalókból.
De szerintem a legfontosabb a szemlélet amit képviselek, nevezetesen az hogy nem magamnak szültem a gyerekemet, nem egyedül vállaltam, igy nem is egyedül az én dolgom megoldani a vele kapcsolatos dolgokat. Ha vannak körülöttem segitőkész emberek (anyukám, anyós, férj) akkor tudjak segitséget kérni, el merjem engedni magam mellől a gyereket. Pár hetes kora óta van másokra is bizva (nagyszülők) és 3 év tapasztalata alapján mondhatom, hogy nem vált kárára, nem sinylette meg az anya-gyerek kapcsolatunk sem. Úgy érzem hiába van sokat másokkal (apa, nagymmák, bölcsi) én vagyok számára az első, az ANYA. Azokról az előnyökről már nem is beszélve, hogy a bölcsis beilleszkedés is simán ment, egyszer sem maradt ott sirva, szerintem meg sem fordul a fejében olyan, hogy az rosz dolog hogy elmegyek.
Visszatérve az eredeti kérdésedhez, szerintem családi segitség nélkül nem lehet egy anyának sem karriert épiteni (bocs hogy igy fogalmazok) sem tanulni. Kell egy olyan társ aki elfogadja, hogy neked nem kizárólag az anyaság a vágyad, hanem mellette szakmailag is szinten akarsz maradni. (Ezt csak zárójelben jegyzem meg, hogy a páromnak sem volt mindegy, hogy a gyes melletti munkám során jelentős összeggel járultam hozzá a családi költségvetéshez, és nem a tizenezer forintos gyes-ből kellett tengődnünk, vagy neki még erőn felül plusz munkákat vállalni, hogy a megszokott életszinvonalon tudjunk maradni.)
Na mára ennyit.
Puszi Biborka
Oldal: 1 / 1
