Sziasztok!
Itt vagyok ám én is... még. Amíg a gyermekem õrületbe nem kerget.
Na, szóval, a bölcsis beszoktatás meg lett szakítva, ugyanis a kedves dokinéninket megkerülve, elvittem Borit ahhoz a fül-orr-gégészhez, aki anno megmentette a hallásomat. Kicsit idegesített, hogy még mindig elég sokszor van hõemelkedése, ráadásul a náthás tüneteket is újra produkálta, pedig most átejtettem egy Oscillococcinumos kúrán is. Na, mindegy, a lényeg, hogy a gyereknek krónikus mandulagyulladása van, több, mint kétszeres méretû, mint a normális. Ráadásul még felrakódások is vannak rajta, vírusos, úgyhogy semmit sem lehet tenni ellene, néha felül fog fertõzõdni, amit láz fog jelezni, 3 éves korában megmûtik. Kicsit aggódom ez utóbbi miatt, de legalább már tudjuk, mi baja van. Azt meg kétlem, hogy ezt a mi nagyon szakértõ dokinénink nem vette észre. Mindegy.
Azt viszont nagyon sajnálom, hogy megszakadt a beszoktatás, mert Bori imádja a bölcsit. Emlékeztek arra a kisfiúra, akivel összekapott? Na, amikor bementem szólni, hogy Borira ne számítsanak a héten, meglátott az ajtón keresztül, és lelkesen kiabált, hogy Bori, Bori, Bori. Hiába, ezek a férfiak, imádják a nehezen megkapható nõket.
Szegénykém sírt is egyet, amikor mondtam neki, hogy most nincs velem.
Amúgy vasárnap én is voltam a nagybörzén, lestelek is titeket, meg Snoopyékat is kerestem, de nem találtam. Árultunk is, szerencsére, nem is volt olyan rossz.
Amikor hazaértem, hullafáradtan, mert elõtte nem aludtam semmit, megkérdeztem a kiscsajt, hogy milyen napja volt. Mire õ felvonta a vállát, és flegma arccal megjegyezte: Hmm, szülinapom.
Amúgy egyre durvább iramban és mennyiségileg megterhelõ adagban beszél. És hihetetlen szókinccsel, repertoárral. Természetesen egy perc alatt megjegyez mindent, amit nem kellene neki, így már elég szép gyûjteménye van a kocsis-azt-úgy-szokta-mondani jellegû mondatokból. Ma pl. a déditõl megtanulta, hogy Elmész te a francba!, utána meg már hiába próbálta a nagyikám javítgatni, hogy Bori, elmegy a francia kislány, Borikám nem hagyta magát átcseszni, nála ez így hangzott: elmegy a franc kislány.
Amúgy ma valami rohadt front lehetett, vagy mi, mert elképesztõ jeleneteket produkáltunk. Én is tiszta ideg voltam, a macska is, a kiscsaj meg pörgött, mint a búgócsiga. Reggel azzal ébresztett, hogy széttépett öt-hat magnókazettát, ami gondosan egy kosárba rejtve pihent a polc elég magas részén. Sebaj, megoldotta, odatolta a kisasztalát, lehalászta, és apró cafatokra szedte, természetesen a már jól bevált mondattal megmagyarázva: a cicának kellett. Virág, ezt a rohadt macskát egyszer kivágom.
Ennek minden olyan kell, amit nem lenne szabad.
Persze, csupa olyan kazetta volt, ami pótolhatatlan, pl. Doors válogatás, még echte rádiófelvételekrõl, NOM kazetta, Cure válogatás Izraelbõl, stb.
Ezután megint elõkapta a Hiszti-hurrikán effektust, de már kicsit taktikusabb, mert egy-egy jól megválasztott pillanatban angyali mosollyal az arcán átöleli a lábamat, és közli, hogy Nagyon szeretlek, anya! Így Anya-ellenszél tulképp totál hatástalan marad.
Ma még sikerült lehalásznia egy általunk totál elérhetetlennek ítélt polcról a festékeit, de még idõben sikerült elkapnom a kezébõl, mielõtt szétkente volna. A zsírkrétával, és egy fültõl-fülig érõ vigyorral újfent megközelítette a falat, gondolom, az elõzõ freskóit próbálta volna restaurálni. Nem sikerült neki, mert résen voltam.
A vajas kenyeret ma a kanapéra szórt játékokra kente, majd elhitette velünk, hogy megette, csak amikor le akartam ülni, akkor vettem észre, mit csinált.
Belémrúgott, majd a macskába is. Végighisztizte a filcvásárlást, pedig neki csinálok bábokat. De mivel megakadályoztam, hogy kipakolja az üzlet teljes gombkészletét, muszáj volt tiltakozását erõteljes hanghullámokban mindenki tudtára adni.
Aztán a Böszörményi út közepémn meguntam a hisztijét, és nekiálltam én is, erre leállt egy kicsit.
Aztán este még sikerült összehoznunk egy kis balesetet is, mivel nekem kellett összeszednem a kockáit. Dobáltam fel a polcra, ahogy szedtem össze, õ meg belefutott egybe. Pont a sarka találta el a kis fejét, volt is nagy üvöltés, én meg bõgtem, mint a záporesõ, jó páros vagyunk.
Viszont a videót nem rontotta el, csak egy ruhacsipeszt tuszkolt bele, jó mélyen. Kiszedtem, most mûködik.
Ja, és átpakoltuk a polcokat, na, azóta a szekrényeket vette célba, ma egy elég szép nagy üveggolyót halásztam ki a szájából.
Ennyi. Kicsit fáradt vagyok. Õ meg olyan édesen alszik. Ilyenkor úgy szeretnék még egyet. Napközben meg úgy örülök néha, hogy nincsenek ketten.
PM! Drukkolok neked nagyon! Ne félj, azért tuti fel fogod ismerni azokat a bizonyos fájásokat.
Pele! Gratula Bábinak!
Madárka! Hát, nem is tudom, hogy gyõzöd. Mehetek hozzád tanfolyamra? Vagy inkább lehet, hogy össze kéne ereszteni a gyerkõcöket, hátha egymást végre lefárasztanák, mi meg römiznénk addig egyet.
Virág! Kitartás! Ha már nagyon nem bírod, akkor ott az Aludj jól, gyermekem.
Ági! Jó volt hallani rólatok, jó Debrecenezést.
Lányok, készülõdtök már karácsonyra?
Puszi:
Dia