Zsu
én kettővel több vagyok... ja nem, kettő és féllel, mert én januári vagyok
az edzéstől jól elfáradtam, de nagyon jól esett! holnap viszont meccs is lesz, 6-kor kezdődik, úgyhogy be kell vetni a nagyi segítségét!!! ketten oldják meg a fürdetés nehéz feladatát apával.
szerintem apa be van szarva a mostani keddi egyedül fürdetés után, mert FAnni már életveszélyes a kádban, feláll, meg ül, meg minden...
Fanni is kezdi hagyagolni az alvást, legalábbis ma de. csak 20 percet aludt, majd legközelebb 5-kor aludt el a kocsiban hazafelé a sétából.
jaj, és képzeld, ma de. megvolt életünk első balesete!!! felkapaszkodott egy székbe, ami elég könnyű, és ezért aztán borulékony is, majd leült, de közben kapaszkodott a székbe, majd egyszer csak hátradőlt ülésből véletlen, és a széket pedig a nagy kapaszkodásban magára rántotta. tehát egyszer koppant a feje a parkettán, majd elölről is kapott egyet a széktől...
dobok egy képet a sérülésünkről...
nagyon rossz érzés volt, mert most kivételesen nem mentem oda, hogy a háttérben legyek, hanem próbáltam elcsalogatni onnan a habtapira, de persze nem sikerült, és mikor láttam, hogy dől, már nem értem oda...
eléggé sírt, de azért meg lehetett gyorsan nyugtatni...
és még mennyi ilyen vagy még rosszabb baleset lesz, el sem merem képzelni... olyan kár, hogy ezeket nem lehet elkerülni...
igen, erről a tanításról nekem is rémlik valami, hogy olvastam valahol, hogy a babáknak a rövid távú memóriájuk nagyon jó, de fontos az ismétlés pont ezért, sokszor kell ismételni, hogy rögzüljön. de én tényleg nem tudok erről szinte semmit, nem olvastam még utána
most épp semmire nincs időm, ma még enni sem hagyott a kiscsaj. ha kiléptem az 1 m-es vonzáskörzetéből azonnal visított...
jól emlékszem, hogy ez most az a nagyon brutál anyás korszak???
(kérdezem én tapasztalt Nyúlné barátnémat...) mert azért bevallom, kissé ideges leszek tőle, hogy csak a homeos bogyójáért mennék ki 3 másodpercre a konyhába, és rögtön iszonyú hangerővel visít... a hajam is égnek áll.
és ráadásul ez teljesen új tőle...
na de elég a panaszkodásból, ma is álltunk a sorban a boltban, és annyi bókot és dicséretet kaptunk, hogy milyen gyönyörű ez a gyerek, hogy akkora lett a májam, hogy alig fér már el bennem...
Hajrá tornázás, drukkolok, hogy sikerüljön időt szakítani rá!!! tényleg annyira kell ez nekünk, jót tesz nagyon!
ja és még az éjszakára nem válaszoltam: háááát még nem annyira nevelem
csak most magától mintha kevesebbszer kelne, meg néha apát küldöm. most több tápit adtam neki estére, kipróbálom, hogy így felkel-e, kiváncsi vagyok...
szerintem mi már nem fogunk sokáig szopizni, mert nappal szinte nem is szopizik belőle, este a tápi előtt sem nagyon, mert a tápit várja, a mellemet meg csak jól megcsípi a két kis fogával, kaján mosoly kiséretében, éjszakai keléseknél van, hogy igen, de volt olyan is, hogy csak a szájába vette, meg sem szívta, csak bealudt rajta.
szóval ha így folytatja el fog fogyni. pedig ezekre az éjszakai nyugiszopikra tök jól jön... na lehet, hogy akkor tuti elkezdem a nevelést, ha már nem lesz tejem...
puszika